“A jótékonyság az az erő, amely a világot megváltoztatja.”- mondta a pápa a Vatikán közleménye szerint az étkezés után, majd megemlékezett Teréz anya”alázatos életéről”. A világ minden részéből érkeztek szegények. Jöttek Haitiból, Indiából, Etiópiából, Gabonból és Kínából.
Teréz anya, akiről a pápa a szegények ebédjével megemlékezett, Teréz anya 1910. augusztus 27-én, a macedóniai Skopjéban született. Agnes Gonxha Bojaxhio-ként jött a világra egy albán építőmunkás család harmadik gyermekeként. Már 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, ahol felvette Szent Teréz (Lesiux), a misszionáriusok patrónusa nevét.
Teréz anya fiatalon a rend indiai rendházába került, Darjeelingbe, és egy kalkuttai katolikus leányiskolában tanított közel 20 éven át földrajzot és hittant. 1946-ban vonaton Darjeeling felé tartott, amikor saját állítása szerint egy belső hang arra szólította, hogy életét a szegények megsegítésére áldozza. (“Szolgálja Istent a szegények legszegényebbjei között.”)
1946-ban rendje engedélyével Kalkuttába ment, és itt egy nyomornegyedben megalapította első iskoláját, majd 1949-ben egy patanai iskolában kitanulta az ápolónői munkát. Felvette az indiai állampolgárságot, és felöltötte későbbi, “egyenruhájává” vált öltözékét, a fehér szárit kék csíkokkal. Elkezdte összeszedni, ápolni, tisztálkodásra tanítani Kalkutta utcagyerekeit, hajléktalanjait.
1952-ben pápai engedéllyel megalapította a Szeretet Misszionáriusai Nővérek rendjét, amelyet 1965-ben VI. Pál pápa közvetlen vatikáni irányítás alá vont. A kalkuttai szegényeket és betegeket ápolta. Minden elesettnek, haldoklónak igyekezett segíteni, mindenkiben Isten gyermekét látta. Leprásoknak, AIDS-eseknek enyhítette szenvedését, és imádkozott értük, velük, hogy békében, és méltósággal távozzanak az élők sorából.
1962-ben humanitárius tevékenységéért megkapta első kitüntetését a Padma Shri díjat. Éveken keresztül arra használta a pénzét, amit a különböző díjakkal kapott, hogy menhelyek tucatjait alapítsa meg. A szegények, nélkülözők, betegek, árvák közötti emberbaráti tevékenységéért 1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Magyarországon először 1986-ban, majd 1989-ben járt. Ekkor részt vett budapesti rendjének házalapításán. Közösségének 4 nővére telepedett le hazánkban. Élete utolsó két évtizedében súlyos szívproblémákkal küszködött. 1983-ban, amikor II. János Pál pápánál járt, szívrohamot kapott. Ennél a rohamnál is veszélyesebb volt második szívinfarktusa 1989-ben. Ekkor pacemakert ültettek szervezetébe, de komoly betegsége sem tántoríthatta el áldozatos tevékenységének folytatásától.
1995 októberében megjelent életrajzi műve”Az egyszerű út” címmel. Világhírű politikusokkal és hírességekkel tartott kapcsolatot, így is ráirányítva a figyelmet a szegényekre és elesettekre. Legendássá váltak Lady Dianaval való találkozásai, Bill Clinton pedig 1996-ban az Egyesült Államok díszpolgárává avatta.
Utolsó éveiben súlyos betegségekkel küszködvén orvosai azt tanácsolták, hagyjon fel fárasztó munkájával, de ő ezt soha nem tette. Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában. II. János Pál, az előző pápa boldoggá avatta, amely első lépés volt a szentté avatási folyamatban.
