A holi ünnepét egész Indiában megtartják. Több ünnep és seregnyi látványosság veszi körül ezt a napot. A holi egyrészt ünnepe a gonosz felett győzedelmeskedő jónak, másrészt a színek fesztiválja, de vannak olyan részek Indiában ahol a központi elem a hagyományos ősi rítusok és táncok felelevenítése. Kialakulása sem egyértelmű, több különböző legendát ismernek arról, miként alakultak ki az ünnepi szokások.
Az egyik legnépszerűbb történet Hiranyakasipu király nővéréről, a sátáni Holikáról szól, aki öccse kérésére merényletet követett el annak fia, Prahlad herceg ellen, ám a dolog visszájára sült el: a herceg helyett Holika volt az, aki nem élte túl a merényletet. Halála után a nagynéni visszatért és megbocsátásért esdekelt a herceg lábai előtt, aki végül megígérte neki, hogy egyszer egy évben megemlékeznek róla – ez a nap a holi.
Ennek „bevezetéséül” szolgál a kis holi, melyet az ünnep előestéjén tartanak. Hatalmas tábortüzet raknak, amelyet – elsősorban a gyerekek – körültáncolnak, énekelnek, így ünnepelve a gonosz halálát. Sokan haza is visznek a parázsból, hogy otthon újra lángra lobbantsák. Másnap azután már a színeké a főszerep, a közös őrület részeként különböző színű porokkal szórják meg egymást az indiaiak, a fiatalok nem ritkán festékszóró pisztollyal „esnek egymásnak”, de az sem ritka, hogy az embert ismeretlenek egyszer csak nyakon öntik egy vödör vízzel.
Az AP fotója Varanasziban, a hinduk legszentebb városában készült, amint szadhuk, azaz hindu szent emberek színes porokkal kenik be egymás arcát.
