Nagyvilág

Téli sportok a legbátrabbaknak

Ha gondtalan téli kikapcsolódásra, hófödte hegycsúcsokra gondolunk, nem biztos, hogy Afganisztán jut először az eszünkbe. Néhány európai utazási iroda azonban már meglátta a turisztikai potenciált a lélegzetelállító természeti adottságokkal rendelkező országban. A legelszántabbak szerint a rossz biztonsági helyzet ellenére is érdemes nekivágni a több száz érintetlen hegycsúcs egyikének.

A skóciai Dundee-ban székelő Mountain Unity egyike azon kevés szervezetnek, amely amellett, hogy turista desztinációként hirdeti az afganisztáni hegyvidéket és aktuális információkkal szolgál az oda utazóknak, a helyi afgán közösségeket is segíti.

David James veterán katona, a szervezet egyik vezetője, aki annak idején két afganisztáni expedíción is részt vett a brit hadsereggel, eredetileg egy civil vállalkozásként indította cégét. A 37 éves James szerint az észak-afganisztáni Badakshawn tartomány tökéletes úti cél a túrázóknak, hegymászóknak. Az itt található káprázatos szépségű Wakhan Corridor ráadásul az ország egyik legbiztonságosabb része. A szovjet invázió alatt csakúgy, mint a jelenlegi tálib konfliktus idején megőrizte viszonylagos nyugalmát, ennek ellenére mégsem javasolt a hagyományos „nyaralás” életérzéssel utazni Afganisztánba.

Afganisztánban könnyen találhatunk olyan hegycsúcsokat, ahol még nem járt ember (fotó: Fogas Krisztina)

Afganisztánban könnyen találhatunk olyan hegycsúcsokat, ahol még nem járt ember (fotó: Fogas Krisztina)

A terep komoly túra-és hegymászó expedíciókra való, olyanoknak, akik képesek az igazi vadonban boldogulni. A térségbe utazóknak fel kell készülniük saját orvosi ellátásuk biztosítására vészhelyzet esetén és általánosságban is elmondható, hogy mindenki a saját biztonságáért felel. A Wild Frontiers utazási iroda szerint tapasztalat nélkül egyedül semmiképpen se vágjunk neki a kalandnak.

A legmagasabb pontok

Noshaq 7492 m

Koh-e Bandaka 6843 m

Mir Samir 6059 m

Tökéletes – így jellemezte Dough Scott a Mont Everest legendás brit hegymászója az afganisztáni terepviszonyokat. A folyamatosan jó időjárás, a kiváló mászási viszonyok és a több száz eddig fel nem fedezett hegycsúcs miatt első magassági expedíciójának helyszínéül is ezt a térséget választotta 1967-ben. Csakúgy, mint Stephen Venable, a később az Everestet oxigénpalack nélkül megmászó első brit sportember is, aki naplójában elragadtatva számolt be arról az érzésről, amikor ösvényeket talált ott, ahol ember még nem járt és a monumentális hegyet egyedül vette birtokba.

Az afgán hegyek nagy előnye, hogy egyáltalán nem fenyeget viharveszély a hegymászó szezonban és szinte garantált a jó idő és a szilárd talaj.

Azok, akik nekivágtak már a szűz hóval csábító hegycsúcsoknak, a helyiek hihetetlenül nagy vendégszeretetéről számolnak be. Az afgánok visszasírják itt a 60-as 70-es éveket, amikor a térség aranykorát élte és a hegymászók körében Afganisztán az egyik legkülönlegesebb és felkapottabb desztináció volt. Az 1979-es szovjet invázió, majd a polgárháború és a tálib uralom aztán véget vetett a turisztikai szárnypróbálgatásoknak és a térséget negyed évszázadra „elfelejtették”.

A hegymászók paradicsomaként is emlegetett Badakshawn tartomány világviszonylatban első a szülés alatt elhunyt kismamák számát illetően, 3gyermekből pedig 1 biztosan nem éri meg az ötéves kort. Szakértők szerint a térség egyetlen esélye az extrém szegénység leküzdésére a turizmus fellendülése lenne.

Azok számára, akik a különleges célpontokat kedvelik, de nem tartják profi sportolónak magukat, a 2500 méter magasságban található Bamian-völgy Buddha-szobrainak maradványai, vagy a szintén Bamian tartományban található Band-i-Amir tóvidék jelenthet felejthetetlen élményt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik