Berlusconi alig egy hónapja, az abruzzói földrengés és a – két nagy jobboldali párt egybeolvasztásával létrejött – Szabadság Népe (PdL) párt megalapítása után gond nélkül kijelenthette, hogy maga mögött tudhatja az olaszok többségét – írta a konzervatív Corriere della Sera.
A múlt heti események után azonban – folytatta a milánói újság Berlusconi és egy nápolyi diáklány, Noemi Letizia közötti tisztázatlan kapcsolatra utalva – repedések jelentek meg a miniszterelnök politikai építményének homlokzatán. Nem mintha valami meglepően új történt volna – írta a lap -, de a Noemi-ügy megsokszorozta sok korábbi kisebb esemény negatív hatását. A 72 éves kormányfőnek a 18 éves diáklányhoz fűződő kényes viszonya az erkölcsi hanyatlás légkörét hozta el Olaszországba – állapította meg a madridi El País, megjegyezve, hogy a botrány politikai vetületeként Berlusconi defenzívába kényszerült.
Noha többen feltételezték, hogy Berlusconi újbóli miniszterelnökségének és a gazdasági válságnak az elegye az olaszországi fasizmus visszatéréséhez vezethet, ez nem valószínű – írta a londoni Financial Times. Veszély azonban igenis van, ha nem is a fasizálódás az – állapította meg az üzleti napilap. Mint írta, Berlusconi minden ellenfelét kommunistának, magát pedig áldozatnak állítja be. A miniszterelnök „baloldali aktivistáknak” nevezte a korrupciós ügyeiben eljáró bírákat, és ugyanilyen ellenséges volt a Noemi-ügyről legkonokabbul kérdező balközép La Repubblica újsággal: burkoltan megfenyegette a lapot, félresöpörve annak kérdéseit, politikai színezetűeknek minősítve azokat – emlékeztetett szerkesztőségi cikkében a londoni újság.
Az olasz kormányfő által jelentett veszélyt az a média testesíti meg, amely kiszívja a politikából a komoly tartalmat, s a helyére a szórakoztatást állítja. Továbbá az a módszer, amellyel Berlusconi kíméletlenül démonizálja ellenségeit, és nem hajlandó független pályát biztosítani az egymással versengő erőknek.
Az, hogy Berlusconi ennyire dominál, részben a tétova baloldal, a gyenge, helyenként átpolitizált intézmények és az alárendelt szerepet túl gyakran elfogadó újságírók hibája – mutatott rá a Financial Times. Mindenekelőtt azonban egy nagyon tehetős, nagyon nagy hatalmú, mind könyörtelenebbé váló ember hibája – írta Silvio Berlusconira utalva a londoni üzleti lap. – A miniszterelnök nem fasiszta, ám veszélyt jelent, elsősorban Itáliára. És baljós példát mindenki számára.
