Hogyan lehet rávenni valakit a fogyásra?
Ez kedvenc témáim egyike, sok mindent összeszedtem róla az évek során.
Olvasom a híradásokat a neten, rengeteg cikk és hirdetés szól az evésről és a testsúlyról.
Van tehát honnan merítenem, akad bőven személyes tapasztalat. Sőt, számos kudarc is ért, mire rendbe jöttem annak idején.
Régen is komolyan foglalkoztatott, hogy képezzem magam ebben a tárgykörben, de valahogy mindig halogattam a dolgot.
Miközben mindig is kerestem, most is keresem, hogyan tudnék újat tanulni, és azt beépíteni a betegellátásba.
Mi is az étel? Mármint azon túl, hogy energiaforrás.
Vagy: az étel menedék arra, hogy kizárjuk tudatunkból a fájdalmas emlékeket, a stressz, a harag, az unalom, a féltékenység keltette intenzív érzéseket.
Olyat is olvastam, hogy a krónikus túlevés a magad ellen fordított harag jele.
Meg olyat is, hogy akik az ételben lelnek vigaszt, kevés vigasztalást kapnak a kapcsolataikban.
Valamint: már gyerekkorban is gyakori, hogy akkor is enni akarsz, ha az elméd azt kiabálja, ne edd meg, mert árt!
Na, a lényeg, hogy most elszántam magam: elmélyülök az éhség és az evés tudományában, és ha elsajátítom, amit kell, hozzátéve a lelkesedésemet, igyekszem majd továbbadni ezt a tudást.
És ha sikerül majd megváltani néhányakat az étkezés fogságából, már megérte.
Szóval megyek tanulni dietetikát, meg még sok egyebet, ami ehhez kell.
Szeretett egyetememen, a SOTE-n bizonyára nem én leszek a Benjamin, de sebaj.
