Summázat
A keresletnövekedés azt eredményezi, hogy a napi 80 millió hordó körüli igénnyel szemben alig áll szabad, bármikor bevethető kapacitás. A 80 millió hordós kapacitás nehezen is bővíthető, ugyanis például a dél-koreai hajógyártók jelenleg 2009-2010-re tudnak csak tankerhajó-építést vállalni. A túlfeszített beszállítói lánc miatt bármilyen keresletnövekedésre csak az árak tudnak reagálni. Ez okozhatta az elmúlt hónapok óriási árrobbanását.
A 100 dolláros olajár önmagában az alternatív energiák előretörését eredményezheti ekkora olajár mellett már korábban, rentabilitási problémák miatt bezárt szénbányákat is megéri újra megnyitni. Ekkora olajárnál a jelenleg a megtérülés határán mozgó szélenergia, vagy az állami támogatással gyártott növényi olajokból származó energiatermelők is kifizetődők lehetnek. Ilyen árak mellett olyan országokban is érdemes kutat nyitni, ahol nagyobb a politikai kockázat.
Valószínűtlen, hogy az olaj hordónkénti ára huzamosabb ideig 100 dollár körül járjon, azonban az szinte biztos, hogy a közeljövőben kisebb mértékben emelkedik majd a jelenlegi 60 dollár körüli szintjéről – mondta Varró László a Mol Rt. vezető közgazdásza. Az utóbbi időben tapasztalható rendkívüli olajár-emelkedés oka a piac által korábban be nem árazott keresletnövekedés. A keresleti sokkot elsősorban a kelet-ázsiai térség, azon belül is Kína gazdasági száguldása, valamint az Egyesült Államok erősödő gazdasága generálja.
Gyorsuló Amerika
Az amerikai növekedés annyiban volt meglepő, hogy a piac az ezredforduló internet-buborékjának kipukkadása után jelentősebb recesszióra számított. Az enyhe lefolyású visszaesés, valamint a gyors újabb fellendülés az amúgy is nagyon energiafaló amerikai gazdaság további terjeszkedését eredményezte. Elemzők szerint az Egyesült Államok gazdasága magasabb fokozatba kapcsolt, s tartósan 3 százalék fölötti növekedésre kell berendezkedni – állítja Varró. Azonban ehhez a növekedéshez nem társult az amerikai finomítókapacitás növekedése, ugyanis az Egyesült Államokban nagyon nehéz, sőt az engedélyek beszerzése miatt szinte lehetetlen – az egyéb költség miatt is jelentős költségterhet viselő – újabb finomítót építeni.
Száguldó Kína
A másik sokkot a kínai gazdaság nekilódulása jelentette. A kilenc százalék körüli, egyébként mesterségesen visszafogott gazdasági növekedés mögött – az országot ismerők szemében nem meglepő módon – rögzített olajárak állnak. Azonban Varró szerint ha a kínai gazdaságra egyik napról a másikra rászabadítanák a világpiaci olajárakat, akkor sem kerülne a víz alá. Legfeljebb 3 százalékpontos mérséklődés következne be a növekedésben. Az olajár emelkedésből adódó többletterhet pedig az állam állja.
Kínának ugyanis azért van szüksége annyi olajra, hogy abból elektromos áramot termeljen. Míg a legtöbb fejlett országban az olajfogyasztás tetemes részét a gépkocsipark emészti fel, Kína még előtte áll az autóforradalomnak. Az autópiac ismerői 350-500 millióra teszik a Kína és India útjain 20 év alatt megjelenő személygépkocsik számát. A dízelgenerátorokkal termelt, nagyon drága elektromos áramot a kínai kormány is minél hamarabb ki akarja váltani. Ennek érdekében a világtörténelemben soha nem látott mértékű erőműépítésbe kezdtek. Az országban jelenleg több mint 130, a jelenleginél korszerűbb és nagyobb hatékonyságú erőmű épül.
Így azt gondolhatnánk, hogy – az állami puffer miatt – a végső termelésre semmilyen hatással nincs a világpiaci olajár. Azonban a kínai ipar lendületének hatására megemelkedő olajárak teremthetnek egy paradoxont: a megugrott szállítási költségek hatására a termelőtevékenységet végül nem Kínába telepítik a vállalatok.
