Az afganisztáni hadműveletekről szivárogtatott ki szigorúan titkos katonai naplókat és harctéri jelentéseket a WikiLeaks nevű honlap. Az eredeti iratok legnagyobb részét amerikai katonák és hírszerzők készítették, mások anonim forrásokból származnak. Tartalmukban leginkább olyan halálos kimenetelű akciókkal foglalkoznak, amelyeket az amerikai hadsereg hajtott végre, vagy amerikai katonák veszítették életüket a művelet során, a nyilvánosság előtt eddig tisztázatlan, vagy félremagyarázott körülmények között.
Afgán-gate
91 ezer jelentés van a honlap birtokában, amelyek egy részét, mintegy 75 ezer dokumentumot már megosztották két európai és egy amerikai hírlappal. A The New York Times, a Der Spiegel és a brit Guardian nevű napilapok már hetekkel ezelőtt hozzáférhettek az iratokhoz, azzal a feltétellel, hogy nem szivárogtatnak július 25. előtt, hanem egyszerre teszik közzé az amerikai történelem egyik legnagyobb kiszivárogtatását.
További körülbelül 15 ezer dokumentumot a WikiLeaks üzemeltetői azzal az indokkal tartanak vissza a nyilvánosságtól, hogy ezek egyelőre biztonsági kockázatot jelentenének forrásaikra és Afganisztán nemzetbiztonságára is, ám teljes közlésükre mindenképpen sort fognak keríteni, amint a körülmények azt engedik.
A kilenc éve tartó afgán háború 2004-től 2009-ig tartó szakaszát érintő jelentések nyilvánosságra hozatalát a Fehér Ház szóvivője, Robert Gibbs elítélte, valamint hozzátette, a publikált adatok veszélyeztetik a harctéren küzdő amerikai és szövetséges csapatok fizikai épségét, nem is beszélve a komplett amerikai részvétel sikerességéről. A szivárogtatás időzítése is elgondolkodtató ugyanakkor, hiszen éppen a napokban kell az amerikai Képviselőháznak is elfogadnia a Szenátus után a 37 milliárd dolláros csomagról szóló indítványt az afgán és az iraki haderők rendkívüli támogatása céljából.
Nyilvánosság egyenlő vereség?
Bár a kiszivárgott jelentések éppen az Obama-adminisztráció által bevezetett új afgán háborús politika alkalmazását megelőző periódusból származnak, témájukban leginkább az amerikai-afgán és az amerikai-pakisztáni viszonyt legsúlyosabban érintő helyzetekről szólnak.
Ezek közé tartozik például a szövetséges erők által pilóta nélküli repülőgépekkel indított úgynevezett drone-támadások végrehajtása, amelyek során rengeteg civil vesztette már életét, vagy éppen a „baráti-tűz” által okozott halálesetek, amelyek legtöbbször afgán rendőri és katonai erők életét követelték. Több katonai jelentés szól azonban a pakisztáni titkosszolgálat által a táliboknak nyújtott anyagi és hírszerzési segítségről is, amelyet a sajtó már korábban is pedzegetett.
A hatalmas mennyiségű kiszivárogtatott anyag három fő ponton okozhat súlyos károkat az Egyesült Államoknak diplomáciai és belpolitikai szempontokból egyaránt. Egyfelől tovább csökkenti a hátország elkötelezettségét a hadsereg támogatása mellett. Ezzel az amerikai erők harci morálja is csökkenhet, erősen emlékeztetve a vietnámi háborúra. A Washington Post és az ABC News által közösen készített legutóbbi felmérés szerint az amerikai választópolgárok 53 százaléka úgy véli, az afgán háború nem éri meg a hatalmas költségvetési kiadásokat.
A másik jelentős támadási felület az afgán-amerikai kapcsolatrendszer, amelyre a nyilvánosságra hozott civil életeket követelő akciók lehetnek igen negatív hatással. A Human Rights Watch, az ENSZ és a Független Afgán Emberi Jogi Tanács adatai alapján a háború kezdete, 2001 óta körülbelül 10-13 ezer civil veszítette életét. Nagyjából 60 százalékuk a szövetségesek által indított akciókban, 40 százalékuk pedig a felkelők támadásai során.
Éppen hétfőn ítélte el élesen az afgán elnök a NATO-erők által pénteken végrehajtott légitámadást, melyben 52 civil veszítette életét, köztük gyermekek és nők. A NATO egyelőre cáfolta a támadás és a civil áldozatok tényét, de vizsgálatot ígérnek az ügyben. Az ilyen és ehhez hasonló esetek nyilvánosságra kerülése sokat ront az afgán-amerikai kapcsolatokon, az afgán civilek megszálló erőkbe fektetett bizalmáról nem is beszélve.
Morális zsákutca tehát az a kétely, hogy az ilyen esetek titokban tartása egyúttal csökkenthetné a hasonló szituációk kialakulását, mivel a helyiek sokkal nagyobb bizalommal viseltetnének a szövetséges erők felé. A másik lehetőség, hogy a civil áldozatok számát és a támadások tényét minden esetben nyilvánosságra kell hoznia a NATO-nak, vagy éppen az amerikai hadseregnek, hogy ebben a formában őrizzék meg hitelességüket a helyi népességgel és hátországuk lakosságával szemben.
Afganisztán a jelen, Pakisztán a jövő problémája
A harmadik pont az amerikaiak és a pakisztáni vezetés közötti viszony, amely szintén több sebből vérzik az elmúlt időszakban, többek között a Pakisztánban erős és megdönthetetlennek tűnő hídfővel rendelkező tálibok, valamint a nekik nyújtott állítólagos pakisztáni segítség miatt. Az amerikaiak már régóta nyilvánosan is felhánytorgatták, hogy a pakisztáni Hírszerzési Igazgatóság (ISI) kapcsolatban áll a felkelőkkel. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter tavaly októberben egyenesen azt állította, hogy néhány pakisztáni kormánytisztviselő tisztában van azzal, hogy pontosan hol bujkálnak az al-Kaida prominensei az afgán-pakisztáni határon fekvő törzsi területeken.
A WikiLeaks oldalán keresztül hozzáférhető jelentések a tematikus böngészhetőségen (baráti-tűz, találkozók, fegyveres összetűzések, áldozatok száma) kívül a GoogleMap segítségével a különböző incidensek helyszíni meghatározásait is tartalmazzák. A honlap azt is állítja, hogy a jelentéseket készítő katonák sokszor a civil áldozatokat is felkelőkként adminisztrálják, ezzel is megspórolva a kényelmetlen magyarázkodást maguknak.
Az oldal forrásaira hivatkozva leszögezi, hogy a legtöbb információ az amerikai hadseregtől származik, kivéve a különleges erők által végrehajtott akciók dokumentációját. Kiemelik a „használati utasításban” a 373-as speciális alakulat egyik akcióját példaként. A titkos amerikai osztag feladata kiemelt ellenséges személyek likvidálása, ám egyik bevetésükön 7 ártatlan civil gyermek is életét veszítette.
