Testes pár üldögélt az otthonról hozott horgászszéken a dél-karolinai Seneca gimnáziumának zsúfolásig telt tornatermében. John Edwards, a versenyből azóta kiszállt demokrata elnökjelölt-aspiráns a város szülötte, ezért tartotta itt dél-karolinai előválasztási kampányának záróeseményét. A túlsúlyos pár pólóján felirat: „God Bless America” és „I am for Healthcare”. Azaz „Isten áldd meg Amerikát!”, a szlogen, amely egy egyesült államokbeli politikai rendezvényen szinte kötelező, illetve „Én az egészségügy mellett vagyok”, ami pedig az idei kampány egyik központi kérdésre tett utalás.
Edwards négy évvel ezelőtt – elsősorban az állam szegény fekete népességének a támogatásával – megnyerte a dél-karolinai demokrata előválasztást, s végül John Kerry mellett az alelnöki pozícióért indulhatott. Az idén viszont gyakorlatilag esélye sem volt arra, hogy a demokrata versenyben labdába rúgjon. A párt szavazóit a 2008-as választás kampányában az első perctől Barack Obama és Hillary Clinton párbaja köti le, kezdettől fogva ezt tartják az igazi tétért folyó csatának.
Obama és Clinton. A széles mosolyok sem leplezhetik az ádáz küzdelmet.
A múlt heti úgynevezett Szuperkedden, amikor 24 államban járultak az urnákhoz a demokrata szavazók, hogy leadják a voksukat a maguk kedvencére, Barack Obama 14 győzelmet aratott. Ezzel jócskán megközelítette a Demokrata Párt elnökjelölt-állító konvencióján voksoló delegátusokért folyó vetélkedésében egyelőre vezető egykori First Ladyt, aki már csupán annak köszönheti előnyét, hogy olyan nagy, éppen ezért sok delegátust biztosító államokban sikerült ellenfele előtt végezni, mint például Kalifornia.
Obama azonban lendületben van, s a hétvégén tartott újabb szavazásokon mind az öt soros államban, Maine-ben, Louisianában, Nebraskában, Washington államban és a Virgin-szigeteken is az övé lett a győzelem. Mindezek után az AP hírügynökség a hétfő esti állás alapján – kedden, lapzártánk után újabb három államban, Columbiában, Marylandben és Virginiában tartottak demokrata és republikánus előválasztást – 1136 delegátust valószínűsített Hillary Clintonnak, és már mindössze hússzal kevesebbet Barack Obamának.
Egyre valószínűbb tehát, hogy az elnökjelölt-állító konvencióig egyikük sem szerzi meg a szükséges 2025 támogatót, vagyis a döntés az úgynevezett szuperdelegátusokra – szenátorokra, képviselőkre, kormányzókra és a párt más notabilitásaira – marad, azaz a demokratáknál igencsak érdekes véghajrá várható.
Ami a republikánus oldalt illeti, ott a Szuperkedden John McCain szenátor tarolt. Legfőbb ellenfele, Mitt Romney két nappal később ki is vált a küzdelemből. S jóllehet a korábbi harmadik, most második számú republikánus elnökjelölt-aspiráns, Mike Huckabee a hétvégén meglepetésre két államban is nyerni tudott a párt három megmérettetésén, McCain eddig 719 leendő támogatót gyűjtött be, több mint háromszorosát annak, mint amennyivel Huckabee dicsekedhet. Innen pedig már aligha veszítheti el a versenyt. Sok elemző máris látja a két párt elnök- és alelnökjelölt párosát: demokrata oldalon Hillary Clinton és Barack Obama – hogy közülük ki indulhat a magasabb posztért, az persze kérdés -, illetve John McCain és mellette Mike Huckabee.
