A legnagyobb változás, hogy az atomenergia teljes elutasítása helyett az “alapszintű ellátás” biztosításához nukleáris energiát is akarnak használni, de számszerűen nem határozták meg, mekkora szerepet szánnak neki. Abe Sindzóról – és az őt támogató Liberális Demokrata Pártról (LDP) – már 2012-es hatalomra jutása előtt lehetett tudni, hogy pártolja az atomenergia használatát, de a közvélemény elutasító álláspontja miatt csak lassan haladt az új energiapolitika kidolgozása.
Elemzők szerint mostanra az is kétséges, hogy mennyire életképes a japán atomipar. A fukusimai atomerőmű-baleset után 2011-ben az ország összes atomerőművét leállították, ez azóta 50 milliárd dollárra becsült kárt okozott az atomenergia iparnak. Már 16 milliárd dollár ment el az erőművek korszerűsítésére is, de a Reuters hírügynökség felmérése szerint a leállított 48 reaktor kétharmada zárva marad, vagy a nagy költségek, vagy helyi tiltakozások, vagy biztonsági kockázatok miatt.
A japán kormány is tisztában van a kihívásokkal, mert az új koncepció szövegezésében a megújuló energiaforrások szerepét hangsúlyozzák legjobban, és csak mellette említik a nukleáris energiát. A megújuló energiaforrások elvárt arányáról szintén nincsenek számok, de a korábbi tervek szerint 2030-ra 20 százalékát kellene adniuk a teljes energiatermelésnek.
