Az amerikai tömegmédia mellett sok reklámcég is annak drukkol, hogy a mai szuperkedden szoros verseny alakuljon ki a republikánus elnökjelölt-jelöltek között. Ezzel garantált lenne számukra, hogy óriási bevételekre tesznek szert az éleződő választási kampányban.
A kampánykiadások felső határa a csillagos ég a csillagos-sávos zászló országában. A washingtoni legfelső bíróság ugyanis 2010-ben kimondta: a magánszemélyeket, szakszervezeteket és cégeket nem lehet megakadályozni abban, hogy politikai hirdetések révén éljenek szólásszabadságukkal, vagyis korlátlanul támogathatják az általuk fontosnak tartott politikai ügyeket.
A hvg emlékeztet arra, hogy az ezredforduló után politikai akcióbizottságok (PAC) alakultak a pénzek becsatornázására. Ezek választások idején jelölteket ugyan nem, de egyes ügyeket támogathattak (azok pedig könnyen azonosíthatók bizonyos politikusokkal). A finanszírozók között a vállalatok mellett föltűntek olyan ismert személyiségek, mint Soros György, aki 2004-ben sok pénzt költött arra, hogy a demokrata John Kerryt támogassa George Bush ellenében.
Obama is változtat
Barack Obama korábban élesen bírálta a kampányfinanszírozási szabályozást, néhány hete viszont beleegyezett, hogy elfogadja egy demokratapárti szuper akcióbizottság (super PAC) támogatását a választási kampányban. Az amerikai elnök feltehetőleg rájött, hogy enélkül nem bírja a versenyt ellenfeleivel.
A republikánus “super PAC”-ek a közelmúltban nyilvánosságra hozták a hozzájuk befolyt összegeket. Kiderült, hogy miközben az elnök támogatásra létrejött Priorities USA Action csoporthoz december végéig 4,4 millió dollár folyt be, addig a vezető republikánus elnökjelölt-aspiráns, Mitt Romney mögött álló Restore our Future “super PAC” több mint 30 millió dollárt kasszírozott. Az American Crossroads és a Crossroads GPS republikánus csoportok azt tervezik, hogy a novemberi elnökválasztásig 300 millió dollárt gyűjtenek össze Obama megdöntése érdekében. Ez az összeg körülbelül akkora, mint Szeged éves költségvetése.
A “super PAC”-ek hivatalosan nem egyeztethetik a tevékenységüket a jelöltekkel vagy a pártokkal. Civil szervezetek ennek ellenére aggódnak amiatt, hogy a pénz egyre nagyobb szerepet játszik a politika alakításában az Egyesült Államokban, és a demokrácia milliárdos üzletemberek játékszere lesz.
Az amerikai kampányfinanszírozási szabályozás szerint magánszemélyek választásonként legfeljebb 2500 dollárral támogathatnak egy-egy szövetségi posztra pályázó jelöltet, évi 30 800 dollárt adományozhatnak az általuk preferált párt országos bizottságának és 5-10 ezer dolláros összegeket juttathatnak az állami, körzeti és helyi szintű pártszervezeteknek. A támogatás egy kétéves választási ciklus során összességében nem haladhatja meg a 117 ezer dollárt.
Rubelben is nagy számok röpködnek
Oroszországban Vlagyimir Putyin elnökválasztási kampánya volt a legdrágább. A központi választási bizottság adatai szerint a kormányfő választási alapjába 411 millió rubel (mintegy három milliárd forintnak megfelelő összeg) érkezett be.
Versenytársa, az egyéni elnökjelölt milliárdos üzletember Mihail Prohorov 400 millió rubel támogatást kapott. A parlamenti ellenzéki pártok elnökei és egyben államfőjelöltjei több mint 100 millió rubellel lemaradva követik Putyint és Prohorovot.
Zavaros hazai vizek
A Transparency International Magyarország szerint itthon még mindig átláthatatlan, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kepmutatas.hu oldalon olvasható elemzésből kiderül, hogy becslések szerint minden 10 forintból 9 átláthatatlanul, feltehetőleg illegális úton kerül a pártokhoz.
Továbbra is a választási eljárásról szóló törvény módosítását javasolja a kormánynak az Állami Számvevőszék (ÁSZ) annak érdekében, hogy a kampány finanszírozása átlátható legyen. Az ÁSZ tavalyi jelentésében megállapította, hogy a számvevők ellenőrzési hatásköre a hiányos jogszabályi környezet miatt továbbra is korlátozott.
A 2010-es parlamenti választási kampányban a legtöbb adományt a Fidesz-KDNP kapta, 385,8 millió forintot, míg a Jobbik 84,2 milliót, az LMP 51,4 milliót, az MSZP pedig 60,9 milliót. Az “egyéb saját” bevételek között a Fidesz-KDNP-nél nem szerepel összeg, a Jobbiknál 7,2 millió forintot, az LMP-nél 45,1 milliót, az MSZP-nél pedig 325 milliót tüntetnek fel.