Gadó Gábor: A házelnök alkotmánya
Nem számítottam arra, hogy az Országgyűlés újonnan megválasztott régi elnöke már első intézkedésével bizonyítja, Hadházy Ákos helyesen értékeli a hazai közállapotokat. A Budapest 8-as számú választókerületében győztes független képviselő szerint, mivel Magyarországon súlyosan sérülnek a politikai szabadságjogok, „csak az az ellenzék lehet hiteles, amely kimondja: mi a rendszer ellenzéke vagyunk, nem pedig annak része”. Ebből pedig az következik, amíg a kétharmados többség nem biztosítja, hogy egyetlen képviselő se legyen büntethető nyilvánosan előadott álláspontja miatt, addig az ellenzéki frakciók parlamenti szerepvállalása nem több az Orbán-rezsim hatalmának nyereségvágyból elkövetett igazolásánál.
A Házelnökről köztudott, hogy csak a „tisztelettudó” ellenzéki megszólalásokat tolerálja. Tagadja, hogy az üléseken elhangzó fölszólalásokat, azok tartalmára és stílusára tekintet nélkül, intézményes védelem illeti meg. Ez jellemezte gondolkodásmódját már 2013 áprilisában is, amikor pénzbírság kiszabását kezdeményezte amiatt, hogy Karácsony Gergely és Szilágyi Péter (abban az időben a Párbeszéd Magyarországért parlamenti képviselői) egy „Loptok, csaltok, hazudtok” feliratú nagyméretű molinót vittek az ülésterem közepére, és megtagadták annak eltávolítását. Kilenc évvel ezelőtt – az akkori alacsony inflációnak is betudhatóan – Kövér szerint még kellő visszatartó ereje lehetett annak, hogy az Országgyűlés a két képviselőt fejenként nem egészen kétszázezer forint bírsággal sújtotta.
Garam Katalin: Putyin elintézte – Svédország és Finnország közeledése a NATO-hoz
Moszkvában egy plakát látható a svéd követség épülete előtt. Rajta híres emberek fényképe: Ingmar Bergman filmrendező, Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója, Astrid Lindgren, világhírű gyermekkönyvek írója, V. Oszkár svéd uralkodó. Egyikük sem él már. A szöveg pedig oroszul: Mi a nácizmus ellen vagyunk, de ők nem. Finnországról is megjelent egy hír több orosz tévécsatornán: egy hosszú tehervonatot filmeztek le, amelyen tankokat szállítottak Tampere városon keresztül. A tudósítás szerint a vonat az orosz határ felé ment, ami azt akarta igazolni, hogy a finnek eszkalálják a háborús feszültséget. Nem tartott hosszú ideig annak kiderítése a finn sajtóból, hogy a valóságban a vonat, szállítmányával együtt, nyugatra, a Botteni-öböltől 50 km-re fekvő Niinisalóban jelenleg is folyó, Arrow 22 elnevezésű hadgyakorlatra tartott, és természetesen semmi köze nem volt az attól több mint 400 km-re keletre húzódó finn–orosz határhoz.
Nevetséges akciók ezek, vagy az első jelei egy tudatos, svéd- és finnellenes kampánynak, esetleg a belső közvélemény megdolgozásával egy katonai támadás előkészítésének, tekintettel arra, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint az oroszok több mint 60 százalékának pozitív képe van Svédországról, és Finnországgal kapcsolatosan is nagyjából ez a helyzet? Mindkét változat lehetséges.
Kovács Zoltán: Akkor most merre?
2009-et írunk, a Fidesz még ellenzékben, de már készül az uniós választásokra. Programja egyik fejezete ezt mondja: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben (…) A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa. Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” (A Fidesz európai választási programja, 2009., 28. oldal, 35. oldal). Vagyis ahhoz, hogy Európa erősödjék, nem szabad vonakodni a nemzeti szuverenitást esetleg csorbító felhatalmazástól.
Aztán 2010-ben a Fidesz–KDNP-pártszövetség megnyerte a választásokat, és az Orbán vezette kormány nekilátott az általa két évvel korábban még védelmezett értékek jelentős fölszámolásához: a médiaszabadságot, véleménypluralizmust, bírói függetlenséget érintő kétharmados parlamenti többséggel meghozott törvények nemcsak a jogbiztonság és például a bíróság előtti egyenlőség elvét sértették, de a jóízlést is, bár az ország közéletében ez utóbbi már semmiféle szerepet nem játszik, legföljebb hajnalig nyúlt baráti poharazások és füstölések alkalmával jön elő mint nosztalgikus élmény.
