A dalokat nagy hangerővel és napokon keresztül szünet nélkül hallgattatta áldozataival a katonai junta pszichológiai kínzás részeként. Harrisontól a My Sweet Lord című számot játszották szüntelenül, de szenvedtek rabok Cat Stevens, Harry Nilsson és Gilbert O’Sullivan dalaitól is – olvasható abban a tanulmányban, amelyet Kati Chornik, a Manchesteri Egyetem kutatója írt.
Chornik azt vizsgálta, hogy milyen szerepe volt a zenének Pinochet hírhedt kínzókamráiban, gyűjtőtáboraiban és börtöneiben, illetve azt, hogy a sok ezer fogoly miként tette elviselhetőbbé rabságát saját énekléssel és hangszeres játékkal. Utóbbi csak az enyhébb szigorú táborokban volt lehetséges, a többi helyen nem juthattak hangszerekhez. Tres Alamosban, a politikai foglyok legnagyobb táborában kórus is szerveződött.
“A foglyok saját éneklésükből és zenélésükből erőt merítettek, emellett saját költésű dalaik egyfajta tanúságtétele, dokumentálása volt annak, hogy kik voltak foglyok. Sok rab hivatalosan nem is létezett és nyomtalanul eltűnt, a dalok révén viszont társaik emlékeztek rájuk” – idézte a The Daily Mirror című brit lap a kutatót.
