„Egy pedagógusképző intézmény nagy rendszer, számos képzési programmal, oktatóval, gyakorlótereppel – azaz egy gyakorlóiskola-hálózattal. Ez rengeteg pénzbe kerül, komoly tehertételt jelent a magyar adófizetők számára. Ha a kialakítása és megszervezése uniós pénzekből történik is, a fenntartása a mi pénzünkből megy majd” – mondta Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szakértője a 24.hu-nak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen induló tanárképzéssel kapcsolatban.
Az egyetem márciusban jelentette be, hogy tanárképző kart indít, mely Nemeskürty István nevét viseli majd. A leendő hallgatókat 2025-től fogadó új karon a pedagógusképzés mellett bölcsészettudományi képzés is indul. A tájékoztatás szerint 15-féle óvodapedagógus, tanító és tanárszakos képzést indítanának el 1300 hallgató számára – jelentős anyagi források felhasználásával.
A képzési kínálatban kitüntetett helyen szerepelnek majd a nemzeti identitás kialakításában fontos szerepet játszó tanári szakok (magyar nyelv és irodalom, történelem), továbbá bizonyos bölcsészképzések is. Deli Gergely rektor egy lapinterjúban egyebek mellett azt mondta, olyan tanárokat szeretnének képezni, akik „a pályát igazi élethivatásnak tekintik, és a középiskolai tanításban szerzett tapasztalataikat az egyetemi tanárképzésben adják tovább.”
A rektor vélekedése szerint „Európát csak akkor tudjuk megőrizni, ha az oktatásunk is európai: széles látókörű nevelést és biztos nyelvtudást adunk, a cél nem elsősorban az egyéni karrierépítés, hanem a köz szolgálata.” Deli úgy fogalmazott:
Büszke magyarokat és büszke európaiakat szeretnénk nevelni.
Az NKE-n induló tanárképzés elindítása hamar elismerő szavakat kapott a kormányzati szereplőktől is, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója – egyben az NKE Tanácsadó Testületének elnöke – úgy vélekedett, „kifejezetten üdvözlendő” az új tanárképzés, mert az egyetem így „a bölcsész-tanár-képzés világában is leteszi a névjegyét.”
Azzal kapcsolatban, hogy a kormány miért nem a már meglévő pedagógusképző intézmények megújítására költ inkább, Orbán azt mondta, azért, „mert az NKE-n hivatásrendi képzés zajlik; mindenki, akit ott képeznek, valamilyen állami feladathoz kapcsolódó hivatásrendhez tartozik, úgy, mint a közszolgálati tisztségviselők, diplomaták, vízügyi szakemberek, katonák, rendőrök. (…) Azt remélem, hogy a tanárképzéssel és a tanárképzés jövőjével kapcsolatos módszertani központ tud kialakulni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. (…) Az ELTE és az NKE ilyen szempontból nem alternatívái egymásnak, hanem más megközelítésben dolgozó intézmények.”
Ercse Kriszta ezzel kapcsolatban felveti, hogy alapvetően kétféle probléma áll fenn jelenleg az ország pedagógusképző intézményeivel.
Vannak olyan intézmények, ahol valóban nem a jelenkori igényeknek megfelelően képezik a pedagógusokat, illetve olyan helyek is, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy korszerű szemlélettel és tudással lássák el a hallgatókat.
Az oktatáskutató szerint folyamatos párbeszéd kellene arról, hogy elvárással élünk a felsőoktatási intézményekkel szemben: biztosítsák és működtessék saját képzési és szakmai fejlődésüket. Amíg viszont ez az elvárás nem rögzített, addig esetleges, hogy egy intézmény vezetője mennyire elkötelezett, és látja be magától a fejlődés és fejlesztés szükségszerűségét.
