Az első példa szerint Szili Katalin, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke tett nemrég több napos látogatást az Egyesült Államokban. A látogatás rutinszerű volt, bár Szili Katalin mind a magyarországi sajtóban, mind a washingtoni magyarokkal történt találkozója alkalmából rendkívüli eseménynek minősítette azt – írja Gereben. Például eljárni igyekezett a vízumkényszer ügyében, holott „Szili látogatásának céljául nem tudok mást feltételezni, mint hogy megnyugtassa az USA-ban azokat, akik még a magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, és vízumügyben elmenjen egy olyan „egyeztetésre”, amelyre alapjában nem volt szükség, hacsak a látogatásnak egyik, ki nem nyilvánított célja volt a vízumkérdésben türelmetlen magyar polgárok megnyugtatása” – teszi még hozzá. Az amerikai vezetők ugyanis leszögezték, hogy a vízumkényszer feloldása a feltételek kielégítésével a magyarok kezében van. Nem a magyar kormány, de a vízumot igénylő állampolgár kezében. Három százalékra kell ugyanis leszorítani az elutasítások mértékét, mi pedig 12 százalék felett járunk.
„Magyarország stabilitásának kérdése valóban aggasztja azokat, akiknek az a megbízatásuk, hogy figyelemmel kísérjék a magyarországi eseményeket. A magyar eseményeket irányító erők szándékait kibogozhatatlanná, a politikai kultúra hiányát nyilvánvalóvá tették a felfokozott intenzitású belviták, demonstrációk – és bátran mondhatjuk, a törvényes rend ellen több hónapja tartó, szüntelen uszítás” – jelzi még a cikk. A látogatást nem sokkal követte például a rendőrszékház elleni támadás.
De egyéb baki is történt: „Szili Katalin az amerikai magyarok képviselőivel történt találkozója során nem ismertette Magyarország új nemzetpolitikáját, a kormány ezekkel kapcsolatos elvi állásfoglalását, sem gyakorlati tevékenységét” – ehelyett tájékoztatott, Gereben szerint. És elmulasztott megfelelő propagandát csinálni a határon túli magyarok képviseletét ellátó új szervezeteknek: például a két éve alakult Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), amely új típusú kisebbségi kapcsolattartásban gondolkodik. „Kötve hiszem, – állítja a cikk írója – hogy a washingtoni találkozón részt vevők túlnyomó többsége vagy az egyetemes magyarság zöme ismerné a KMKF-t.
Sólyom László magyar államfő romániai látogatása sem bővelkedett sikerekben a szerző szerint. „A találkozón megbeszélt tárgykörök külügyminisztériumi szinten nem lehettek előkészítve” – véli Gereben, a felek ugyanis elbeszéltek egymás mellett. Az időpont kiválasztása sem volt éppen jó. Akkoriban zajlott például a területi autonómiáról szóló népszavazás a Székelyföldön a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. „A Sólyom László által is támogatott népszavazásra utalva Băsescu rendkívüli határozottsággal Sólyom tudtára adta, hogy ami ott történik, sérti az ország alkotmányát, törvénytelen.” Sólyom viszont azt válaszolta a vitában: „Az alkotmányos keretek között maradó törekvéseket Magyarország támogatja, én is támogatom személyesen.” Gereben azonban erre megkérdezi: ezeket a Sólyom s nem a román illetékesek által alkotmányosnak minősített cselekedeteket valóban támogatja „Magyarország”?
(A teljes cikk az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
