Angela Merkel hétfőn Berlinben, az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen hangsúlyozta: az emlékezéssel “tartozunk az áldozatoknak”, de Auschwitz emlékét a jelen és a jövő érdekében is meg kell őrizni, hiszen a holokauszttal, a náci Németország rémtetteivel való szembenézés révén kialakulhat az emberben “egy finom érzék, egy vészjelző rendszer”, amely figyelmeztet, ha “megkérdőjeleződnek az együttélés alapvető értékei”.
A kancellár üdvözölte, hogy a németországi zsidó közösség egyre nagyobb, létszáma meghaladta a százezret. Ugyanakkor szégyennek nevezte, hogy a mai Németországban fenyegetnek, szidalmaznak vagy megtámadnak embereket, csak azért, mert vállalják zsidóságukat vagy kiállnak Izrael mellett. “Szégyenfolt hazánkon”, hogy zsinagógák és zsidó közösségi intézmények állandó rendőri védelemre szorulnak – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy minden németnek kötelessége szembeszállni az antiszemitizmus és az embergyűlölet minden más formájával, megnyilvánulásával.
Angela Merkel a bevándorló-, menekült- és iszlámellenes Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (Pegida) nevű mozgalomra utalva hozzátette: nem szabad eltűrni az utcákon megjelenő, szikrázó gyűlöletet azok ellen, akik új hazát keresnek Németországban. Az államnak, a társadalomnak, a polgároknak közösen gondoskodniuk kell arról, hogy “mindenki szabadon és biztonságban élhessen nálunk, vallástól és származástól függetlenül” – mondta a német kancellár a Nemzetközi Auschwitz Bizottság megemlékezésén, amelyen megjelent a parlamenti pártok számos képviselője és a kormány több tagja.
Az idő tovább mélyíti a gyászt
A több országos közszolgálati televízióban élőben közvetített rendezvényen beszédet mondott két auschwitzi túlélő. Egyikük, Fahidi Éva – akit 1944-ben Debrecenből hurcoltak Auschwitzba – kiemelte, hogy a túlélők megtapasztalták a gyűlöletet, és nem gyűlölnek senkit, a rémtettek elkövetőit sem.
“Mi tudjuk, hogyan teszi tönkre a gyűlölet a lelket, és magasan a gyűlölet felett állunk. Ez a mi szomorú vigaszunk” – mondta Fahidi Éva.
A fájdalom és a hiányérzet viszont nem múlik, és az idő sem segít, hanem csak tovább mélyíti a gyászt – tette hozzá a magyar holokauszt-túlélő, akinek 49 rokonát, köztük legközelebbi hozzátartozóit gyilkolták meg Auschwitzban.
A másik szónok, Marian Turski lengyel történész elmondta, hogy az emberiség története a gátfutáshoz hasonlít. A nemzedékek mint stafétabotot adják át az utánuk következőknek az összegyűjtött élettapasztalataikat, “jókat és rosszakat is”. Így a felnövekvő generációnak tudnia kell, hogy amikor ma megaláznak a vallása vagy származása miatt egy zsidót, vagy éppen keresztényt, muzulmánt, bosnyákot, törököt vagy izraelit, az olyan, mintha “előlről kezdődne Auschwitz” – mondta Marian Turski.
