Félelem a német tétlenkedéstől

Gáspárik Attila: Egy oláh Tótországban

„A következőkben sem politikai állásfoglalást, sem alapos helyzetelemzést nem szeretnék megfogalmazni. Benyomásaimat próbálom megosztani egy közel két hónapos kaland után. Vendég voltam a komáromi Jókai Színházban mint színész. Próbák előtt, közben és után jártam-keltem, néztem elvegyülten. Ágaskodott bennem a kérdés, milyen lehet Szlovákiában magyarnak lenni. Összehasonlítható-e az alapjáratommal, a romániai magyar státussal?

A múlt évszázad hetvenes éveiben járta egy történet Erdélyben. Kolozsváron Szőcs István kritikus egy meleg nyári napon lelép az úttestre, szabályosan a gyalogátjárónál. Hatalmas fékezés, egy csehszlovák rendszámú Škoda pár centire áll meg a neves írótól. Szőcs halálos nyugalommal néz az autóra, majd elég hangosan megszólal, ékes magyar nyelven: a kurva tót anyádat. A sofőr az ablakon kinéz és szól: a te kurva oláh anyádat. Természetesen mindezt ékes magyar nyelven. Nem tudom, mi lett a történet vége, azt sem, hogy a valóságban megtörtént-e. Tény, hogy megtörténhetett és jól jellemezte a magyar–magyar közösségi tudatot. Számomra ez volt az első találkozás Trianonnal.”

Darvas Béla: Apály

„Az MTA levelező tagja borúlátó. Megrendít. Nincs az állításainak értékeléséhez elégséges tudásom. Mindannyian más világokban élünk, mindenki abban, amit a megszerzett tudása révén egyáltalán a lőrésén keresztül meglát. Azt érzékelem, hogy a fogyasztói társadalom összeomlik. Az előjelek bizonyosak. Malevil – összes kínjával – régiesíted.

„…jött a Covid, most meg a háború (…) Többnyire a válság egy új formája írja felül az előzőt… (…) Gondoljon bele, lebombázták Európa egyik legnagyobb acélgyárát Mariupolban, és nincs tartalék (…) Ráadásul több millió tonna gabonáról is beszélünk (…) A bajt tetézi, hogy fogytán van a homok, nem lesz elég az épületek, ipari létesítmények, utak létrehozásához (…) El kell, hogy oszlassak egy mítoszt: megújuló energiaforrás nincs (…) A kőszén, akár a kőolaj, szintén a napenergiát tárolja (…) húszezer év termését bontjuk ki egyetlen hét alatt. Százmillió évek alatt keletkeztek a kőolaj- és földgázmezők, amiknek most egy-kétszáz év alatt a nyakára hágunk (…) Ott pihennek a garázsokban a 800 kilós akkumulátorokkal az elektromos autók, bennük a rengeteg kritikus kémiai elem, lítium, kobalt, amelyek készletei kimerülőfélben vannak.” Gelencsér András húsz éven belülre várja a civilizációs katasztrófát.

Nem emlékszem arra, hogy napilapbeli cikk ilyen durván lerángatott volna bennünket a virtuális kis bárányfelhőinkről. Most itt ülhetünk a porban, és egymásra kell néznünk. Tényleg nincs jövő, illetve az nem a miénk? A mi határ a csillagos ég ösvényünkről kiderült, hogy a szakadék felé vezet. A civilizációnk egyszerhasználatos; a bolygó elveti az önhitt szemléletünket. Az evolúció melléfogása vagyunk?”

„Azaz legalább ne a medvék előtt, gondolták az erdélyi hatóságok, majd összeszedték az Olt mentén bóklászó medvéket és átmenetileg nyugal­masabb tartózkodási helyet jelöltek ki számukra. Valószínűleg nem Or­bán beszéde, hanem az esti koncertek miatt, bár ki tudja. Az erdélyi medve alkalmazkodik a változó világhoz, bemegy a konyhába, kinyitja a hűtőt, kiveszi az elkészült padlizsánkrémet, jó étvággyal elfogyasztj­a. Ez nem vicc, csakugyan volt ilyen, és ráadásul épp Tusnád­fürdőn, ergo bármi más is megtörténhet. Beülnek a macik nézőtérre, nem tet­szik nekik a beszéd, ezt ki is kinyilvánítják, a szónok így az első pilla­natban felismeri bennük Brüsszel és Soros zsoldosait, megjelené­süket pedig az általa elősorolandó blöffök látványos bizonyítékaként kezeli.

