„Ahogy utazom a hotel felé, hallom, hogy csörömpölnek az ablaküvegek. Bravó! Bravó! Úgy égnek a zsinagógák, mint öreg, nagy kohók. Német tulajdon szerencsére nem károsult. Most nincs semmi különösebb tennivaló. Megpróbálok néhány órát aludni” – ezeket a sorokat vetette papírra Joseph Göbbels birodalmi propagandaminiszter 1938. november 9-ének éjszakájáról, amely csak Kristallnacht, azaz kristályéjszaka néven vonult be a történelembe.
A kristályéjszaka a szétvert zsidó boltok szilánkokra tört ablaküvegei után kapta a nevét. Nemcsak üzleteket értek támadások, a nemzetiszocialisták lakásokat is kifosztottak, zsinagógákat gyújtottak fel. A rákövetkező napokban több száz embert megöltek, még többet megsebesítettek, 14 ezret elhurcoltak. A zsidók elleni diszkriminációból és kirekesztésből kőkemény, központilag irányított üldözésbe és megsemmisítésbe átcsapó akciósorozat ürügyéül az szolgált, hogy egy lengyel származású német zsidó Párizsban lelőtt egy német diplomatát.
Ki a nagyobb antiszemita?
Ez év elején még remek ötletnek tűnt egy antiszemitizmust elítélő, egységes nyilatkozat elfogadása az évforduló napjára, ez elnyerte a német pártok tetszését is. Az ügy akkor vett nem várt fordulatot, amikor a kereszténydemokraták (CDU/CSU) igényüket fejezték ki egy olyan passzus beemelésére, amely elítéli az egykori Kelet-Németországot (NDK), efféle mondatokkal: „Emlékeznünk kell arra, hogy Kelet-Németország sohasem ismerte el Izrael államot, hogy az ottani kormány megfosztotta vagyonuktól a zsidó üzletembereket, akiknek menekülniük kellett az országból, valamint emlékeznünk kell azokra az 1973-as kelet-német fegyverszállításokra is, amelyek az Izrael-ellenes Szíriába irányultak”.
Miután az elhivatottan baloldali Linke – a kelet-németországi kommunista párt utódszervezete – túlzónak találta a megfogalmazást, mondván, az NDK-ban nem volt antiszemitizmus, és nem csak a zsidók vesztették el vagyonukat, a kereszténydemokraták még hevesebben reagáltak. Azon túl, hogy rögzítették, hogy a Linkével közösen semmilyen, antiszemitizmust elítélő nyilatkozat kiadására nem hajlandóak, a Süddeutsche Zeitung szerint a frakció szóvivője kijelentette: „A Linkében egyértelműen fellelhetők antiszemita tendenciák.”
Német antifasiszta fiatalok az NPD kongresszusa ellen tiltakoznak (Fotó: MTI)
„Ezzel a lépésével a CDU/CSU búcsút mondott a német társadalom antifasiszta konszenzusának” – riposztozott felháborodva Gregor Gysi, a Linke frakcióvezetője. Így léphetett az eleinte szélesen elfogadott dekrétum helyébe a politikai egymásra mutogatás, ami röviden arról szól: ki antiszemita, ki nem, valamint hol volt nagyobb antiszemitizmus: az NDK-ban, vagy az NSZK-ban.
Növekvő idegengyűlölet
Az ügy annál inkább kellemetlen a német politikusoknak, mert a valódi probléma nem a múlt, hanem a jelen: nem a tegnap, hanem a ma áldozatai várnak ugyanis erőteljesebb fellépést az őket érő atrocitások megelőzésére. Az antiszemitizmus a mai Németországban számottevő, sőt egyre növekvő tendenciát mutat.
A Die Welt cikke szerint már az év első 9 hónapjában sikerült „hozni” az éves átlagot: mintegy 800, egyértelműen antiszemita indíttatású, összesen 14 ezer szélsőjobboldali tevékenységhez köthető bűncselekményt regisztráltak, amelyekben összesen 643 ártatlan sebesült meg. Nem ritka a tárgyi rongálás sem: a szövetségi parlament által idézett statisztikák szerint minden héten vandalizmus áldozatává válik legalább egy zsidó temető Németországban.
Neonáci tüntetés Németországban 2008 tavaszán – egyre többen lesznek? (Fotó: MTI)
Mindez kéz a kézben jár az antiszemitizmus ideológiájának terjedésével: az amerikai Pew Research Center szeptemberi vizsgálata szerint – amelyet a Spiegel idéz – a német lakosság 25 százaléka van rossz véleménnyel a zsidókról, ami egyértelmű romlást jelez az elmúlt évek adataihoz képest. Egyebek mellett ezért is tartalmazta volna maga a határozat a következő mondatot: „Komoly aggodalomra ad okot, hogy az antiszemitizmus a lakosság minden rétegében megtalálható.”
Szélsőjobb előretörés
A fentiek kapcsán sokan tartanak a Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) erősödésétől és előretörésétől, főként a gazdasági válság nyújtotta táptalajon: az elemzők szerint ugyanis a jelen körülmények a kisebb pártokat erősítik a hitelüket vesztett nagyobbakkal szemben, tágabb teret engedhetnek a szélsőjobboldali eszméknek. Az NPD hivatalos programjában effajta kijelentések állnak: „Az emberek csak különböző etnikai-kulturális jellegzetességükben, így csak egy nép tagjaként léteznek” – amiből a konzervatív német Süeddeutsche Zeitung egyenesen arra következtet, hogy a párt milliók elüldözését tervezi.
Az alkotmányvédelmi hivatal által szélsőjobboldaliként számon tartott és folyamatosan ellenőrzött párt legutóbb azzal keltett kisebb pánikot, hogy követői egész Bajorország területén, szervezett módon tettek kísérletet öreg házak megvásárlására, valamint pártközpontok létrehozására – írja a Süddeutsche Zeitung.
Nem mindenki bűnös
A szervezettség a jóvátételi oldalon sem ismeretlen fogalom: a Testvériség Hete, a Rasszizmus Ellenes Hetek, a keresztény-zsidó egyesületek mellett számos régi zsidó közösséget élesztettek fel, és újak is létesültek szerte az országban; emlékműveket avatnak és ápolnak.
Akadnak azonban olyanok, akiknél pont ezzel telt be a pohár: a Süddeutsche Zeitung azokat a rendőrhallgatókat említi példának, akik tavaly – közfeltűnést és felháborodást keltve – azt hajtogatva lázongtak az oktatás alatt, hogy „elegük van már a holokauszt állandó felemlegetéséből”.
A kitapintható veszélyt mégsem a szavak, hanem az egyre gyakoribb atrocitások jelentik: egy hete sincs, hogy egy rabbit és nyolc tanítványát szállító kisbuszra égő tárgyakat hajigáltak Berlinben. Az eseményre reagálva – mint azt a Spiegel idézi – Deidre Berger, az Amerikai Zsidó Bizottság berlini vezetője egyenesen azt követelte: állítsanak fel külön ombudsmani intézményt az antiszemita incidensek kivizsgálására.
