A szír nagyvárosnál alkalmazott módszerek, mint például a mesterlövészek és zsoldosok bevetése, tüzérségi eszközök használata sokban hasonlít a boszniai főváros 1992 és 1995 között folytatott ostromához, a második világháború utáni egyik legkegyetlenebb európai háborús tevékenységhez.
Boszniában több hónapra és mintegy száz ENSZ-határozatra volt szükség ahhoz, hogy a NATO elkezdje a szerb állások bombázását, és ezzel véget vessen a háborúnak – írta a kommentár szerzője, Christophe Lamfalussy.
Hozzátette: Szíria és Bosznia természetesen nem ugyanaz az eset, de a szarajevói tanulságok most hasznosíthatók lehetnek.
Ezek egyike, hogy soha nem szabad kizárni a katonai beavatkozást mint utolsó lehetőséget. Szíria esetében viszont ez történt annak érdekében, hogy a Nyugat meggyőzze Kínát és Oroszországot – ezt az üzenetet a lap szerint Damaszkusz is tökéletesen megértette.
Második tanulság, hogy a katonai beavatkozás előtt ki kell választani a segítendő feleket. Szíria esetében ettől messze van a Nyugat, az európaiak nem támogatják teljes egészében az ellenzéket, amelyet túlságosan megosztottnak tartanak. Ráadásul több ország hazahívta nagykövetét Damaszkuszból, ezzel Kínára és Oroszországra hagyva, hogy boldoguljon Bassár al-Aszad elnökkel.
Mindez a vezércikk szerint egy olyan semlegességi politikára hasonlít, amely nem felel meg a nevének.
