Konkurens híján egyedül a termelési kapacitás szab határt a romániai üzlethálózat növekedésének – büszkélkedett nemrég egy befektetési konferencián Szabó József, a Fornetti Kft. ügyvezető igazgatója.
A fagyasztott pékáruiról közismert cég öt éve van jelen a román piacon, s ez év márciusában az ottani értékesítésük már meghaladta a magyarországit. „Kilencven új üzletet nyithatnánk egyik napról a másikra, amennyiben lenne elegendő mennyiségben kiszállítható termékünk” – állítja Szabó József.
Sikersztorik
A Fornetti példája nem egyedi jelenség, jó néhány valódi sikertörténetről van tudomása Halász Jánosnak, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) romániai igazgatójának is. Szerinte ismét befektetési boom tapasztalható keleti szomszédunknál. A WIIW bécsi kutatóintézet adatai alapján tavaly a Magyarországra érkezőt is meghaladó, rekord nagyságú, 4,1 milliárd eurónyi tőke választotta célpontjául Romániát. Ebből a folyamatból pedig a magyar cégek is kivették a részüket: régiós szinten volumenében a magyarországi tőkeexport számít a legnagyobbnak.
 |
|
Tavaly év végéig 5010 magyar tőkeérdekeltségű bejegyzett céget tartottak nyilván Romániában, összesen 261,8 millió eurós (347 millió dolláros) törzstőkével. Ezzel ugyan csak a 12. helyen álltunk a külföldi befektetők rangsorában (a cégek száma alapján a 7. helyen), de ami igazán figyelemreméltó, az a tendencia: egy évvel korábban még csak 166 millió eurót mutatott ki a statisztika. „Tavaly viszont 674 új, magyar részvételű céget jegyeztek be, ez a korábbi évek átlagának közel a duplája” – érzékelteti a lendületet Halász János. Nem telik el mostanában hónap úgy, hogy a határ egyik vagy másik oldalán ne kerülne sor üzleti, befektetési konferenciára. A befektetésekhez hasonló ütemben fejlődik a kétoldalú kereskedelem is: a múlt évi forgalom összértéke 50 százalékkal haladta meg a 2003-ast és átlépte a 2 milliárd eurós küszöböt.
A tendencia pedig előreláthatólag az idén is folytatódik (bár a WIIW előrejelzése szerint 2005-ben már 3,5 milliárd eurónyi beáramló tőke is jónak számítana). Az első negyedév végén 5188 magyar tőkeérdekeltségű céget tartottak nyilván a román statisztikák, 350 millió dollárral, ám az ITDH becslése szerint valójában mintegy 850 millió dollár lehet a ténylegesen befektetett össztőke értéke. A „jégtörőnek” számító nagyvállalatok mellett – az OTP 2004-ben vásárolta meg a RoBankot, a Mol Rt. múlt év végén fejezte be a Shell Romania akvizícióját – egyre növekszik az érdeklődés a kis- és közepes vállalatok körében is. (A nagy multik egy-egy projektje ugyanakkor az éves tőkeexport 70-80 százalékát is kiteszi, a hazai kis és közepes cégek átlagos tőkekivitele meglehetősen alacsony.)
A „román mágnes” egyik szárát az ottani gazdaság teljesítményének pozitív oldala adja: a 8 százalékot meghaladó GDP-növekedés, amely immár 10 százalék alatti inflációval párosul. Január elsejével lépett életbe az új kormány adóreformja, amely 16 százalékos egységes kulcsot alkalmaz a nyereségre és a személyi jövedelemadóra is. „Románia egyértelműen a legvonzóbb befektetési ország a délkelet-európai régióban” – értékelte a Figyelőnek Hunya Gábor, a bécsi WIIW intézet vezető közgazdásza. Véleménye szerint nem kizárt, hogy Bukarest néhány éven belül a tőkevonzás terén versenytársa lesz Magyarországnak vagy Szlovákiának, amennyiben a zöldmezős beruházásokat megfelelően tudják majd kezelni. Igaz, vannak a román gazdasági fejlődésnek árnyoldalai is: így a változatlanul széles körben elterjedt korrupció, ami adott esetben akár ahhoz is indokot szolgáltathat, ahogy az Európai Unió késleltesse Románia teljes jogú csatlakozását. Az alacsony adókulcsokkal ellentétben a járulékok szintje a magyarországit közelíti meg – ez is hozzájárul ahhoz, hogy az FBI bukaresti irodája a feketegazdaság arányát 44-46 százaléknyira teszi, de a legoptimistább belföldi becslések is 30 százalékot emlegetnek. Mindenesetre az árnyoldalak ellenére is számos mutató alapján (mint például a működőtőke-állomány nagysága, annak GDP-hez viszonyított aránya) további jelentős növekedési lehetőségeket sejtet a román gazdaság.
