Magyarország nem fogja újra megvétózni az uniós segélycsomagot, bármennyit is fenyegetőzik vele.
Tavaly év végén a magyar kormány azzal fenyegetett, hogy nem fogadja el az Európai Unió hétéves költségvetését és a mellé társított gigantikus méretű mentőcsomagot, amennyiben az EU jóváhagy egy olyan javaslatot, amellyel könnyebben lehet leállítani a tagországoknak jutó támogatásokat, ha azok megsértik az unió alapértékeit. A vétó a lehető legsúlyosabb pénzügyi és politikai helyzetben állította volna meg az unió következő hét évének költségvetését, és elvett volna egy olyan gazdasági mentőcsomagot, amelytől a legtöbb déli ország azt várta, ezzel el tudják majd kerülni a csődöt.
Magyarország akkor remek tárgyalási pozícióban volt, mert a pénzek leállítása hatalmas kárt okozott volna számos tagországnak. Ugyan eleinte senki nem feltételezte, hogy a magyarok képesek egy ilyen lépésre, de azért az Orbán-kormány így is jelentős politikai tőkét játszott el az EU-n belül a fenyegetőzéssel.
Végül megszületett a kompromisszum, és a jogállami mechanizmust olyan módon fogadták el, hogy az valójában csak akkor legyen érvényes az uniós alapértékek megsértésére, ha azok közvetlenül érintik az uniós költségvetést. Ráadásul az Európai Tanács megígértette az Európai Bizottsággal, hogy addig nem lép életbe a mechanizmus, amíg arról nem döntött az Európai Bíróság.
A bíróság véleményezése valójában csak formalitás, hiszen minden jel szerint el fogja fogadni a mechanizmust. Azért volt szükség erre a megoldásra, mert a magyar kormány mindenképp el akarta érni, hogy a következő parlamenti választás előtt ne állíthassanak le uniós pénzeket. Ezt ugyan valószínűleg még így sem sikerült kiharcolni, de a kormány kétségtelenül kapott egy kis haladékot.
Komoly vita kerekedett abból, mit jelent az, hogy a mechanizmus életbe lépett. Maga a mechanizmus ugyanis onnantól érvényes, hogy elfogadták azt, és a jogsértéseket már 2021 elejétől figyelik, ám ahhoz, hogy el is induljon egy eljárás, az Európai Bizottságnak el kell fogadnia egy útmutatót a pontos működésről, illetve konkrét ügyekben javaslatot kell tennie az elindításra.
Az Európai Parlament régóta azt mondja, a kormányokból álló tanácsnak nincs felhatalmazása arra, hogy megszabja a bizottságnak, mikor kezdhet el eljárásokat indítani, de úgy tűnik, a bizottság eddig elfogadta ezt a politikai alkut.
A kormányok már alig várják a segélycsomagot, mert ebből lehet a leghamarabb pénzhez jutni, ráadásul a csomag orrnehezebb a költségvetésnél, azaz kevesebb előleggel, könnyebben adnak nagyon sok pénzt, mint általában. Ahhoz viszont, hogy ez elinduljon, minden egyes tagállamnak ratifikálnia kell az erről szóló szabályokat.
Azt, hogy az Európai Unió hogyan juthat forrásokhoz, törvények szabályozzák, és ha új helyről szeretne pénzt szerezni, akkor minden egyes tagállamnak egyenként el kell fogadnia egy jogszabályt, ami ezt engedélyezi. Ezt hívják ratifikációnak: a tagállamok jóváhagyják azokat a megegyezéseket, amelyeket nemzetközi szervezetek hoznak.
A segélycsomagba úgy kerülne új pénz, hogy története során először az unió közösen venne fel hitelt, hogy a tagországoknak egyrészt vissza nem térítendő támogatást, másrészt olcsó hitelt nyújtson. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdagabb tagországok felelősséget vállalnának a szegényebb vagy fegyelmezetlenebb költségvetésű tagországok adósságaiért.
Ezt a legtöbben már meg is tették. A magyar kormány sokáig halogatta az erről szóló indítványt, de úgy tudjuk, a bizottságban nem aggódtak emiatt, mert a kabinet azzal nyugtatta őket, hogy nagyon gyorsan el tudják fogadni, ha szükség lesz rá.
Hogy jön ide a zsarolás? Úgy, hogy a magyar kormány időközben benyújtotta a parlamentnek a tervezetet, amiben szerepel ez a rész is:
bízva abban, hogy az Európai Unió intézményei és tagállamai maradéktalanul betartják az európai uniós állam- és kormányfőknek az Európai Tanács 2020. december 10–11-i következtetéseiben foglalt megállapodását az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelettel összefüggésben.
Ezután felsorolják azokat a politikai ígéreteket, amelyeket az alkudozás során kaptak. Ez a kis kitétel nem annyira titkolt fenyegetés azzal kapcsolatban, hogy a bizottság ne indíthassa el a jogállami mechanizmus szerinti eljárást Magyarországgal szemben.
Ameddig a magyar kormány nem nyújtotta be ezt a javaslatot, végig ott volt a lehetőség rá, hogy ha a bizottság mégis megindítja a mechanizmust, egyszerűen nem nyújtják be a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, és elakasztják vele az egész csomagot. Ezzel egyébként nem csak Magyarország fenyegetőzött, csak más tagállamok nem ennyire nyíltan csinálták. Onnantól viszont, hogy az új forrásokat ratifikáljuk, nem marad mozgástér a segélycsomaggal kapcsolatban, vagyis egy érdemi zsarolási potenciáltól esik el a kormány.
Közben viszont érezhetően egyre keményebben kezd tárgyalni az EU Magyarországgal a jogállami problémák miatt. Orbán Viktor nemrég a hírek szerint lemondott a Magyarországnak felkínált pénzek nagy részéről csak azért, hogy ne kelljen még több jogállami vitába beleállnia.
Amiről Orbán lemondott, az nagyrészt a segélycsomag hitelrésze volt. Ezért annyira eleve nem lelkesedett, bár a konstrukció kedvező. Az Európai Bizottság hitelminősítése a lehető legjobb, ezért sokkal olcsóbban, alacsonyabb kamatokkal kap hitelt, mintha mi egyedül vennénk fel, ráadásul csak nagyon sokára kell majd elkezdeni a törlesztést.
A támogatásként járó mintegy 2500 milliárd forintra viszont nemcsak nagy szüksége van a magyar gazdaságnak, de a miniszterelnök – minden jel szerint – komolyan tervez is ezzel a választási kampányban.
A támogatások előlegét, a pénzek 13 százalékát már a nyár elején le lehet majd hívni, ha minden állam jóváhagyja az új forrásokat. A magyar kormány erre a pénzre nagyon pályázik, ezért valószínűtlen, hogy hajlandó lenne újra megakasztani a segélycsomagot.
Ráadásul nem is tűnik úgy, hogy meg tudná. A Népszava beszélt több szakértővel is arról, mi történne, ha a kormány visszavonná a törvényjavaslatot, vagy esetleg az Alkotmánybírósághoz küldené azt ellenőrzésre. Bár ez furcsa jogi helyzetet idézne elő, érdemben mégsem befolyásolná az uniós hitelfelvételt. Így pedig hiába az explicit fenyegetés, a források parlamenti ratifikálásával az Orbán-kormány elveszti az egyik legfontosabb aduászát az uniós fenyegetőzésben.
