Che Guevara argentin születésű, eredeti foglalkozását tekintve orvos. Sokat utazott, kalandjairól pedig részletes naplót vezetett. (A motoros naplója című írásáról nemrég film is készült.) Guevara bejárja egész Latin-Amerikát: Argentínát azért hagyta el, mert nem volt hajlandó Juan Perón hadseregében orvosként dolgozni.
Innen Guatemalába került, ahol szemtanúja volt az 1954-es puccsnak, majd Mexikó felé vette az irányt. Ekkor körvonalazódnak későbbi politikai nézetei: az elnyomott latin-amerikai népek felszabadítását tűzte ki célul, különös tekintettel a vidéki lakosságra, ennek megvalósításában pedig elsősorban a gerilla harcmodort hangsúlyozta. Mexikóban találkozott Fidel Castróval, majd 1956 novemberében innen indult el a Granma nevű hajó (ma a Kubai Kommunista Párt központi lapja viseli ezt a nevet) fedélzetén a forradalmárok csoportja, hogy végül 1959 januárjában győztesen vonuljanak végig Havanna utcáin, megdöntve ezzel az amerikai bábnak tekintett Fulgencio Batista uralmát.
A Che Guevaráról kialakult kép azonban meglehetősen ellentmondásos. Ez nagyrészt abból következik, hogy a forradalom utáni hónapokban annak a La Cabaña erődnek volt a parancsnoka, ahol ekkor több száz ott raboskodó – a Batista-rendszer alatt szolgáló – politikust, rendőrt, katonát végeztek ki. (Az áldozatok száma és Guevara tényleges felelőssége ugyanakkor a mai napig viták tárgya.)
A kubai gazdasági modell
Guevarát később Fidel Castro kinevezte a Kubai Nemzeti Bank elnökévé. Ő látta el például kézjegyével a bankjegyet is: „Che”. (A humoros kubaiak a neve elé egy keresztet – spanyolul „cruz” – rajzoltak, melynek összeolvasásával megkapjuk Hruscsov nevét spanyolul, utalva ezzel a kubai-szovjet közeledésre.) Később ő kapta meg az ipari miniszteri tárcát, az ő nevéhez köthető a kubai szocialista gazdasági modell kialakítása.
Che Guevara képe Havannában (Fotó: Gál Krisztián)
Bár közgazdasági ismereteit folyamatosan bővítette, Guevara szorgalmazta, hogy a gazdasági függés megszüntetése céljából a korábbi cukron nyugvó monokulturális gazdálkodásról szükséges az átállás a diverzifikált iparosításra. A kubai-szovjet közeledés alapján megszületett egyezség azonban a korábbi viszonyokat konzerválta, így ismét a cukorexport és az érte kapott fontos termékek (olaj, gépek) a korábbi cukoralapú gazdaságot állították vissza, ezzel bebetonozva a szovjet-kubai kapcsolatokat. Az elégtelen gazdaságpolitikai lépések vezettek többek között ahhoz, hogy az 1962-ben bevezetett jegyrendszer máig működik.
Ezekben az években ő lett a kubai rendszer arca: az olívzöld ruhában járó és a forradalmárok jellegzetes szakállát viselő Che bejárta a fél világot, beszédet mondott az ENSZ-ben és ő építette ki a harmadik világbeli országokkal a Kubának fontos kereskedelmi kapcsolatokat is.
—-Kongóban és Bolíviában is harcolt—-
1965 után máig tisztázatlan okok miatt, minden tisztségéről lemondott és eltűnt a közéletből. Gerillaharcosként Kongóba ment, hogy egy újabb forradalmat robbantson ki, majd egy prágai kitérő után titokban visszatért Kubába. Itt készítették fel Castro vezetésével utolsó útjára, a bolíviai diktatúra meggyengítésére szervezett gerillacsoport vezetőjeként.
Olyanok leszünk, mint Che (Fotó: Gál Krisztián)
Szakállától és hajától megszabadulva, álnéven érkezett Bolíviába. Maroknyi csapatával azonban sikertelenül vette fel a harcot a bolíviai kormányerőkkel. Ez a forradalom reményei szerint továbbterjedt volna a dél-amerikai térségben. A súlyos asztmabeteg Che gyógyszerei nélkül azonban legyengült, így a bolíviai rendszer egyre inkább közeledő katonái október 8-án elfogták és másnap kivégezték, kezeit pedig levágták azonosítás céljából. 1997 júliusában a Vallegrande melletti repülőtér betonja alól véletlenül ásták elő maradványait, ahonnan a kubai Santa Clara-i mauzóleumba szállították, ahol most is nyugszik.
Még mindig tart a kultusz
Az ünnepi beszédeknek helyt adó havannai Forradalom terén a Belügyminisztérium faláról még mindig Che Guevara óriásképe tekint a kubai tömegekre, de országszerte megtalálhatóak idézetei és képei falakon, plakátokon.
A kubai iskolások Guevara forradalmi tetteiről tanulnak, és mondják, hogy „olyanok leszünk, mint Che”. Az ő példája, ezen keresztül életének egyes állomásai fontos részét képezik a kubai rendszerben szocializálódottaknak: politikai írásai, naplói, fényképei minden kubai háztartás fontos tartozékainak számítanak, pont úgy, ahogyan a központilag szabályozott élelmiszerjegyeket tartalmazó füzetecske is.