Szülőföld Program
A határon túli magyar vállalkozások és befektetések segítését, a gazdasági kapcsolatok élénkítését szolgáló program tavaly novemberben indult.
CÉLRENDSZER • Forrás-teremtés • Tapasztalat és tudástranszfer • Intézményi és üzleti kapcsolatépítés
FORRÁS • A forrásteremtés alapja egy 25 milliárd forintos gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési hitelprogram, amely az állami tulajdonú gazdasági társaságok és pénzintézetek segítségével biztosít forrásokat a határon túli magyarság gazdasági megerősödését segítő vállalkozásoknak
A PROGRAM ELEMEI • Az MFB Rt. 10 milliárdos kis- és közepes vállalkozásoknak szóló úgynevezett Partner Hitelprogramja (a hitelszerződéseket Románia uniós csatlakozása előtt tető alá kell hozni) • Az Eximbank 8 milliárdos forgóeszköz és fejlesztési célú hitelprogramja • A Mehib vevőhitel- és befektetésbiztosítása (ez a román gazdaság fejlődésével, a jogi-politikai kockázat csökkenésével egyre inkább funkcióját veszti), illetve infrastrukturális projektfinanszírozása • A Corvinus Rt. Kárpátok-régi Befektetési Tőkeprogram nevet viselő 2 milliárd forintos tőkehitele
SEGÍTŐ INTÉZMÉNYEK • Kormányzati szervek (Határon Túli Magyarok Hivatala, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) • Gazdasági társaságok (MFB Rt., Eximbank Rt., Mehib Rt., Corvinus Rt.) • Non-profit szervezetek (ITDH, Új Kézfogás Közalapítvány)
A mágnes másik szárát pedig a megváltozott politikai klíma formálja a két ország között. Szanyi Tibor, a gazdasági minisztérium politikai államtitkára szerint a minta továbbra is a német-francia modell, amelyben azt találták ki, hogy minél több ponton összekötik a gazdaságot. Az EU-tag Magyarország és az uniós belépés előtt álló Románia számára adottak a közös keretek. „Olyan ez, mint amikor két régi haragos ugyanabba az örömtanyába kezd el járni. Egyszerre csak rájönnek, hogy mennyi bennük a közös vonás” – tesz profán hasonlatot Szanyi Tibor, aki június elején tizenöt fős üzleti delegáció élén mélyítette el Bukarestben a kapcsolatokat. A következő állomás a várhatóan júliusban összeülő kétoldalú vegyes bizottság lesz, amely már a román miniszterelnök év eleji budapesti látogatásán elhatározott, őszre tervezett közös kormányülés (itt is a német-francia minta köszön vissza) témáit készíti elő.
Privatizációs kilátásokA tavalyi romániai külföldi befektetések mintegy fele a nagy ütemben folyó – legutóbb az energia- és bankszektort érintő – privatizációhoz kapcsolódott. A folytatás iránt a magyar nagyvállalatok is érdeklődnek, mint arról a példátlan méretű gazdasági küldöttség összetétele is tanúskodik (többek között a BorsodChem, a Nokia, a Mol, az OTP vagy az AAM képviseltette magát). „Konkrét elképzelések fogalmazódtak meg, hogy milyen privatizációs érdeklődései vannak a magyar vállalatoknak, így a vegyipar, az energiaszektor vagy a gépgyártás területén” – említi meg Szanyi Tibor.
Az együttműködésnek további ígéretes terepe lehet a képzés területe, a humán tőke fejlesztése. „Hamarosan mindkét gazdaságnak az lesz a legnagyobb problémája, hogy jön a tőke, de nincs kellő mennyiségű szakember” – vetíti előre az államtitkár. „Közös képzések terve formálódik, ehhez uniós forrásokat is be lehet vonni. Hiszek abban, hogy az európai pénzeket itt is, ott is két dologra kellene fordítani: infrastruktúrára és a humán tőke képzésére.”
A romániai infrastruktúra helyzete egyébként részben oka annak is, hogy a kisebb hazai cégek ritkán merészkednek tovább Erdélynél. Számukra a fő befektetési terület értelemszerűen a magyarok lakta terület (a székelyföldi Kovászna és Hargita megyékben a külföldi tulajdonú cégek számottevő részében van magyar érdekeltség). A sokszor szubjektív tényezők mellett azonban objektív okok is ösztönözhetik az e régióba irányuló hazai befektetéseket. A PricewaterhouseCoopers régiós versenyképességi rangsora szerint az észak-nyugati régió Bukarest után a második (Románia területe 7 statisztikai régióra és a fővárosra oszlik), és a sorban a nyugati majd a központi régió következik.
