„Mindig reménykedtem. Sok kubai él odaát, az Egyesült Államokban, úgy hiszem, ez jó lesz mindkét ország számára. Elég már a sok képmutatásból és háborúskodásból, egyesülni kell, előrelépni, fejlődni, gyarapodni” – mondta a 36 éves kubai Jesús Dalmau, aki a kubai nép győzelmeként értékelte, hogy a két ország öt évtized mosolyszünet után a kétoldalú kapcsolatok normális mederbe terelése mellett döntött.
Amikor napvilágot látott a közleedés híre, az emberek az utcára tódultak, az örömhírre a harangok is megszólaltak – áll az MTI tudósításában. „Alakuljon jól minden, legyen béke” – mondta a 41 éves Roberto Havannában, bár bevallotta, nem tudja, hogy az ő életében hoz-e változást a döntés.
Elengedték Kuba hőseit
„A tanteremben voltunk, szünetet tartottunk, hogy meghallgassuk a Castro-beszédet. Az Egyesült Államokban élő barátaim már korábban felhívtak és elmondták, hogy helyre fognak állni az amerikai-kubai kapcsolatok, de hiába mondtam az évfolyamtársaimnak, nem hittek nekem” – mondta Pablo, a kubai művészeti egyetem 22 éves diákja.
A kubaiak részéről nagy várakozás előzte meg Raúl Castro elnök szavait, aki katonai egyenruhában olvasta fel a tévében közleményét az új helyzetről és arról a döntésről, hogy Kuba szabadon engedi amerikai foglyait, Alan Gross segélymunkást és egy amerikai kémet. Cserébe Washington a hazájukban hősként tisztelt „kubai ötök” utolsó három tagját engedte el, akiket kémkedés miatt 16 éve tartottak fogva. Szabadon engedésük hírére sok kubai elérzékenyült.
Kisiskolások nézik az elnök bejelentését. Getty Images / Sven Creutzmann
„Orvosi vizsgálaton voltam, amikor mondták, hogy átmehetünk a kórház színháztermébe, ha meg akarjuk nézni a tévében Raúl Castrót. Volt, aki sírt, mikor értesült a hősök sorsáról” – mondta az 52 éves Elsa Barrios. A 68 éves Chachitot nem érték ennyire váratlanul a történtek. „Tisztában vagyunk azzal, hogy ahogy a tudomány fejlődik, úgy a politikusoknak is fejlődnie kell” – mondta.
A 34 éves Milagros Díaz szerint a Washington és Havanna közti viszony rendeződése jobb életet hoz. „Nekünk már tényleg szükségünk volt erre a lépésre, mert a helyzet rossz és az emberek nagyon csüggedtek” – fejtette ki. A 62 éves Ramón abban bízik, hogy több amerikai turista érkezik majd Kubába, Victoria pedig azt reméli, hogy új termékek, főleg élelmiszerek áramlanak be az országba.
Egy lépés előre, három vissza?
Vannak olyanok is, akik elégedetlenek a fordulattal. Yoani Sánchez ismert kubai ellenzéki blogger szerint Castro csak a kormánya tovább maradását biztosította a lépéssel, külföldön élő kubaiak pedig azt kifogásolták, hogy a kormány nem konzultált az emigráns szervezetekkel a döntésről.
Az óvatosabbak szerint ki kell várni, hogy mi lesz az egészből. A 28 éves Pedro szerint a kapcsolatok felmelegítése magában nem elég, mert nem szűnik meg az embargó. Attól tart, hogy ez a folyamat is olyan lesz, mint amit megszoktak a kubaiak: egy lépés előre, három vissza.
