„Kobani nem határozza meg a koalíció stratégiáját a Da’ash-sal szemben” – mondta John Kerry amerikai külügyminiszter a múlt héten egy sajtótájékoztatón Kairóban, az arab rövidítéssel utalva a terrorszervezetre, majd sajnálkozását fejezte ki a tragédia miatt, ami a török határon történik. A sajtónyilatkozatnak a konklúziója azonban az volt, hogy az Egyesült Államoknak az ISIS elleni háborúban továbbra is Irak megszállt területeinek a felszabadítása az elsődleges feladat.
Fotó: googlemaps
Ezzel a kijelentéssel szemben azonban az Egyesült Államok a múlt héten drámaian növelte a légicsapások számát az ISIS célpontok ellen Kobaniban. A Pentagon elmondása szerint péntekig 59 célzott légitámadást hajtottak végre, megölve több száz dzsihadistát. Az Egyesült Államok emellett minden diplomáciai eszközét is bevetette, hogy nyomást gyakoroljon Törökországra, mely látványosan ki akart maradni a Kobaniért folytatott harcokból.
Hirtelen mindenkinek fontos lett ez a poros, félig kurdok, félig arabok lakta városka. Nézzük végig, miért!
Az ISIS-nek kell a szír-török határ
A politikai elemzők abban egyetértenek, hogy stratégiailag Kobani az ISIS-nek a legfontosabb, ugyanis a terrorszervezet azáltal erősödött meg és lett a világ első terror állama, hogy a szíriai polgárháború alatt ellenőrzése alá vonta a szír-török határt. Saját dzsihadista önkénteseinek egy viszonylag biztonságos belépési- és csatlakozási pontot tudott biztosítani, nem is beszélve a vám rendszerről, amit kiépített az évek során. Jelentős bevételi forrásukká vált a humanitárius szállítmányok, a menekültek, de még a fegyverszállítmányok megvámolása is. Kobani elfoglalásával ismét a határ egy nagyobb része kerülhet ellenőrzésük alá, melyre igencsak szükségük van, amennyiben el akarják adni a feketepiacon azokat a forrásokat (főleg olaj, némi földgáz), melyek az ellenőrzésük alá kerültek a nyári offenzíva során Irakban.
Az Iszlám Állam becslések szerint kilencezer fegyverest, valamint katonai járműveket mozgósított Kobani elfoglalásáért, ezzel a fő célpontjává léptetve elő a kisvárost és környékét. Arról, hogy az iszlamisták számára prioritás Kobani elfoglalása, hűen tanúskodik, hogy az a félig grúz, félig csecsen Tarkán Batirasvili vezeti az offenzívájukat, akit a harctéri eredményeiért tavaly személyesen Ibrahim kalifa (Abu Bakr Al Bagdadi al-kaida vezér felvett neve – a szerk.) nevezett ki az „északi hadsereg” parancsnokává.
Fotó: Europress/Bulent Kilic
A kurdoknak nincs hová visszavonulni
A várost a kurd kommunista párthoz köthető szíriai Népvédelmi Egységek (YPG) kezdték el védeni az átfogó ISIS offenzívával szemben, nem sok sikerrel. A jobban felszerelt és túlerőben lévő ISIS csapatok úgy hatoltak át a kurd védelmi vonalakon, mint kés a vajon, egészen az Egyesült Államok légicsapásainak a kezdetéig. Az ostromot azonban a légicsapásokkal sem lehetett megtörni, hiába juttat fegyvert és lőszert a koalíció a várost védőinek, ehhez egyszerűen nincsenek elegen.
Törökország pedig egyszerűen nem engedte meg, hogy fegyveres, főleg a PKK színeiben érkező kurdok csatlakozzanak a város védőihez, egyszerűen lezárta a határt. Az ennek hatására fellobbanó törökországi tüntetések pedig felszínre hoztak egy régóta lappangó belpolitikai válságot is.
A kurdok érdekeit képviselő Népi Demokrata Párt (HDP) az Iszlám Állammal való szembeszegülés jeleként, illetve a török kormány közbeavatkozásának hiánya miatt az utcákra szólította a kurdokat. A tiltakozások október hetedikén erőszakos tüntetésekbe fulladtak, és a törökországi kurd régiókból Ankarába és Isztambulba is átterjedtek. Legalább 35 ember halt meg és sokan megsebesültek, de nem a török biztonsági erők fellépése miatt. A legtöbb sérülésért a HDP által képviselt kurd nacionalisták és a kurd iszlamista Hüda-Par szimpatizánsok közti belső konfliktus volt a felelős.
