A változatást a pekingi tömegközlekedési vállalat szorgalmazza. Azokat az időseket, akik még mindig úgynevezett Mao-egyenruhában járnak – Mao Ce-tung néhai kínai vezető honosította meg az uniformizált viseletet, innen a neve -, a sofőrök és jegyárusok továbbra is szólíthatják „idős elvtársnak”, de csak végső megoldásként, ha az „idős úr” valamiért nem megfelelő.
Az ifjaknak a „diák” megszólítás dukál vagy az „utas”. Az ő esetükben volt talán a legnagyobb szükség az újításra, mivel szlengjükben az elvtárs homoszexuálist, „meleget” jelent.
