A kocsma nem olyan hely, ahol csak isznak, ott jönnek rá, mi a baj az egységgel

Vásárhelyi Mária: Halálos játszma

„A vírus elleni védekezéssel kapcsolatos információk közérdekű adatnak minősülnek, melyek a társadalom érdeklődése miatt kiemelt fontossággal bírnak. A közfeladatot ellátó személy – mint az egészségügyi miniszter, országos tiszti főorvos, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet vezetője – az adatvédelmi törvény szerint a feladatkörébe tartozó ügyben köteles gyors és pontos tájékoztatást adni…” Kétlem, hogy van törvénytisztelő, józan gondolkodású magyar állampolgár, aki kétségbe vonná az idézett állítások igazságát. Kivéve azt az embert – Gulyás Gergelyt –, aki ezeket a szavakat 2009-ben elmondta.

Az akkor ellenzéki képviselő, ma viszont a Miniszterelnökséget vezető miniszter, ezek szerint – hacsak nem küzd kóros amnéziával – tökéletesen tisztában van azzal, hogy az, amit napjainkban az általa vezetett hivatal tesz, törvénysértő, antidemokratikus, és nem szolgálja a magyar állampolgárok érdekeit. Mint ahogy Pesti Imre, a Fidesz egészségpolitikusa 2009-ben még szintén tisztában volt azzal, hogy egy „vírus ellen kifejlesztett, a lakosság tömeges oltására alkalmas oltószer esetében az állam titkolózása, mellébeszélése gátolja a bizalom kialakulását”. Szijjártó Péter pedig, aki 2009-ben Orbán Viktor stábjának elnöke volt, ma pedig a COVID-dal kapcsolatos állami beszerzések fő famulusa, egy évtizede még így nyilatkozott az H1N1 vírus elleni oltással kapcsolatos kormányzati kommunikációról:

Az emberek a mai napig bizonytalanságban vannak; a nyilvánosság elől elhallgatnak rendkívül fontos információkat a Magyarországon lévő oltóanyag mennyisége és minősége kapcsán, mindenfajta híresztelések, kérdések, kételyek merülnek fel. Ilyen helyzetben ez megengedhetetlen.

Falus András:A közösségi immunitás ethosza és a közjó

Az oltástagadók is osztják azt a nézetet, hogy a szülőknek erkölcsi kötelességük védeni gyermekeik egészségét; azonban gyakorta nem hiszik el, hogy az oltás kellő mértékben védi gyermekeik egészségét. Noha az oltástagadók kétségtelenül túlbecsülik az oltás kockázatát, be kell vallanunk, hogy valójában és az általuk védettektől eltérő okok miatt néha valóban nem a gyermek érdeke az oltás. Hogyhogy? Még azok is, akik kedvezően látjuk az oltásokat, nem tagadhatjuk azt a tényt, hogy az oltásoknak ritkán lehetnek nem kívánt mellékhatásaik, amelyek némelyike esetenként meglehetősen súlyos is lehet. Mindezek figyelembevételével akkor is sok nagyságrenddel több a betegségtől megvédettek száma, mint a ritka mellékhatásoktól érintetteké. Sok országban, például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban elfogadott vakcinakár-kártérítési alapok éppen azért léteznek, mert mellékhatások jelentkezhetnek.

Hanák András: Demokrácia Amerikában 2.0

Közhely ezekben a napokban, hogy az elmúlt négy évben több felől támadás irányult az amerikai demokrácia ellen, több tekintetben érték komoly sérülések a demokrácia jogállami talapzatát. Vannak, akik szerint a nehezen gyógyítható, tartós sérülések már bekövetkeztek, és szinte hajszálon múlott a bajosan visszafordítható bukás. Mások körültekintőbben mutatnak rá a sérülések természetére és mélységére. Bíznak abban, hogy a folyamatok visszafordíthatók. Én úgy látom, hogy az intézmények szintjén távlatosabb szemléletű elemző számára sem kétséges, hogy az amerikai köztársaság terve nem vallott kudarcot. Az alkotmányban rögzített talapzat és a szellem lugasaiban ápolt rend nem bukott el, nagyjából-egészéből jól szolgálta ennek a különleges történelemmel bíró országnak a közrendjét, társadalmi békéjét. Amikor kellett, így az elmúlt négy évben, bizonyította, hogy az amerikai demokráciát nem olyan könnyű eltéríteni. Leginkább a hatalommegosztás jól kialakított rendje állt ellen a sok veszélynek.

Grecsó Krisztián: Kártyavár

Görbe Márk művészettörténész természetesen az épületek kultúrtörténetéről mesél, külön szimpatikus, hogy érti, egy kocsmának is lehet ebből a szempontból (is) jelentősége, és hogy a kocsma nem olyan hely, ahol csak isznak, de ott bizony dalokat írnak, filmötleteket találnak ki, novellák születnek, zenekarok alakulnak, vízilabdacsapatok jönnek rá, mi a baj az egységgel. A Király utcai házak elképesztő öröksége az első pesti mozitól a magyarkártyán át a Teozófiai Társaságig tart, egy magára büszke hazában, ahol olyanok is vannak a hatalom közelében, akikben maradt némi felelősség, természetesen szó sem lehetne arról, amiről Egri Orsolya városvédő mesél.

Váncsa István: Jövőre ugyanitt

Vagyis a kínai termékek iránt még az Európában élő kínaiak is előítélettel viseltetnek, bár ez nem igazán előítélet, hanem inkább utó. E tekintetben az a körülmény, hogy Kína ma már a csúcstechnológiában nyomul, egyebek között öles léptekkel halad a fúziós reaktor létrehozása felé, a megújuló energiákba pedig egészen felfoghatatlan összegeket invesztál, semmit se jelent, a fogyasztó ugyanis nem a kínai biotechnológia, nanotechnológia, kvantuminformatika és hasonlók iránt érdeklődik, hanem például utazótáskát vásárolna, az pedig mind gagyi.

Akarja ezek után a kínai vakcinát? Nem akarja. Akkor se akarná, ha maga Lukács evangelista kínálná neki, pedig ő eredetileg orvos volt.

Odze György: Volt egyszer egy Bem rakpart

Valamikor még itt alakították a magyar külpolitikát. Akkor még voltak olyan külügyminiszterek, akik képzettek voltak, tudták, mi a diplomácia feladata és mik az eszközei. Ennek azonban vége. Most az itt látható tevékenységet leginkább a demagógia, az összevisszaság, a pártpolitika szolgálata és rejtélyes üzleti érdekek érvényesítése jellemzi.

Most eltekintek a külügyminiszter szomszédainknak rendszeresen küldözgetett, sokszor vagdalkozó és olykor kioktató üzeneteitől, amelyekkel a nemzeti érdekekre hivatkozva kizárólag ellenségeket szerez az országnak, ebben az írásomban csak a hangzatos „keleti nyitás” címen meghirdetett kommunikációs kampánnyal foglalkoznék.

Miután tíz évet töltöttem diplomataként Ázsiában, van némi rálátásom a térségre.