Kijevben forrnak az indulatok. Porosenko ukrán elnök bejelentette, hogy az ukrán hadsereg készleteinek hatvanöt százaléka megsemmisült, ezt a százalékot helyi politikai elemzők sokkal többre teszik. Vannak, akik szerint már nincs is reguláris ukrán hadsereg. A szélsőjobb mozgósítja a zászlóaljait, míg a frontról folyamatosan rossz hírek érkeznek az ukrán fővárosba. Az önkéntes csapatok közül egyedül az AZOV működőképes még, az AIDAR és a Donbász zászlóaljak olyan súlyos veszteségeket szenvedtek el, hogy gyakorlatilag újra kell szervezni őket.
Az AZOV kijevi főhadiszállásán általános a káosz. Senki sem tud semmit, fekete ruhás ultrák rohangálnak fel-alá a folyosón. Esélytelen bárkitől is konkrét információt szerezni arról, hogy pontosan mi is történik. Az előzetes egyeztetésekhez híven, csütörtökön reggel kellene indulnom az egyik AZOV milíciával, melyek Gurzufba mennek, de egyre egyértelműbb, hogy ebből nem lesz semmi sem.
„Nem érek rá magával foglalkozni jelenleg” – mondja Balkanotz, az a férfi, aki napokkal ezelőtt közölte, hogy nem lesz semmi gond az akkreditációmmal.
Őszintén szólva örülök is neki. Kevés rizikósabb dolgot tudok elképzelni újságíróként, mint felülni egy halom azovos újoncot szállító buszra és velük menni a frontra. A szakadárok elmondhatatlanul gyűlölik az ultranacionalistákból és nácikból szerveződő zászlóaljat – ha probléma lenne, nem igazán érdekelné őket, hogy civil- és újságíró vagyok. Ebben a konfliktusban mindenki magasról tesz a genfi egyezményre.
Szerencsésebb, ha egyedül utazom Mariupolba, civilként. Ebben a Narodníj Till alapítvány és persze Mikhail Makaruk is a segítségemre van. Betesznek egy konvojba, mely csütörtökön indul.
Az ellenőrzőpontokkal tarkított 14 órás út nem lesz gyerekjáték, de még mindig jobb, mintha fegyveresekkel mennék.
Fotók: Hír24/Jászberényi Sándor
Porosenko elnök kijelentését egyébként egy az egyben úgy értékeli az ukrán szélsőjobb, hogy újabb, sokkal rosszabb alkut készít elő a szeparatistákkal (és Putyinnal), mint amilyet szeptember 5-én kötött. A Donbász régió – beleértve Donyecket és Luhanszkot is – már ekkor tulajdonképpen a szeparatisták irányítása alá került volna, ha betartják a tűzszünetet. De nem tartották be.
Jelenleg mindkét fél folyamatosan megsérti a tűzszüneti egyezményt. Hol a szakadárok ágyúznak- és vagy lőnek Grad rakétákat, hol a különböző önkéntes zászlóaljak katonái. Porosenkót már megfenyegette a Právij Szektor és a Szvoboda párt is, hogy amennyiben így folytatja a politizálást, előfordulhat, hogy rövidebb ideig fog az elnöki székben ülni, mint Viktor Janukovics. Ők pedig nem viccelnek – az AZOV zászlóalj például a szélsőségesek teljes irányítása alatt áll.
Tegnap este csevegtem egy kicsit az egyik önkéntessel, aki fekete egyenruhában lézengett a zászlóalj főhadiszállása körül. A téma persze Porosenko volt.
„Gyáva, nem meri kimondani, hogy háború van” – mondta a fekete ruhás önkéntes.
„Ha kimondja, akkor jön az orosz légierő és a háború egy héten belül véget ér.”
„Teszünk róla, hogy kimondja. “
A gond az ukrán szélsőjobboldallal, hogy háborúzni akarnak, ezt pedig nem is rejtik véka alá.
Képtelenek bármilyen kompromisszumot elfogadni, a Krím Félsziget elvesztésébe sem nyugodtak bele. Ellentétben pedig a mérsékelt ukrán politikai pártokkal, nekik már a majdani forradalom alatt is egy teljes hadsereg állt a rendelkezésükre, amely ukrán nácikból, futballhuligánokból szerveződött, akik kifejezetten élvezték a műsort a Berkut egységei ellen. Azóta is, bármikor, amikor nem tetszik a szélsőjobb politikusainak valami az országban, előszeretettel küldik ki a fiúkat az utcára, hogy fizikailag is megfélemlítsék a nem megfelelő hangot megütő politikusokat.
A helyzet jelenleg annyival durvább, mint februárban volt, hogy a tollas buzogányokat és botokat a fiúk Kalasnyikovokra cserélték le, amelyet az ukrán állam szolgáltatott a számukra, hogy a szakadárokkal harcoljanak. Nem kérdés, harcolnak is a szakadárokkal, de attól még eléggé nyugtalanító, hogy felfegyverezve jönnek majd vissza Kijevben, egy pattanásig feszült belpolitikai helyzetben, amelyet csak tovább éleznek a közelgő parlamenti választások. Előre bejelentették, hogy balhé lesz, ha Porosenko nem adja meg nekik, amit akarnak.
Ez a fotó még 2014 februárjában készült
Porosenko pedig kényszerpályán mozog. Az ukrán hadsereg súlyos veszteségei miatt sürgősen alkut kell kötnie a szeparatistákkal (és Putyinnal), ha el akarja kerülni a további területvesztést. Jelenleg a szakadárok ellenőrzik az Oroszországból Ukrajnába vezető gázvezetékeket is, így bármikor megtehetik, hogy egyszerűen lekapcsolják Nyugat-Ukrajnát a rendszerről, és míg a Donbászban lesz áram és gáz, addig Kijev sötétségbe- és jégbe borul. A hőmérséklet már most legalább öt fokot esett és a helyzet csak romlani fog.
Rohamtempóban érkezik a tél Ukrajnába. Hiába a nyugat felé tett segélykiáltásai, az oroszokkal való megegyezés elkerülhetetlen, amennyiben el akarja kerülni a humanitárius katasztrófát – ezzel azonban egy sokkal durvább és véresebb „forradalom” felé kormányozza az országot a jelek szerint.
A kérdés persze az, hogy Putyin mit szeretne. Leszkó Kromplitz, az AZOV egyik tagja elmondta, több fogságba esett orosz katonát is kihallgatott, akik egybehangzóan állították, hogy Odesssza a „szeparatista” csapatok végső célja. Ezt azonban több általam kérdezett ukrán politikai elemző is légből kapottként értelmezte. Ami biztos, hogy – ellentétben Porosenkóval – az idő Putyinnak dolgozik. Olyan forgatókönyveket is hallottam, miszerint az oroszok meg akarják várni, míg Kijevben ismét egymásnak esik (szó szerint) a politikai elit és/vagy a gázhiány miatt elsötétült Kijevből több alázattal ülnek a tárgyalóasztalhoz az ukrán politikai vezetők.
Jelenleg azonban még tart a háború. Az AZOV mozgósít, bármelyik napon megindulhatnak az újoncok a frontra, hogy egyhetes képzés után a harcok sűrűjében találják magukat. A szeparatisták folyamatosan ágyúznak és lassan, de biztosan, haladnak előre.
Reggel nyolckor, miután megittam a kávémat felcsatolom a golyóálló-mellényemet, felteszem a sisakomat, ellenőrzöm a kamerámat, majd beszállok az autóba, amely a frontvonalra indul.
