Régi bor új hordóban – így minősítette a berlini nagykoalíció megállapodását a német nyelvterület egyik legtekintélyesebb lapja, a Neue Zürcher Zeitung vasárnap. A mindenkiről gondoskodó állam elvén nem változtattak, holott ez az állam minden eresztékében recseg-ropog, s ezért frissen kellene gittelni. A siralmas államháztartást új adókkal szándékoznak gyógyítani, s nem megtakarításokkal, ami az árnyékgazdaságot és a tőke külföldre menekülését erősítheti – írta az NZZ am Sonntag.
A konzervatív pártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták (SPD) tervezett nagykoalíciójának csúcsvezetői a hét végén alternatíva nélkülinek minősítették a jelentős adóemeléseket, s azt, hogy a jövő évben alkotmányba ütköző költségvetést akarnak elfogadni. Maga Angela Merkel, a konzervatívok kijelölt kancellárja a szövetségi köztársaság történetében példátlan esetnek minősítette az alkotmányellenes költségvetést.
Sok milliárd hiányzik
Peer Steinbrück kijelölt pénzügyminiszter (SPD) közölte, hogy jövőre az új belső hitel 41 milliárd eurót tenne ki, s ezzel szemben beruházásokra csak 23 milliárdot szánnának. A német alkotmány értelmében az új hitel összegének nem szabad meghaladnia a beruházási tételt. Amennyiben valóban 41 milliárddal gyarapodna a belső adósság, rekordot állítanának fel. Az eddigi legnagyobb új belső hitel 1996-ban, Theo Waigel CSU-s pénzügyminiszter nevéhez fűződik, s márkáról átszámítva 40,1 milliárdot tett ki.
Az alkotmánybíróság megállapíthatja ugyan az alkotmánysértés tényét, de állásfoglalása nem jár szankciókkal. Franz Müntefering, hivatalából távozó SPD-elnök szerint alkotmányba nem ütköző költségvetést csak úgy tudnának összeállítani, ha 30 milliárd euró értékben egyszeri intézkedésként vagyont bocsátanának áruba, de erre a bevételi forrásra az elkövetkezendő években még szükség lesz.
Kisérletek, próbálkozások
A koalíciós megállapodást pénteken este véglegesítették négyhetes tárgyalás után, s a tervek szerint november 18-án írnák alá, amennyiben a hétfőn kezdődő pártkongresszusok is jóváhagyják azt. Kancellárt november 22-én választhat a parlamenti alsóház, a Bundestag. Angela Merkel kereszténydemokrata pártelnök személyében először ülne Németországban nő a kancellári székben. A konzervatívok és a szociáldemokraták azért kényszerültek leülni egymással tárgyalni, mert külön-külön egyiküknek sem sikerült életképes koalícióhoz elegendő partnert találni. A háború utáni német történelemben ez lenne a második nagykoalíció, az első 1966 és 1969 között kormányzott.
A nagykoalíciós partnerek azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmánysértő költségvetéssel levegőhöz akarják juttatni az országot, a gazdaságot élénkíteni akarják, mielőtt hozzálátnak a 2007-es célok megvalósításához. 2007-ben lépne életbe a megállapodás egyik legvitatottabb pontja, az általános forgalmi adó (áfa) felső, 16 százalékos kulcsának megemelése 19 százalékra. A többletbevétel egy része a szövetség és a tartományok költségvetésébe kerülne, egy másik része a munkabérek járulékainak a csökkentését szolgálná.
A nagykoalíciós kormány 2007-ben ismét teljesíteni akarja azt az euróövezeti előírást is, amelynek értelmében a GDP-hez viszonyított államháztartási hiánynak nem szabad meghaladnia a három százalékot. A kormány 25 milliárdos, növekedést serkentő „jövőalappal” is kísérletezik, s ennek finanszírozása érdekében hozzányúlnának a német aranytartalékokhoz, folytatnák az állami vagyon privatizálását, felhasználnák a vasút, a Bahn AG esetleges tőzsdei bevezetéséből származó bevételeket.