A 2012 decemberében alakult Hüda-Par, a Hür Dava Partisi (a “Szabad Ügy Párt”) rövidítése, az arab Hezbollah-val, az “Isten Pártjával” is rokonítható. De a Hüda-Par tagok egy új legális politikai erőként határozzák meg magukat, tagadva bármilyen közvetlen kapcsolatot a Hezbollah illegális szervezetével. Ennek ellenére a pártot mégis a kurd Hezbollah politikai megtestesülésének tekinthetjük, mivel sok tagját vádolták már meg és ítélték is el a szervezettel való együttműködésért.
Fotó: Europress
Mióta a Hüda-Par politikai erőként megjelent, arra törekedett, hogy megtörje a szekuláris kurd nacionalista pártok, a BDP, majd a HDP hegemóniáját a kurd többségű városokban. Politikai rivalizálásuk azonban még régebbre, a 90-es évekre vezethető vissza, amikor a Kurd Munkáspárt, a PKK és a Hezbollah közti feszültség fegyveres harcokba torkollott. Azzal, hogy a Hezbollah a PKK-t a Kurd Hitetlenek Pártjának (Partiya Kafiren Kurdistan) nevezte, az etnonacionalista pártot a kommunizmus támogatásával, muszlimok meggyilkolásával, és a muszlim közösség megosztásával vádolta meg. Másrészt a PKK minden más szervezetre fenyegetésként tekintett, melyektől féltenie kell vezetői pozícióját. A PKK továbbá a Hezbollah-t gerilla-elhárító szervnek bélyegezte, amit az állam hozott létre.
Az 1991 és 1995 között zajló véres összecsapások alatt mindkét csoport majd hétszáz közeli szimpatizánsát vagy fegyveresét veszítette el. Úgy tartják, hogy a támadásokból ötszázat a Hezbollah, kétszázat a PKK hajtott végre Batman, Diyarbakir és Van tartományban. A Hezbollah-tagok azzal próbálták legitimálni erőszakosságukat, hogy csupán védekezni próbáltak, de a konfliktusok áldozatainak száma bizonyítja az agresszivitásukat.
Jelenleg de facto tűzszünet van érvényben, de a két csoport közti ellenségeskedés sosem szűnt meg. A Hüda-Par megalakulását követően az első, pártok közti összetűzés 2013. április 8-án, a Diyarbakiri Dicle Egyetemen zajlott. Egy Hezbollah párti diák ünnepséget akart rendezni a Próféta születésnapja alkalmából, és egy a PKK-hoz köthető baloldali diákcsoport megpróbálta ezt megakadályozni.
A Hüda-Par idén márciusban indult először az önkormányzati választásokon. A kampányidőszakban a feszültség ismét emelkedett, amikor a két fél a támogatások elnyeréséért versengett. A Hüda-Par a Diyarbakirban és Vanban található választási irodáknál robbantott Molotov-koktélokért tette felelőssé a PKK-t. Cserébe egy olyan esküvőn, ahol a BDP támogatói is jelen voltak, egy fegyveres végzett az egyik vendéggel. A választások után a Kurd Közösségek Szövetsége (KCK) Végrehajtó Tanácsának társelnöke, Cemil Bayık azzal vádolta a Hüda-Part, hogy tagokat toboroz radikális szíriai iszlamista csoportoknak. Ezeket az állításokat cáfolták Huda-Par tagjai, de a feszültség továbbra is ugyanúgy fennállt.
A mostani, Kobaniért szervezett törökországi tüntetések is felfedték, milyen törékeny a PKK és a Hezbollah közti fegyverszünet. A tiltakozások első napján felfegyverzett Hüda-Par szimpatizánsok támadtak az utcára vonuló tüntetőkre. Válaszul a PKK fegyveres ifjúsági tagozata, a Hazafias Forradalmi Ifjúsági Mozgalom (YDG-H) razziát tartott a Hüda-Par csapatainál, és megölte négy tagjukat. Ezek után a Hüda-Par batmani csapata egy PKK szimpatizáns holttestének képét osztotta meg egy Twitter-posztjában. Később a Hezbollah honlapján egy az önvédelmet legitimalizáló Korán-idézet kíséretében közzétette, hogy meg fogják védeni magukat.
Tény, hogy a PKK és a Hezbollah közti régóta fennálló konfrontációnak nem csupán a szekuláris vagy vallási háttér az oka, hanem a térség haszon-megosztási gondjai, melyek azóta jelen vannak, amióta a két csoport kialakult a régióban és ugyanazokért a helyi forrásokért verseng. Mind a kettőnek szüksége van új tagok toborzására és logisztikai támogatóik megtartására. Az 1995-ös tűzszünet ellenére a csoportok közti feszültség nem csökkent, sőt, további zavargások várhatók, ha a felek nem vetnek véget a krízisnek. Úgy tűnik, a törökországi kurdok belső konfliktusai továbbra is makacsul fennállnak.
A kurdok pengeváltása Kobani ürügyén mindamellett jól megrajzolta a krízis további szereplőit.
