A televíziózás technikai fejlődése, az internethasználók körének dinamikus bővülése jelentősen javított a segélygűjtő akciók hatékonyságán. A katasztrófáról készült, sokszor a végletekig naturalista képsorok azonban minden kedvezménynél és akciónál jobban befolyásolták az utazás gondolatával foglalkozók döntéseit. „Dupla csapást” jelenthet, ha a szökőár sújtotta országokró szóló nem megfelelő tájékoztatás hatására a turisták elkerülik a régiót – figyelmeztette néhány nappal ezelőtt elsősorban a világsajtó munkatársait Francesco Frangialli, a Turisztikai Világszervezet (WTO) főtitkára.
A tét nem kicsi. A WTO statisztikái szerint a szökőár által érintett 12 ázsiai ország a világ turistaforgalmának 4 százalékát adja, 2003-ban
összesen 31 millió turista 23 milliárd dollárt költött a térségben. De hiába a 2004-es év első felében tapasztalt 37 százalékos forgalomnövekedés, a szökőár elmosta a turizmus szép kilátásait is.
Ez is segítség
Pedig az utaztatók képviselői igyekeznek hangsúlyozni, hogy még a katasztrófa által érintett országok is csupán egy-egy körzetről kénytelenek turisztikai szempontból hosszabb vagy rövidebb időre lemondani. Többségükben bőven van olyan üdülőhely, mely képes a „kiesők” helyére lépni, mégis sokaknak kedvét szegi a tudat, hogy egy katasztrófasújtott térség közelében kellene üdülniük.
A térségbe készülő magyar turisták száma is jócskán megcsappant, egyes becslések szerint az oda igyekvők legfeljebb egytizede tartott ki eredeti célja mellett. Közülük voltak, akik azért ragaszkodtak korábbi tervükhöz, mert garantálva látták nyugalmukat, de az utazási irodák beszámolói szerint olyanok is bőven akadtak, akik komolyan vették a „Turistát küldj, ne segélyt!” szlogent. A leginkább kontinensünk nyugati felén egyre népszerűbb hitvallás szerint ugyanis azzal lehet a legtöbbet segíteni a bajba jutott országokon, ha a kétes hatékonysággal elköltött segélyek helyett azon a csatornán keresztül próbáljuk felfrissíteni az érintettek gazdaságát, amely a katasztrófa előtt is egyik legfőbb bevételi forrásuk volt.
|
A Délkelet-Ázsiába igyekvők legnagyobb része tehát vagy úgy döntött, hogy elhalasztja a nyárias éghajlatra tervezett téli vakációját, vagy más célpont után nézett. Az új helyszín kiválasztásában az utazási ügynökségek tapasztalatai szerint a többség számára az éghajlat volt a legfontosabb, no meg a kellemes tengerpart és az, hogy a helyiek barátságosak legyenek.
Mindezek alapján a legtöbben a Karib-tenger felé vették az irányt. Különösen megnőtt a Kubában lazulni vágyók száma, de sok turista kárpótolja magát elmaradt dél-ázsiai utazásáért Mexikóban, Kenyában és még a Tanzániához tartozó Zanzibár szigetén is. Az érintett társaságok számára a legnagyobb gondot a kapacitás-átrendezés jelenti. A legtöbb ügynökség arról számolt be, hogy ha összefognak, akkor egy-egy új járat megszervezésével az utaztatást még meg lehetne oldani, a szálláshelyek számának növelését viszont aligha. „A szezon közepén szinte lehetetlen új szerződéseket kötni, új utazási célpontokat bevezetni” – említette meg legfőbb gondjukat a FigyelőNet megkeresésére Aszódi Eszter, a TUI utazási iroda értékesítési igazgatója.
A csillapíthatatlan kereslet kielégítése érdekében így az is elképzelhető, hogy akár egy hónappal is megnyúlik a „meleg éghajlatok” szezonja. Jelenleg legalábbis éppen az a szakmán belül zajló tárgyalások célja, hogy egészen március közepéig kitolják a trópusi éghajlatokra szervezett utazások határidejét. Sokkal tovább nem lehet, ezeken a területeken ugyanis tavasszal egyre melegebbé, az európaiak számára egyre kevésbé elviselhetővé válik a hőmérséklet, egyes helyeken ráadásul jelentősen nő a hurrikán veszélye.
