Nem lehet véletlen, hogy éppen az újraegyesülésének évfordulóján izzott fel újfent a vita a német szövetségi parlamentben, az úgynevezett szolidaritási járulék létjogosultságáról, amely a rendszerváltást követően a volt szocialista szövetségi tartományok felzárkózását hivatott segíteni. Az először 1991-ben bevezetett, a munkavállalók jövedelemadójába és a cégek társasági adójába épített, jelenleg 5,5 százaléknyi hozzájárulást elsősorban a keleti tartományok újjáépítésére fordítja a szövetségi kormány. Eredetileg egyebek mellett a kelet-európai államoknak nyújtott segélyeket is ebből fedezték, ennek azonban, nem csak összegét, de jogosságát is sokan vitatták az elmúlt években.
Az NSZK majdnem belerokkant
Németország, mint az Európai Unió legnagyobb gazdasága, az újraegyesüléskor magára vállalta a keleti tartományok felzárkóztatását, s így a volt NDK, a kelet-európai EU-tagállamoktól eltérő utat járva be, 1990-ben bejutott az egységes Európába, és a NATO-ba. Uniós szakértők szerint éppen a keleti tartományok „EU-s csatlakozása” szolgált tanulságul a tíz új tagállam felvételi kritériumainak kialakításakor, lévén a német gazdaság a keleti felzárkóztatás terhei alatt maga is recessziót volt kénytelen elszenvedni a kilencvenes évek derekán.
Az összegzések ugyan hatalmas eltéréseket mutatnak, de 1990-től napjainkig Manfred Stolpe, a keleti tartományok felzárkóztatásáért felelős volt miniszter becslése szerint 1250 milliárd eurót költött az ország a célra, míg a berlini Freie Univerität számításai szerint ez az összeg több mint 1500 milliárd euró.
17 év után is nagyok a különbségek
Mégis, miközben minden évben euró milliárdokat költenek a keleti tartományok fejlesztésére, a két országrész közt jelentős foglalkoztatottsági és jövedelmi különbségek vannak. Angela Merkel német kancellár, a napokban kifejtette: bár az utóbbi évben mind a keleti, mind a „régi” tartományok gazdasága jól teljesített, keleten mégis továbbra is majdnem a nyugatinak a duplája a munkanélküliek aránya. (Szeptemberi adatok szerint a nyugati tartományokban 7 százalékos, míg keleten 14,1 százalékos a nem foglalkoztatottak aránya).
Archív felvétel Berlin újraegyesülésérõl (Fotó: MTI)
Merkel a foglalkoztatási helyzet javításának biztosítékát a keleten történő befektetési kedv növelésében és a kedvezőbb üzleti környezet megteremtésében látja, melyet ígérete szerint 2008-ban igyekszik tovább javítani.
A szolidaritási szörny
Az évfordulón Merkel a szolidaritási járulék fenntartásának szükségességét hangsúlyozta, mely a „financiális biztonság alapja, hiszen ha a keleti tartományok lemaradása a nyugatiak helyzetét is befolyásolja”. Az szociáldemokrata párt (SPD) elnöke, Kurt Beck szerint továbbra is van létjogosultsága a szolidaritási járuléknak, mely a maga évi 12 milliárd eurójával az szövetségi költségvetésben valódi alapja a felzárkóztatásnak. Beck szerint a „Soli” – ahogy a német köznyelv hivatkozik rá – olyan „mint valami Loch Nessi szörny mely, olykor felmerül, aztán a feledés homályba merül”.
Sachsen-Anhalt tartomány miniszterelnöke, Wolfgang Böhmer (CDU) az esetleges szolidaritási hozzájárulás csökkentése vagy megszüntetése kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a volt NDK városainak és falvainak adóbevételei a területeken fekvő településéknek csak a felét éri el, s ehhez hozzá kell venni, hogy a keleti tartományok hiteltörlesztése elképzelhetetlen a felzárkózatási pénzek nélkül.
A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) a vita kapcsán ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy nem szabad a keleti tartományok felzárkózásakor csak a „Soli”-ra korlátozni. Klaus F. Zimmermann DIW-elnök szerint megfontolandó az újjáépítési hitelek visszafizetésének átütemezése, miközben mindenképp érdemes többet költeni oktatásra, fejlesztésre és kevesebbet a gazdaságra, közlekedésfejlesztésre és projektfinanszírozásra. Zimmermann hozzáteszi, hogy a nyugati németek által sokszor sérelmezett munkanélküli segélyt úgy kellene korlátozni, hogy csak azok részesülhessenek belőle, akik valóban törekednek egy új állás megszerzésére.
