A világ jelenlegi két legerősebb hatalma: az Egyesült Államok és Kína. De vajon ők hogyan állnak a csütörtök hajnalban kitört orosz–ukrán háborúhoz, milyen stratégiát követnek, mik az érdekeik, mit fognak lépni? – ezt kérdezte a 24.hu két, elismert külpolitikai elemzőtől, Feledy Botondtól és Salát Gergelytől.
Közvetlenül ugyan egyik nagyhatalom sem szállt be a háborúba, ugyanakkor mindkettőjüket mélyen érinti a világgazdasági következményekkel járó katonai konfliktus és annak egyelőre még nem látható végkimenetele. Abban Feledy és Salát határozottan egyetért: ha a szankciókkal vagy egyéb külpolitikai nyomással a Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok Kínát Oroszország mellé állítja, az súlyos következményekkel járhat, sőt egy ilyen fordulat, végső soron, a jelenlegi világrendet is megváltoztathatja.
Az Egyesült Államok európai változást akar
„Ez a válság nemcsak Ukrajnáról, hanem az európai biztonsági kultúra átalakulásáról is szól, és ezt korábban az Egyesült Államok már megértette. Most az a kérdés, hogy európai szövetségesei is megértik-e ezt, és alkalmazkodnak-e ehhez a helyzethez vagy sem” – ezt állítja Feledy Botond külpolitikai szakértő, akit az USA szerepéről kérdeztünk a jelenlegi konfliktusban. Máshogy fogalmazva:
tud-e az eddigieknél nagyobb erőfeszítést, áldozatot hozni a transzatlanti szövetség, hogy megállítsák Putyint. Mert Oroszország addig fog elmenni, amíg meg nem állítják
– teszi hozzá.
Az Egyesült Államoknak – hangsúlyozza Feledy – most az az érdeke, hogy ebben a konfliktusban az Európai Unió nagyobb önállóságot és határozottságot mutasson, mint korábban, például a Krím-félsziget megszállásakor tanúsított. És ez nemcsak a mostani orosz–ukrán helyzetre vonatkozik, de közép és hosszú távra is.
„Amíg Putyin hatalmi befolyással rendelkezik Oroszországban, addig az EU-nak váltakozó intenzitású, hol enyhébb, hol erősebb konfliktusra kell felkészülnie. Erről is szól ez a háború. Az USA geopolitikai célja, hogy Oroszország egyértelmű, jól beazonosítható fenyegetésként, akár ellenségként jelenjen meg Európa számára. Ha ez a felismerés végre megszületik a vezető európai politikusokban és erőcsoportokban, az csak jó az Egyesült Államoknak. Ennek pedig az lenne például a következménye, hogy a honvédelmi kiadások költsége a NATO-tagállamokban nőhetne” – érvelt a szakértő.
A fentiek miatt mondja azt az elemző: az Egyesült Államok elemi érdeke, hogy ne csak ők oldják meg ezt a problémát, épp ezért közvetlenül nem is fognak fellépni – ahogy ezt korábban már ki is nyilvánították. „A szövetségi rendszeren belül keresik a megoldást, épp ezért Európa kockázatvállalásának növekedése, az európai biztonságpolitika megerősödése Amerika érdeke is.”
A gazdasági szankciók olyan eszközök az Egyesült Államok számára, amelyekkel élhet, illetve részben már élt is. Ám a pénzügyi rendszerek, a bankok vagy az oligarchavagyonok befagyasztása mellett a legerősebb lépés az lenne, ha az USA kiterjesztené a szankciókat olyan országokra is, amelyek kereskednének a szankcionált Oroszországgal. „Ez kiélezheti a konfliktust Kínával, de nem biztos, hogy Amerika érdeke, hogy Kínát ebben az ügyben választás elé állítsa.”
Az új hidegháború előszobája lehet ez a háború
Salát Gergely Kína-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója az ukrán–orosz háború kitörése kapcsán először Kína ellentmondásos helyzetét emeli ki, miközben arra is figyelmeztet: ez a fegyveres konfliktus globális téttel bír, innentől kezdve olyan forgatókönyv is lehetséges, amely egy új, kétpólusú világ és így egy újabb hidegháború felé mutat.
Kína hozzáállását Salát szerint jól illusztrálja, hogy a kínai állami médiában a február 24-én hajnalban kitört háború egyelőre inkább bagatellizálva jelenik meg, és ha csak onnan tájékozódik valaki, annak a szóhasználat miatt feltehetően nem is jön át, hogy itt egy olyan általános háborúról van szó, amikor az egyik ország megtámadta a másikat.
Ez azért lehet így, mert Kína számára ez a válság rendkívül kellemetlen. Miközben jó kapcsolata van Oroszországgal, Kína gazdaságilag legfontosabb partnere mégiscsak a Nyugat. Ráadásul Kína Ukrajnát elismeri szuverén országnak, és mint ilyenről, Kína azt gondolja, hogy szuverén országot megtámadni nem lehet.
Ami a jelenlegi stratégiáját és érdekét illeti Kínának, Salát azt mondja: nem érdekük, hogy feszült hidegháborús helyzetek és zónák alakuljanak ki a közeljövőben globálisan. Épp emiatt úgy véli, hogy Kína szavakban ugyan támogatni fogja Oroszországot, de egyelőre csak szavakban, és ezt úgy szeretnék csinálni, hogy a Nyugatot ne távolítsák el maguktól. „Az oroszoktól azonban meg fogják kérni ennek a semleges támogatásnak az árát. Talán már annak is, hogy Kína már el is ítélte a szankciókat.”
Salát szerint ugyanakkor globális szinten ott jöhet jelentős fordulópont, ha Kínát is elérik a szankciók, mondjuk olyan országként, amely gazdasági támogatója, partnere a háborút kirobbantó, szankciók alá vetett Oroszországnak.
„Onnantól vehet ez a konfliktus globális szinten rossz irányt, ha az amerikai döntéshozók szankciókkal sújtják Kínát. Ez rossz lépés lenne, de nem kizárható az elmúlt évek alapján, amikor az USA láthatóan szembemegy azzal a kissingeri felfogással, hogy az USA nem lehet egyszerre rosszban Kínával és Oroszországgal, illetve a korábbi Szovjetunióval.
Ha a mostani konfliktusban az USA lehetőséget lát arra, hogy mindkettőjüket megroppantsa, és ennek megfelelő intézkedéseket hoz, az a hidegháború előszobája is lehet.
Akár a Kínát sújtó gazdasági szankciók is lehetnek lépések egy új, kétpólusú világ felé, ahol az USA-val és a nyugati világgal egy Oroszország, Kína és Irán fémjelezte csoport áll szemben. Azt ugyanakkor mondani sem kell, hogy ez nem érdeke Kínának, hiszen egy exportnak nagyon kitett országról van szó, amelynek a nyugat a legfőbb partnere – mondja Salát Gergely.
Arra is emlékeztet a szakértő, hogy Kína gazdaságilag nincs egy súlycsoportban Oroszországgal: közel hatszor nagyobb nála.
