Mutatvány a manézsban

Széky János: ami tarthatatlan

Van ez a bizonyos „3,5 százalékos szabály”, más néven Chenoweth-szabály, amely szerint a békés tiltakozó mozgalmak olyankor győzik le (majdnem) biztosan a kormányzatot, ha egy csúcsponti eseményben a lakosság legalább 3,5 százaléka vesz részt. Magyarországon ez ma körülbelül háromszáznegyvenezer embert jelentene.

Nem vastörvény ez, csak szabály, van kivétel (ha nagyon erős egyeduralom masszív külső segítséget kap), és nem jelenti azt, hogy a változtatáshoz feltétlenül 3,5 százaléknak kell kimennie az utcára. A névadó, Erica Chenoweth amerikai politológus a szerzőtársával, Maria J. Stephan külügyminisztériumi tisztviselővel 323 ilyen konfliktus – az ő terminusukkal: kampány (átvitt vagy a szó szoros értelmében vett belső hadjárat) – adatait elemezte végig az 1900 és 2006 közötti korszakból. Tanulmányuknak az a legfőbb – és a szerzőket is meglepő – felfedezése, hogy az erőszakmentes ellenállási kampányoknak sokkal (majdnem kétszer) nagyobb az esélyük a teljes vagy részleges sikerre, mint az erőszakosaknak: véres forradalmi kísérleteknek, gerillamozgalmaknak stb. (Erica Chenoweth and Maria J. Stephan, Why Civil Resistance Works: The Strategic Logic of Nonviolent Conflict. New York: Columbia University Press, 2011). A 3,5 százalékos határt Chenoweth már később, az adathalmaz utólagos elemzése során állapította meg.

A könyv érvelése szerint egyébként a résztvevők nagyobb száma és így a siker nagyobb esélye logikusan következik az erőszakmentes jellegből, ugyanis a „morális, fizikai, információs és az elköteleződést gátló akadályok” jóval kisebbek, mint a fegyveres felkelésnél. A magas részvételi arányból ered a szerzők szerint a nagyobb ellenállóképesség (a represszióval szemben), a taktikai újítások nagyobb valószínűsége, „a polgári életvitel kiterjedtebb megzavarása” (expanded civic disruption), ami a rendszer számára növeli a status quo fenntartásának költségeit, valamint az, hogy így könnyebb az átállás az ellenfél támogatóinak oldaláról.

Gadó Gábor: Mutatvány a manézsban

Ha az Európai Bizottság elemzője lennék, és főnököm arra kérne, hogy rövid feljegyzésben értékeljem a magyar kormánynak a statáriális jogszabályelőkészítés visszaszorítására irányuló új törvénytervezetét, (lásd a T/705 számú tervezetet), mindenekelőtt óvatosságra inteném a brüsszeli döntéshozókat. Figyelmeztetném őket arra, hogy a jogalkotásról és a jogszabályok előkészítéséről szóló két törvény már közel tizenkét éve hatályos, és ha rendelkezéseiket megszívlelték volna, nem esik meg az a szégyen, hogy a Fidesz-KDNP koalíció úgy fogadja el a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvényt (2022. évi XIII. törvény), hogy döntésük lehetséges következményeiről semmilyen elemzés, számítás nem áll a rendelkezésükre.

Pedig a jogalkotásról szóló törvény általános követelményként írja elő, hogy a jogszabály előkészítőjének a dolga, hogy „előzetes hatásvizsgálat elvégzésével” felmérje a szabályozás várható követelményeit.  (Lásd a 2010. évi CXXX.  törvény 17.§-át.) A köztársasági elnök nem csak azért hibázott, mert a KATA-szabályozás kapcsán belenyugodott abba, hogy az Országgyűlés két napon belül „lezavarhat” egy törvényjavaslatot, hanem azzal is, hogy nem firtatta, hogy az adószabályok radikális átírása miként érinti a vállalkozók és az általuk végzett, társadalmilag hasznos tevékenységek jövőjét.

Losoncz Miklós: Politikai prioritások és gazdasági kényszerek

A kormányzati retorika szerint a magyar gazdaság szinte minden nehézségéért a háború a felelős, a propaganda azt sugallja, hogy a megoldás a béke, bár nem foglal állást, hogy ki a felelős a háborúért és milyen békéről lehet szó. Ez az írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar gazdaság fundamentumainak, valamint külső és belső egyensúlyviszonyainak az alakulását mennyiben határozták meg világgazdasági, a hazai döntéshozók hatókörén kívülálló és belső, gazdasági jellegű folyamatok és döntések. A külső és a belső tényezők szervesen összefüggnek egymással, a közöttük lévő határvonal nem mindig egyértelmű, ráadásul folyamatosan változik. A gazdaságpolitikában irányváltás gazdasági kényszerek hatására következik be, ennek első jelei már érzékelhetők.

Kovács zoltán: Finomhangolás

Navracsics miniszter a magyar kormány és az unió vitájáról kifejtette, Magyarország arra vár, hogy az Európai Bizottság mondja meg, „mit kér ahhoz, hogy a tárgyalások politikailag is lezárható szakaszba érjenek” – értsd: az uniós pénzekről. Azt lehet tudni – mondja a miniszter, „komoly brüsszeli elvárás, hogy reformértékű szakpolitikai lépések történjenek például az oktatás terén, és igen, beleértve a tanárok béremelését is” – fogalmazott a Matthias Corvinus rendezvényén. Navracsics természetesen pontosan tudja, hogy ezt aligha lehet pontokba szedni, az ország közállapota ugyanis olyan, hogy a taxáció mindig hiányos marad. Átláthatatlan, korrupciótól rohadó struktúra, aminek a lebontása jóformán reménytelen vállalkozás. Egyszer majd az egészet újra kell építeni, ahhoz azonban újabb reformkor kell új emberekkel. Olyanokkal, akik nem visznek, hanem hoznak.