A hatóságok ébersége folytán ez most nem jött össze, az ered­ményre viszont panasz mégse lehet.

Kormányzó urunk amikor épp Cicerónak képzeli magát, általában hetet-havat összehord, célja ugyanis nem elsősorban az, hogy valamit elmondjon, hanem hogy a figyelmet valamiről minél hathatósabban el­terelje. Törekvését csaknem mindig siker koronázza, a publikum be­kapja a csalit, sok van kiszórva, mindenki megtalálhatja a kedvére va­lót. „Csak olyan udvariasan, mint a budapesti rendőrök a hidakon a narkósokkal,” mondta az átmenetileg medvétlenített Tusványoson egyebek között.

Hajdu Nóra: Félelem a német tétlenségtől

Németország helyzetét 2022 nyarán egymásba kapcsolódó válságok olyan hálója jellemzi, amely az ország 1945 utáni történetében példa nélküli.

A német nyilvánosságot mostanában váratlanul érte, hogy milyen mértékben függenek az energiaszállítások tekintetében az oroszoktól, a külkereskedelemben – mint legjelentősebb partnertől – a kínai piactól, a biztonságukat illetően pedig megint az amerikaiaktól (perspektivikusan esetleg ismét Donald Trumptól). Ezek a körülmények nehezen férnek össze a hosszabb ideje ápolt „Európa legbefolyásosabb országa” önképpel, amit azonban a pandémiával járó korlátozások, és a klímapolitikai követelmények miatt elkerülhetetlen német üzleti modellváltás szükségessége ugyancsak megtépáztak.

Az idő előrehaladtával mind világosabb, hogy az orosz-ukrán háborúban megmutatkozó konfrontáció túl van az ukrán államiság jövőjének kérdésén: Európa biztonsága, az Európai Unió cselekvőképessége, az egyes országok gazdasági életképessége, és egyebek között a klímapolitikai célok fenntarthatósága is a tét.  Ezeknek a feszültségeknek az egyik fókuszpontjában Németország áll, a háborút ebben az értelemben Németországban is vívják.”

Interjú: Csaba László közgazdásszal Kardos Ernő beszélget

„Uniós megállapodás nélkül további durva megszorítások várhatóak”

–      Zajos hídfoglalások, útlezárások, országossá bővülő tüntetések durvuló légkörében előkerült a sokkoló is.  Egyelőre azonban az elégedetlenek, tíz- vagy százezrek, pláne a tetszhalott ellenzék semmivel sem tudja rákényszeríteni az Orbán-kormányt a választási ígéretek betartására. Jobb lenne, ha sikerülne?

–      Nagy tragédia lenne, ha az Orbán-kormány betartaná választásási ígéretét, hisz a Fidesz vezérkara is tudja, hogy a rezsicsökkentés vagy a kisvállalkozók adója fenntarthatatlan állami kiadásokkal jár. Ezzel már a választás előtt is tisztában lehettek – a téma szakértői jóval korábban jelezték ezt –, ennek ellenére folyamatosan azt harsogta a kormányzati propaganda, hogy „megvédik” az embereket a világpiaci rezsiáraktól. Amit persze az érintettek el is hittek, nem is csoda, hisz hatalmas médiafölényével a Fidesz mindvégig azt sulykolta, hogy itthon minden rendben van; az ország jó úton jár, miközben a világban háború dúl, energiaválság kezdődött, s lám: a „hülye németek” a gázhiány miatt télen fagyoskodhatnak majd. De nekünk Orbán Viktor elhozza a Kánaánt, egyenesen Putyin elnöktől.

–      Nagy kérdés viszont, egy kormányzati ciklust végig lehet-e vinni úgy, hogy a hatalomra kerülő kormány nyilvánvalóan becsapta a választókat, tehát hazugsággal nyerte a választást.

A közjogi helyzet lehetővé teszi, hogy a kormánytöbbség a helyén maradjon, de nem teszi lehetővé, hogy a politika azt csináljon, amit akar. Ezt jelzik az utcán feltűnő csoportosulások. A választási kampányban egyébként a Fidesz minvégig kettős beszédet folytatott, részben dübörgött a már említett sikerpropaganda, de közben a jegybank elnöke, Matolcsy György a fideszes pártlapban – némi szánalmat és derűt kiváltva – rendre elmondta, hogy a magyar kormány osztogató gazdaságpolitikája immár nem folytatható.”