Hegyi Iván: Tartós béka
„Merjünk nagyok lenni!” Orbán Viktor után kötelezően vagy szabadon ez a szűnni nem akaró NER-éra hazafias szlogenjeinek egyike, ám a mottó a futballban vajmi kevéssé érvényesül. A magyar labdarúgásban a korszak eddigi tizenkét esztendeje alatt inkább a „merjünk kicsik lenni!” hatott, az igényszint a békamenet mélyrétegeibe süllyedt; a színvonal már korábban is ott volt.
Az NB I-et sikerült megyei első osztállyá változtatni, a felcsúti, a gyirmóti, a kisvárdai, a mezőkövesdi, a paksi együttes felsorakozásával minden idők legprovinciálisabb élvonalát teremtette meg a rendszer. S persze nem a felcsúti és a többi garnitúra emelkedett az FTC, az MTK, a Honvéd, az Újpest, a Vasas – a hajdani valóban nagy csapatok – szintjére, hanem azok bucskáztak le a szakadékba, olyannyira, hogy a Vasas most kecmereg fel az NB II-ből, miközben az MTK és a Honvéd közül az egyik az angyalföldi piros-kékek helyére kerül. Közben efféle szalagcímek keltenek feltűnést az érmes helyezések nyomán, hogy „Kisvárda: Európa!”, noha mindenki tudja, mi történt a múlt évben a felcsúti „akadémiával”, amelyet a kontinens futballjának mostohagyermekeként született Konferencialiga előselejtezőjében móresre tanított a Rigas Futbola Skola. (A Fehérvárral ugyanígy tett az örmény Ararat, miként arról a jereváni rádió büszkén tájékoztatott.)
De még az FTC-vel kapcsolatban is szerények a várakozások. A propaganda azt nyomja, hogy hatalmas eredmény bejutni az európai csoportkörbe, és diadalt ül a Canossa-járás fölött is, hiszen a napjaink kerti törpe nagyságú magyar mezőnyéből kimagasló zöld-fehérek az előző két évadban tizenkét nemzetközi csoportmeccsük közül tízet elvesztettek, egyet döntetlenre mentettek, és csak akkor nyertek kivételesen, amikor négyesük végeredménye már kialakult az Európa Liga utolsó fordulója előtt. A sorrend így festett: 1. Leverkusen 13 pont, 2. Betis 10, 3. Celtic 9, 4. FTC 3. Azaz volt három csapat, a negyedik futott még…
Spányik Miklós kórházi riportja: Akut egészségügy
Az ablak melletti ágyat választom. Az éjjeliszekrény lemosása után ki- és bepakolok. A takarító az ajtóból figyeli ténykedésemet, arcán elégedettség tükröződik. A szobában négyen vagyunk, két fekhely még gazdára vár. A bemutatkozás végén tájékozódó sétára indulok. A hosszú folyosón a fürdőt és a vécét keresem. Mindkettő középen helyezkedik el. A bejárati ajtó előtt található a társalgó, néhány virággal díszítve. A falon felirat: A járvány miatt a látogatás tilos! Visszaballagok a kórterembe, mert az erőm fogyóban, alig várom, hogy az ágyhoz érjek. – Mivel utalták be? – kérdezi a velem egykorú Laci bácsi. – Nehezen veszem a levegőt, és a hastájékom is rakoncátlankodik – válaszolom egykedvűen. Az orvos később jön hozzám, kezében vérnyomásmérő, mögötte a nővér az EKG berendezést tolja. Fiatal teremtés, divatos frizurája a szemébe ér. A vezetékek azonban kifognak rajta. Összevissza tekergeti őket, míg végre rálel a helyes sorrendre. – Tudja, Dunakesziről járok be, és mire ideérek, csöppet elfáradok – tájékoztat mosolyogva. Nem kommentálom, nincs kedvem társalogni. Nemsokára egy másik fehér angyal vért vesz tőlem, és megcsinálja a COVID-gyorstesztet is. Este kilenckor szólnak, hogy CT-re kell mennem. A házi mentők lekísérnek a kocsihoz, ám azt elhallgatják, hogy még három beteget is felvesznek. Az autóban plusz öt fok van, én pedig köntösben ülök. Nagy nehezen eljutok a vizsgálóba. A tomográf gyorsan dolgozik, hamar kész a diagnózis. Átfagyva érek az osztályra.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