Fotó: Europress/Aris Messinis
Törökország Aszaddal és a kurdokkal szemben
Kobani időközben nemcsak egyszerű tűzfészekké vált, de annak a szimbólumává is, hogy a török kormányzat mennyire nem szeretne harcolni az Iszlám Állammal, még akkor sem, ha éppen a szomszédjába költözik. Erdogan elnök makacsul visszautasított nagyjából minden amerikai kérelmet.
Ha Kobani elesik, a dzsihadistáknak újabb határszakasz kerül az ellenőrzésük alá, a városka pedig akár befogadóközpontjává is kinőheti magát azoknak a külföldi milicistáknak, akik csatlakozni szeretnének az ISIS-hez. Törökország már így is rengeteg kritikát kapott, hogy nem ellenőrzi megfelelően a határait, és akadályozza meg annak a több ezer, zömében nyugati dzsihadistának a Szíriába jutását, akik csatlakozni szeretnének az ISIS-hez.
Az Egyesült Államok hónapokon keresztül próbálta rávenni Törökországot, hogy több segítséget nyújtson az ISIS elleni harcban, többek között szigorúbb határellenőrzést és konkrét fegyveres beavatkozást. Eddig Törökország körülbelül kétszázezer szír- és iraki menekültet fogadott be a területére és a közelmúltban beleegyezett, hogy kiképezze azokat a „mérsékelt” szíriai lázadó csoportokat, melyek Aszád elnök ellen harcolnak.
Mindemellett semmivel sem lehetett rávenni az Erdogan kormányzatot, hogy csapatokat küldjön megsegíteni a város kurd védőit, akik egészen az intenzív amerikai légicsapásokig vesztésre álltak.
A török elzárkózásnak konkrét okai vannak. Erdogannak esze ágában sincs felfegyverezni és ezáltal megerősíteni azt a kurd politikai szervezetet (PKK), mellyel évtizedek óta háborúban áll, és melyet mind a török, mind az amerikai kormányzat terrorszervezetként jegyez. Ha a törökországi kurdokat a török kormány felfegyverzi, gyakorlatilag a fegyveres konfliktus lehetőségét teremti meg a saját határain belül, tekintve, hogy az ország népességének harminc százalékát kitevő kurdok a kezdetektől fogva saját államról, de minimum autonómiáról álmodoznak.
Szíria kérdésében pedig a török kormány egyértelműen Aszád ellenes. Ez a tény pedig természetes szövetségesévé teszi az ISIS-szel és az országban Aszád ellen harcoló más szunnita csoportokkal. Különböző politikai elemzők szerint az iszlamista Erdogan kormányzat az Aszád rezsim helyére egy hasonló gondolkodású, Törökország befolyása alatt álló mérsékelt szunnita kormányzatot képzel el, a direkt fegyveres konfliktusba való beavatkozás konkrétan ezt veszélyezteti. Az Egyesült Államok diplomáciai nyomására bár Törökország belépett az ISIS elleni koalícióba, a kormányzati nyilatkozatok még így is feltűnően óvatosak.
Az AP-nek pénteken egy török kormánytag név nélkül úgy nyilatkozott, hogy” Ankara nem ellenzi azokat a katonai akciókat, melyeknek célja az Iszlám Állam meggyengítése, hiszen Törökország a koalíció tagja.” Konkrét részvételt azonban török részről még nem lehetett látni.
Az Egyesült Államok és Törökország diplomáciai kapcsolatainak pedig újabb csapást jelentett, hogy az amerikaiak direkt tárgyalásokba kezdtek a város védőivel, kivívva ezzel Ankara újbóli nemtetszését. Várható, hogy a török-amerikai kapcsolatok – Kobani miatt – így elérik történelmi mélypontjukat.
Fotó: Europress/Bulent Kilic
Presztizs háború a városért
Bár az Egyesült Államok számára sem teljesen világos, az ISIS miért is mozgósította a teljes északi hadseregét Kobani bevételéért, de a légicsapások megkezdése óta, mióta tévéstábok tucatjai közvetítik a török határról az ostromot, az egész világ agyába égetve a kisváros nevét, nem tehet mást, mint, hogy egyre inkább bekapcsolódik a konfliktusba.
Az ISIS propagandagépezet sosem látott mennyiségben ontja a híranyagot Kobaniról és persze a saját csapatairól, akik úgy tűnnek fel, mint akiknek meg sem kottyant az amerikai légicsapás. Nemrég még a várost is átnevezték Ejn Ál Iszlámmá (Az Iszlám forrása), a miheztartás véget.
Kobani így egy jelentéktelen koszos kisvárosból kinőtte magát az Iszlám Állam és az ellenük alakult, az Egyesült Államok vezette koalíció szimbólumává. Ha a város elesik, az Egyesült Államok olyan súlyos presztízsveszteséget szenved el, mellyel még kalkulálni sem szeretnének.
Ez jó hír a város kurd lakóinak. Törökországnak nem annyira.
