Úgy tudni, hogy a hetvenes évek végén érkeztél Magyarországra, mégpedig rehabilitációs céllal: megsérültél egy törökországi tüntetésen. Mesélnél erről bővebben?
Tarik Demirkan: Az 1968-as franciaországi események hatással voltak a török diákmozgalmakra is, ehhez köthető a sérülésem. Rengeteg tüntetés, és a puccs előtti zűrzavar jellemezte a hetvenes évek Törökországát. Az egyik egyetemisták által szervezett demonstráción golyót kaptam a gerincembe, és lebénultam. Magyarországra rehabilitációs céllal jöttem, végül itt maradtam: egyetemre jelentkeztem, és 10 évig itt éltem: Budapesten doktoráltam, és dolgoztam. A kilencvenes években aztán visszamentem Törökországba, de mindig is úgy gondoltam Magyarországra, mint a második hazámra. Rengeteg barátot szereztem, itt is házasodtam, mára mindkét kultúrát a magaménak vallom.
Török kisebbségiként milyennek láttad a rendszerváltás előtti és utáni Magyarországot?
TD:A kérdés komoly elemzést igényel. Itt a nyolcvanas években még nem nagyon éltek törökök, Magyarország mégis ezer szállal kötődött a török kultúrához, és nem csak a birodalmi hadsereg 150 éves jelenléte miatt. Nehezen követhető nyomon pontosan a két népcsoport kapcsolatrendszerének kialakulása, mindazonáltal hasonló ázsiai múlttal rendelkezünk, melyet többek között népmesék és népdalok igazolnak.
Az interjú folytatásáért kattintsonIDE.
