Tamás Gáspár Miklós: Mély változás Magyarországon
Magyarországon két párhuzamos változás zajlik le, amelynek látszólag semmi köze egymáshoz, de valójában a kettő összefügg.
Az egyik a parlamentarizmus, közelebbről a parlamenti ellenzék válsága, amely áthelyezi a harminchárom éves hangsúlyt a választási politikáról az adott hatalmi szerkezettől független népi mozgósításra. A tanárok és az iskolák melletti kiállás, amely nemcsak a pedagógusok és a szülők, hanem legalább annyira – megdöbbentő és megható módon – az iskolásgyerekek, főleg a gimnazisták műve (az apróbb hibák mellett az egyik legszebb és már hagyományokra támaszkodó tiltakozás). Ez a mozgalom elutasítja a parlamenti ellenzéki pártok „támogatását”, amelyet terhesnek és erkölcsileg problematikusnak érez. Ellenállás van a társadalomban, de ez az eddigi modellek – inkább ösztönös és hallgatólagos – elvetését jelenti. A parlamenti és (kisebb mértékben) a médiakonfliktust elveti a társadalmi-mozgalmi környezet (zömmel a tanulóifjúság), amely néha régi szavakkal, de újat akar: jelesül a mai kultúrát, a modernséget, a nem államelvű nemzetköziséget, a nemzedéki és identitásreformot, a mobilitást, az egyenlőséget a megújult jóléti államtól, valamint – éppen a gyerekek föltűnő szerepe mutatja ezt – a tekintélyi viszonyok átrendezését.
Miközben ez a türelmes és gyakran poétikus (nem a konfliktusban elkerülhetetlen gorombáskodásokra célzok itt persze) akció az egész országban megváltoztatja az uralkodó politikai viselkedési és beszédmódot, a másik póluson az egyetemeket többségét és – részben – a Magyar Tudományos Akadémiától elválasztott kutatóintézeteket erős autoritárius (politikai jobboldali) kontroll alá helyezi a kormány (az állítólagos egyetemi alapítványokkal, amelyeket reakciós politikusok és bürokraták vezetnek az állami központ megbízásából) és szokatlan áltudományos intézményekkel egészíti ki, továbbá konvencionális művelődéspolitikát folytat például a kommersz megakiállításokkal és a Városligetben emelt, amolyan „sztárépítészeti” stílusú, zavaros funkciójú, kulturálisnak vélt, föltűnően környezetidegen és sznob, kozmopolita épületekkel, amelyek éles ellentétben állnak a látszólag domináns nemzeti diskurzussal és a közelben álló nagypolgári-monarchikus, a hajdani luxusreprezentációt még mindig képviselő épülethalmazzal, a régi Budapesttel, amelynek állítólag kultusza van (de nincs).
Losoncz Miklós: Uniós földgázpiac és földgázárak
Az utóbbi hetek fejleményei arra engednek következtetni, hogy nem adminisztratív beavatkozások, hanem piaci folyamatok fékezték meg a spekulációt. Az elemzett tényezők (tárolók töltöttsége, az időjárással kapcsolatos várakozások) mellett ebben jelentős szerepet játszott, hogy a főbb jegybankok, közülük is elsősorban az amerikai Fed, majd az Európai Központi Bank az infláció mérséklése érdekében emelte, nagy valószínűséggel a jövőben is emeli irányadó kamatlábát. Magasabb, illetve emelkedő piaci kamatlábak mellett mind költségesebb a hitelből finanszírozott spekulatív tőzsdei pozíciók tartása, ezeket vagy ezek nagy részét lezárták a spekulánsok. A spekuláció visszaszorulása következtében az orosz földgázszállítások visszafogásának áremelő hatása is mérséklődhet. Ebből az is következik, hogy további pozíciózárások hiányában erről az oldalról megszűnik vagy legalább is mérséklődik a földgázárak csökkenésére irányuló nyomás. Az áttekintett tényezőkkel valószínűleg nem csekély mértékben hozható kapcsolatba, hogy az Északi Áramlat vezeték elleni támadás nem idézett elő tőzsdei áremelkedést. A spekulánsok mozgásterének szűkítésével nem feltétlenül küszöbölhetők ki a nagyarányú ármozgások.
Végtelenül szomorú ez a történet – Deczki Saroltával Tar Sándorról Károlyi Csaba beszélgetett
Nemrég jelent meg Deczki Sarolta könyve Tar Sándorról. Éppen ideje volt, hogy erről a fontos íróról átfogó képet kapjunk. Utolsó éveiben és a halála után kevés szó esett róla. Mostanában újra egyre több. „Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alkotója” – kezdi nagyszabású monográfiáját Deczki, majd négyszáz oldalon át próbálja meg körüljárni az életművet. Jelentős és tanulságos munka.
Széky János: Működni működik
Demokráciákban, ahol a hatalom nem egyetlen ember kezében összpontosul, és az a politikus nem Isten kegyelméből ül a trónon vagy más díszes székben, két fő okból szoktak viszonylag könnyen és gyorsan megbukni a kormányok:
- ha túl sok választópolgár reáljövedelme csökken több negyedéven át mérhetően és érezhetően,
- vagy ha a kormány feje valami kirívó erkölcsi vétséget követ el.
Az, hogy mi a kirívó, az adott ország politikai kultúrájától függően változik, egyszerű korrupciós botránytól (sok példa van rá) az ezrek életébe kerülő hazugságig terjed (ez okozta a tehetséges és ambiciózus Tony Blair vesztét, miután kiderült, hogy nem voltak bizonyítékai Szaddám tömegpusztító fegyvereiről, s úgy csatlakozott lelkesen az amerikaiak iraki háborújához).
A magyar politikai és gazdasági szisztéma viszont úgy van megszerkesztve, hogy a kormány békésen és alkotmányos úton nem bukhat meg. De azért van két váratlan és a rendszerre veszélyes fejlemény. Az egyik, hogy rég volt ekkora infláció, s vele rég látott ütemben zuhannak a reáljövedelmek. A másik egy messziről látható erkölcsi botrány. Oroszország provokáció nélkül megtámadta Ukrajnát, háborús és emberiességellenes bűntettek sokaságát követte el; közben a magyar kormányzat a nyugati szövetségi rendszerekben egyedül képviseli – látványosan – az orosz érdekeket.