Növekvő recesszió
Sajátos fintora a sorsnak, hogy Edwards éppen az idén bukott el már idő előtt az elnökjelöltségért folyó versenyfutásban, holott a 2008-as kampány fő témái kifejezetten kedveztek neki. Igaz, az Obama-Clinton párharc egyelőre inkább arról szól, ki az alkalmasabb jelölt a nép által kívánt változás megvalósítására, illetve kinek van a legnagyobb tapasztalata, ám amikor a másodlagos jelzáloghitel-piacról elindult válság ma már egyértelműen recesszióval fenyeget, a választási előcsatározást mindinkább a gazdasági és szociális kérdések kezdik dominálni. Márpedig a demokrata jelöltek közül kétségkívül a kampányának középpontjába a szegénység elleni küzdelmet állító John Edwardsé volt a legmarkánsabban baloldali program.
Ő ígérte például az amerikaiaknak a legszélesebb körű általános társadalombiztosítást. Mondhatnánk, a szülőhely kötelez. A Senecát övező, valaha szebb napokat látott ipar- és bányavidék túlnyomórészt fehér lakosságának java ugyanis éppen annak az alsó-középosztálybeli munkásrétegnek a tipikus képviselője, amely a leghamarabb érzi meg a recesszió csapásait. Ha van is munkája, nehézséget okoz számára a magán-egészségbiztosítás fizetése. S persze a legnagyobb arányban tartozik a magas kockázatú hitelek adósainak sorába.
lennének a republikánusoknyerő párosa?
A senecai közönség összetétele ennek megfelelően élesen eltért attól a jómódú hallgatóságtól, amely ugyanaznap Myrtle Beachben Hillary Clintont – és persze a férjét, az exelnök Bill Clintont – fogadta nagy ovációval, de attól a szinte kizárólag feketékből álló, több száz fős tömegtől is, amely Barack Obama kedvéért Sumter város közösségi központjában összegyűlt. S utóbbi helyszíneken a felvetett kérdések sem gazdasági és szociális problémákról szóltak, a két jelölt a megszokott módon a változás és a tapasztalat csatáját vívta ismét.
Finanszírozási gondok
Mit tett a Fehér Ház az elmúlt bő hét évben a gazdaságért? Mindenekelőtt George W. Bush elnök adócsökkentési csomagjai mérsékelték a működési költségeket, sőt, még a gyenge dollár miatt bekövetkezett nyersanyagár-emelkedést, illetve a hitelkamatok elmúlt időszakbeli növekedését is ellensúlyozni tudták. A tartósan gyenge dollár egyúttal azt is lehetővé tette, hogy Raymond cége az európai és az ázsiai piacra is kilépjen. Mindeközben a 2006-os gyógyszerár-támogatási reform – amely az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare program által támogatott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök körének jelentős bővítését hozta – a vállalkozás belföldi forgalmában is komoly növekedést eredményezett.
Az egészségügyi szolgáltatások körének bővítése, az általános társadalombiztosítás bevezetése Raymondnak tehát alapvető üzleti érdeke. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy az állami társadalombiztosítási programok költségei már ma is óriásiak, ráadásul most, hogy a második világháború utáni mintegy két évtized baby boom generációjának tagjai ezekben az években kezdenek nyugdíjba vonulni, ezek a kiadások a jelenlegi szolgáltatások befagyasztása mellett is egyre gyorsuló mértékben fognak tovább emelkedni.
Változtatásra tehát szükség van, republikánus körökben azonban attól tartanak: a demokraták által elképzelt tb-reformok oda vezethetnek, hogy végső soron a vállalkozásokra hárítják majd a rendszer finanszírozásának terheit. A demokrata tervek ugyanis elsődlegesen a munkaadókra terhelnék a munkavállalók egészségbiztosítási költségeinek finanszírozását, s előbbiek ezért később visszatérítést kapnának a szövetségi és az állami költségvetésből. Ha a republikánus oldalnak lesz igaza, s adott esetben ez a koncepció valóban a vállalkozások költségeit növeli majd, az feltehetően újabb elbocsátásokhoz vezetne, ami tovább növelné a jóléti szolgáltatásokra jogosultak körét, vagyis a jóléti kiadásokat.
