A The Washington Postban jelentette meg írását Henri J. Barkey, a Lehigh Egyetem nemzetközi kapcsolatokat oktató professzora, a bírálat fókuszába pedig az oslói misszióvezetői posztra kijelölt, „teljesen alkalmatlan” George Tsunis került.
De Barkley a budapesti nagykövetségének élére kijelölt televíziós szappanopera-producert, az elnök újraválasztási kampányát szintén pénzadományok gyűjtésével támogató Colleen Bellt is az inkompetens leendő misszióvezetők közé sorolta.
Az elnök nem őszinte
„Milyen olyan tulajdonságai vannak, hogy egy válságban lévő országban legyen nagykövet” – tette fel a jelölttel kapcsolatban a kérdést a szerző.
Barkey szerint „a magyar demokratikus intézményeket komoly fenyegetés éri a kormánypárt részéről, és szélsőségesek veszik célba a kisebbségeket”. Emlékeztetett rá, hogy Bell a kongresszusi meghallgatáson John McCain szenátor kérdésére nem tudta megnevezni az Egyesült Államok stratégiai érdekeit Magyarországon. John McCain nemrég Magyarországon járt, véleménye szerint a magyar demokrácia állapotával kapcsolatos problémákat sürgősen meg kell oldani.
A professzor szerint a jelölések arra utalnak, hogy – miközben például az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban a kormány a diplomácia fontosságát hangoztatja – az elnök nem őszinte, amikor azt állítja, hogy a diplomaták fontosak neki.
Adás-vétel
„Vajon Obama fontolóra venné, hogy, hogy Tsunis legyen a tárgyalónk? Persze, hogy nem” – írta Barkey.
A professzor ugyanakkor elismerte, hogy nem önmagában a politikai kinevezetteket bírálja, mert bizonyos esetekben ők is remek szolgálatot tehetnek, sőt, akár felül is múlhatják a karrierdiplomatákat, de úgy vélekedett, hogy „néhány jelenlegi jelölt a modern verziója a hivatalok eladása 18. századi francia gyakorlatának”.
„Akkor az ebből származó jövedelem az állami tevékenység finanszírozására ment, most pedig kampányfinanszírozásra” – írta a szerző.
