A hatnapos wellness kirándulást április utolsó napjaiban tudtuk tető aláhozni. A gyerekek & Dóri iskolából kivéve, szülők szabin. Kiruccanásunkhoz alapvető a két autó: az egyik a srácokkal, a másik a csomagokkal megpakolva.
Az időjárás nem volt hozzánk kegyes kedd délután, London sokszor megirigyelhetné tőlünk ezt a sok esőt…Az autópályán élvezet vakon vezetni, ami a kamionok kerekei alól kicsapódó víznek köszönhető. Az állandó szélről meg nem is beszélve, amitől az autó eleje néha erre-arra csak úgy magától elkalandozik. De a wellness nyújtotta feltöltődésért mindent!
A szállásunk, egy nyolc személyes nyaraló, pár száz méterre a központi épülettől elterülve volt. Billund városába eljutni cca. 150 kilométer, másfél órás autóút. (Legoland a szomszédban)
Első pillantásra nekem olyan volt Lalandia kívülről, mint a Syma csarnok. A helyenként kivezetett csúszdákon kívül, nem árul el magáról többet a hely.
De amint beléptem mintha néhány országot ugrottam volna, mediterrán közegbe: Olaszországba.A mennyezet itt világoskék égbolt, némi felhővel, mindez olyan időjárás érzetet ad az embernek, ami Dániába csak ritkán élvezhető a szabadban. A különböző üzletek az ókori Róma stílusába bújtatott díszletben állnak.
„Rómából” tovább haladva egy beltéri golfpályára érkezünk, ahonnan beljebb egy régi stílusú vasútállomás vár ránk, itt a bowling pálya kapott helyet:
Lalandia elsősorban kisgyerekes családoknak ajánlott, szinte minden program a tíz éven aluliak szórakoztatását szolgálja. Kezdve attól hogyan lehet a szülő zsebét pillanatok alatt kiüríteni, ott van Monky Tonky ország (játszóház kicsiknek és nagyoknak) ahol például Mickey egér dán változata bújik elő. A gyerekanimátorok majdnem mindennap gondoskodnak a kicsik programjairól. (cukorkakészítés, tánc, karaoke, esti gyerekshow) Az esti programot három időpontban ajánlja Lalandia, így a szülő el tudja dönteni, hogy vacsora előtt, alatt vagy után vesznek részt rajta.
Az első esténken gondoltam, meghívom a szülőket egy italra, míg a gyerekek az esti shown vesznek részt, hát nem sok kellett hogy szívinfarktust kapjak az áraktól. Egy koktél vagy sör cca 4000 forint, ha átszámolom… ez tud némi problémát jelenteni, ha az ember lánya au pair és nem Krőzus. Szerencsére, amikor meghallották a tervem, mondták hogy semmiképp ne itt legyek „meghívós kedvemben”.
Szerdai nappal látogattuk meg először a fürdőkomplexumot: számomra az otthoni Aquaworldre hasonlít a leginkább. Itt ugyan nem Angkor Wat elevenedik meg, de a pálmafák között előbújik több helyen is a keleti kultúra vonásai.
A többféle csúszdáról már hallottam történeteket… mondhatnám azt is, hogy amikor szóba kerültek, mindenki csak nevetett a markába, hogy na majd Dórinak ezt is megmutatjuk, meg azt is… végül elérkezett a pillanat hogy kipróbáljuk a tornádó névre kereszteltet… Egy hatalmas úszógumi, amibe négy ember ül, majd álló emberi méretű “csőből” elindulva, egy hatalmas tölcsérbe zuhanva érkezik. Elsőre nem tudtam hová tenni, majd másodjára már ki is mertem nyitni több helyen a szememet, innentől kezdve pedig már nem volt megállás: lépcsőzés – csúszás. Hogy minél jobban átadjam az élményt, íme egy videó a youtuberól, csak pislogok hogy volt olyan ember, aki még kamerázni is tudott közben:
A normál csúszdák mellett, egy olyan is helyet kapott, amin hasva egy „polifon szerűséggel” kell lecsúszni. Régebben már próbáltam hasonlót, nem sok sikerélménnyel. Éppen ezért próbáltam kibújni a dolog alól, de nem ment. Mindegy, gondoltam egyszer kibírom. Hát a megérkezésem elég egyedire sikeredett, az eredmény: egy félig lejött bikini felső és egy vérző jobb könyök. Ha mindez nem lett volna elég a nyakam és a derekam is elég szépen megrándult. Így talán nem csoda hogy erre a napra nekem elég lett a fürdőzésből.
A változatosság kedvéért csütörtökön lubickolás-mentes napot tartottunk. Autóba ültünk majd elmentük Esbjergbe. Ez cca. ötven kilométernyire volt tőlünk. Itt egy tengerészeti múzeumot látogattunk meg. Sajnos azt kell hogy mondjam, engem ez nem köt le. Ami viszont ezután következett, már sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet: kilenc méteres hófehér szobrok az Északi-tenger partján, amelyek az ember és a tenger kapcsolatát szimbolizálják:
A pénteki és a szombati napunkat teljes mértékben a sport hatotta át, bowlingoztunk és tollaslabdáztunk. Talán nem mindenki tudja, de Dánia a kézilabda mellett elég jó a tollaslabdában is. Amikor azt kérdezték tudok-e játszani, persze hogy egyből rávágtam, hogyne. (Hobbi játékos) Csak azt nem tudtam hogy ők, a játékszabályokkal együtt tették fel a kérdést nekem. A szabályokról pedig a leghalványabb elképzelésem sincs. Így talán nem meglepő hogy ronggyá vertek a szülők, így nem maradt más, mint hogy a gyerekekkel ütögessek a továbbiakban. Itt legalább volt sikerélményem!
A házak között elnézelődve rájöttem, nem csak dánok járnak ide, voltak németek, hollandok, svédek sőt még lengyelek is.
A hétvége a fürdő tekintetében már nem akkora szenzáció, a különleges ajánlatnak köszönhetően annyi ember érkezik, hogy szinte tömeg van = élvezhetetlen!
Ezért is döntöttünk úgy, hogy egy kellemesen elfogyasztott reggeli után indulás haza!
Még több bepillantás mindennapi kis életünkbe Andersen Facebook oldalán!
