Fleck Zoltán: A jogállam hétköznapi esztétikája
A legborzalmasabb időszakok gyakran adnak teret a reflektív gondolkodásnak, a történelmi helyzet és az ideák, fogalmak, hiedelmek és a nyelv viszonyának feltárására. Ahol a köztük levő szerves jelleg felbomlik, előáll az igény a számadásra gondolkodásunkról. Arra gondolok például, hogy az elmúlt 30 évben a jogállam gyakorlati kérdései és a jogrendszer permanens átalakításának folyamatában kevés figyelem fordult arra, hogy milyen célt is szolgál, mi köze van a hétköznapi élethez és hogy láthatjuk-e a jogot másként, nem rideg intézményként. A rendszerváltás során létrejött magyar jogállam rombolásának és halálának évtizede véget ért, a helyére állított monstrum még borzalmas zajjal működni látszik, urainak kezében még hatalom van. Miközben már megindult a vita e gépezet lehetőleg fájdalommentes szétszereléséről és egy új építkezésről, ideje van annak is, hogy másként beszéljünk róla, a jog és jogállam új dimenzióit fedezzük fel. Nem mellesleg azzal a reménnyel, hogy enyhítsük rideg, elszigetelt, mechanikus képzeteit és közelebb hozzuk, legyen emberi, mindennapi arca.
Várhegyi Éva: Kis magyar válságkezelés
Az idei év sok szempontból drámai volt, és ez alól a magyar gazdaság sem kivétel. Bár annak hanyatlása, az életszínvonal romlása és a társadalom további polarizálódása a járványból fakadó világjelenség, mértékük a válságkezelés módjától is függ. Az Orbán-kormány mulasztásai részben az ideológiájából, részben a hatalmi és a személyes üzleti érdekeit előtérbe helyező politikájából származnak. A parciális érdekek vezérelte, a leginkább rászorulókat cserben hagyó magyar válságkezelés túl azon, hogy tovább élezi a szociális feszültségeket, a gazdaság egésze szempontjából sem hatékony.
A járvány tavaszi hullámában a kormányzati intézkedések szembeötlő motivációja volt a központi büdzsé megkímélése, ami 2010 óta a Brüsszel elleni „szabadságharc” fontos eszköze. Ez egyfelől a meglévő költségvetési tételek átcímkézésével és átcsoportosításával történt, másfelől azzal, hogy igyekeztek minél inkább mások kontójára nyújtani a segítséget. A módszerek megválasztását a „munkaalapú” gazdaság orbáni eszménye vezérli, aminek következtében a segítséget döntő részben nem az állampolgárok, hanem a munkáltatók kapják. A krízis enyhítése címén hozott döntések harmadik, alig rejtett motivációja a gazdasági haszonszerzés, a kormányfőhöz közel állók vagyonának gyarapítása. A hatalmi szempontoknak alárendelt, szűkös forrásokkal ellátott válságkezelés eredményességét az is ronthatja, a magyar kormány csökönyösen ragaszkodik ahhoz a tévesnek bizonyult feltevéshez, hogy átváltás van az egészség és a gazdaság védelme között.
Bokros Lajos: A gyertyafény utolsó fellobbanása – Kronstadt, 1921
Jövő év február utolsó napján lesz pontosan századik évfordulója annak, hogy a kronstadti erőd mellett jégbe fagyva horgonyzó Petropavlovszk hadihajó fedélzetén összegyűlt tengerész katonák 14 pontban megfogalmazták követeléseiket a bolsevik egyeduralom ellen. Ebben a politikai dokumentumban kiemelt helyen szerepelt a szólás – és sajtószabadság helyreállítása, gyülekezési jog a szakszervezetekben és a paraszti egyesületekben, szabad választások a szovjetekben, az akkor még neves népképviseleti tanácsokban. A parasztkatonák végtelen jóhiszeműségükben akkor még hitték, hogy békés nyomásgyakorlással a forradalom visszatérhet eredeti szeplőtelen ideáljaihoz. Nem így történt. Lenin kormánya nem volt hajlandó tárgyalni, mert nem kívánt lemondani kizárólagos uralmáról. A bolsevik diktatúra kizárólag az erőszak nyelvén beszélt és értett. A kronstadti felkelést nagy vérontás árán fegyveres erővel két hét múlva leverték.
Halmai Gábor: Trump és Orbán – avagy kit hibáztassunk autokratánk sikeréért
Érdekes módon, két egymástól látszólag független jelenség, a populista-demagóg Donald Trump autokratikus elnökségének vége és az Orbán-rendszer autokratikus jellegének a 9. Alaptörvénymódosítás által jelzett újabb erősödése egyaránt felveti a kérdést:
A két autokratikus hajlamú politikusnak persze meghatározó a felelőssége, de hát az ő céljuk a hatalom minden áron való megtartása, Trump estében a demokratikus választási eredmény kétségbevonásával, Orbánnál a választójogi szabályok maga számára kedvező alakításával. Nyilván felmerül a politikai ellenfelek és az őket támogató értelmiségi elit szerepe a populista autokraták sikerében. Trump 2016-os győzelme talán elkerülhető lett volna, ha a demokraták nem a washingtoni establishmentet képviselő Hilary Clintont indítják ellene, vagy Orbán három egymást követő kétharmados győzelmét esetleg megakadályozhatta vagy legalábbis annak mértékét csökkenthette volna egy kezdettől fogva egységes ellenzék, amely legutóbb még a kormány indokolatlan és alkotmánysértő kivételes felhatalmazását is készséggel megszavazta. De a legizgalmasabb kérdés, amit mind Trump, mind pedig Orbán kapcsán folyamatosan és a mostani fejlemények során is felmerül: mennyiben hibáztathatók az őket támogató választópolgárok, a „nép” az autokraták sikeréért.
„Elérkezett az ideje, hogy mindent pontosan megírjak”- interjú Bereményi Gézával
Bereményi Géza Magyar Copperfield című önéletrajza az idei év egyik legnagyobb irodalmi eseménye. Már készül a második rész, amelyben az író a 18-25 éves önmagára emlékezik majd. Tovább nem akar menni, most megindokolja, miért. Vajon nem okozott-e számára gondot, hogy életének eseményeit már sokszor feldolgozta dalszövegekben, filmekben, drámákban és szépprózában is? Miért távolodott el az irodalomtól, és miért tért vissza hozzá? Milyen viszonyban volt Mészöly Miklóssal, Mándy Ivánnal, Bódy Gáborral és Ajtony Árpáddal? Ki volt valójában Vadnai Bébi, és miért olyan fontos a személye a szerző számára? Miért büszke ma járványügyi szempontból a Jézus újságot olvas című novellájára? Mit jelent az életműnek az a kulcsmondata, hogy „Jó, hát akkor itt fogunk élni”? És az Apa kalapja című dalban most akkor hogyan van ez a sor: „az ötvenes évek szűrt levegője” vagy „az ötvenes évek szűk levegője”? Ezekről a kérdésekről is szó esik.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
