Szombaton 16:50-kor és 17:02-kor két kisebb robbanás rázta meg Stockholm karácsonyi díszbe öltözött belvárosát. Egy feltehetően iraki gyökerű, hat csőbombával felszerelt svéd férfi, valamint 300 méterrel maga mögött hagyott gépkocsija robbant a Drottninggatan nevű forgalmas sétálóutca térségében – úgy hogy a környező üzletek üvegei nem törtek be, és csak ketten sebesültek meg a Carl Bildt svéd külügyminiszter által már éjfélkor „terrortámadás meghiúsult kísérleteként” definiált cselekményben. A merénylet indítéka mintegy tíz perccel a robbanások előtt érkezett a svéd hírügynökséghez (TT) és a svéd titkosszolgálathoz (Säpo), egy névtelen e-mail formájában.
A valószínűleg az utcai merénylővel azonosítható feladó az arab nyelvű betétekkel tarkított e-mailjében megfenyegette Svédországot és annak polgárait: „most meghalnak a gyerekeitek” – írta a feladó, aki T/2 személyben, kollektíve szólította meg a svédeket, dühe kiindulópontjaként Lars Vilks svéd művész rajzait – sejthetően a Mohamed prófétát kutyatesttel ábrázoló 2007-es karikatúráját –, valamint Svédország afganisztáni katonai jelenlétét nevezte meg, és állította hogy „az akcióink magukért fognak beszélni, amíg nem hagyjátok abba az iszlám elleni háborútokat, a próféta alázását és a disznó Vilks buta támogatását. Itt az ideje, hogy odacsapjunk. Ne féljetek a börtöntől, se a haláltól” – üzente az európai és svédországi mudzsahedineket is aktivitásra ösztönző, rendkívül széles tartományban mozgó e-mail, amely mögött azonban – ha a rendőrség és egyes sajtóorgánumok feltételezése helyes – csak egy magányos, radikális szervezethez nem köthető iszlamista elkövető áll.
A svéd rendőrség csak mintegy tíz órával Carl Bildt merész twittje után minősítette terrorcselekménynek a robbantásokat, és közölte, hogy mostantól vízkeresztig, vagyis január 6-ig növelik a rendőrök számát a főváros utcáin. Mindezt annak ellenére, hogy az igazságügyminiszter szerint semmi jel nem utal arra, hogy további terrorcselekmények következnének. A nyomozást reggel 9 órakor átvevő svéd titkosszolgálat bejelentése szintén ezt támasztja alá: a Säpo ugyanis ötfokos skáláján nem emeli négyesre az országban lévő terrorkészültséget.
A stockholmi robbantások relevanciáját mutatja ugyanakkor, hogy a svéd miniszterelnök vasárnap rendkívüli, hét perces sajtótájékoztatón kommentálta azokat. Fredrik Reinfeldt elfogadhatatlannak minősítette a történteket, de türelemre intett és óvott az elhamarkodottan levont következtetésektől. „Nyitott társadalmunk sebezhető az egyes ember dühével szemben” – fogalmazott kimérten a miniszterelnök, aki hangsúlyozta, hogy a három szombati esemény (a felrobbant autó, a merénylő és a névtelen e-mail) nem szükségképpen függ össze.
Bár Stockholmot a hétvégén példátlan módon csapta meg a terror szele, és Svédország vezető politikai bloggere Dick Erixon is azt írta, hogy „ideje komolyan vennünk az iszlamista erőszak problémáját”, a stockholmi merényletkísérletnek valójában nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Míg Skandinávia mértékadó napilapjai komplett cikk-nyalábokat publikáltak a két robbantásról, valamint a BBC is egész nap címlapon szerepeltette a látványos hírt, az embernek az volt a benyomása, hogy ha Carl Bildt svéd külügyminiszter nem kommentálta volna frissen beüzemelt Twitter-oldalán a szombati merényletkísérletet, vagy ha Svédország felett már nem lebegne a nyugodt, transzparens társadalom idilli sztereotípiája, akkor a robbantás másodrangú hírként rögtön elveszett volna a nemzetközi hírfolyamban. Így viszont a svéd, a norvég, a dán és a brit sajtó buzgón gyártotta a cikkeket egy végre nem hajtott öngyilkos merénylet körül, amiből a nagyívű terror-párhuzamok sem hiányozhattak.
2004 Madrid, 2005 London, 2010 Stockholm? – kérdezhetnénk retorikusan, azonban nyilvánvaló, hogy a svédországi merényletkísérlet kifejlete nagy jóindulattal sem hasonlítható a korábbi madridi vagy londoni terrortámadásokhoz, hiszen Stockholmban mindössze a merénylő vesztette életét.
