A csatlakozási tárgyalásokhoz az egyik legfontosabb lépést már tavaly áprilisban megtette Belgrád, amikor elfogadta azt a brüsszeli feltételt, hogy a csatlakozási tárgyalások megindulásához rendeznie kell kapcsolatait Koszovóval. Szerbia ugyanis 2008 óta nem ismeri el egyoldalúan függetlenné vált egykori déli tartománya önállóságát. Uniós közvetítéssel kidolgozott szerb-koszovói megállapodásban azonban vállalta, hogy rendezi a Koszovó északi részén élő szerbek helyzetét, beleértve a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás területét is, valamint felszámolja a szerbek által működtetett párhuzamos intézményrendszert Észak-Koszovóban. Pristina pedig azt, hogy helyhatósági választásokat ír ki Koszovó egész területén.
Bár a megállapodásban foglaltak teljesítésével Brüsszel nem maradéktalanul elégedett, mégis meghozta a Belgrádban évek óta várt döntést: Szerbia januárban megkezdheti a tárgyalásokat, amelyek végén az unió tagországa lehet.
Ennél is hosszabb ideje tartó vitás kérdések végére kerül pont júniusban, amikor a szerb és a magyar államfő a vajdasági Csúrogon közösen hajtott fejet a II. világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzett magyar és szerb áldozatok előtt. Áder János ezt megelőzően Belgrádban, a szerb parlamentben bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban. A magyar államfőt akkor úgy tájékoztatták, hogy a szerb kormány hamarosan határozatot hoz arról, hogy hatályon kívül helyeznek egy korábbi kormánydöntést, amellyel három vajdasági település – Csúrog, Mozsor és Zsablya – magyar lakóinak kollektív bűnösségét mondták ki. Ez azonban még várat magára.
