Persze attól függ, hogy mit értünk jogszerűségen. Vajon az Alaptörvényre pusztán írott malasztként tekintünk, vagy annak sorait komolyan vesszük. Utóbbi esetben ugyanis érdemes elolvasni az ide illő X. cikkét:
Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.
És most jön a lényeg:
a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza.
Az, ugye, már közismert, hogy egyetlen törvény sem mondhat ellent az Alaptörvénynek. Persze az ellentmondást sokszor nem is az alacsonyabb szintű jogszabályban, hanem annak gyakorlati végrehajtásában, a „való világban” észleljük.
A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény preambuluma (bevezetője) igazán megfelel az Alaptörvény szellemének. De azért azt javaslom, az SZFE körüli események ismeretében nagyon ne hatódjanak meg, amikor e magasztos szavakat olvassák. Lássák közben lelki szemeik előtt a már szimbólummá vált piros-fehér csíkos kordonszalagot. Íme, az idézet:
Bár Bencsik András a Hír Tv-ben már megfejtette nekünk a színművészetis diákok tiltakozásának lélektani okait: vagyis manipulálhatók, füveznek, és szeretik az egyéb élvezeti szereket is. Én sajnos nem vagyok ilyen jó vulgárpszichológus. A tiltakozás okait sokkal inkább egyes – ráadásul a Fidesz-parlament által alkotott – törvényekben látom, pontosabban a törvény azon paragrafusaiban, amelyeket a hatalom most gyakorlatilag semmibe vesz.
Idézem:
A felsőoktatási intézmény vezető testülete a szenátus. A szenátus elnöke a rektor. A szenátust illetik meg a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságai. Megállapítja saját működésének rendjét, megválasztja a rektorjelöltet, elfogadja szervezeti és működési szabályzatát
– és így tovább. Persze hiába választja meg a szenátus meggyőző szavazati többséggel a SZFE rektorjelöltjét, ha őt a kinevezésére jogosult – akkor még érthetetlen okokból – hónapokig nem hajlandó kinevezni.
Ugyanez a törvény írja: „a felsőoktatási intézményekben a hallgatói érdekek képviseletére – a felsőoktatási intézmény részeként – hallgatói önkormányzat működik.” Ennek az önkormányzatnak egyes kérdésekben egyetértési, másokban véleményezési joga van. Bencsiket hallgatva csak azt nem értem, hogy miként adhatott a Fidesz ilyen erős törvényi felhatalmazást ezeknek a „füvező, lázadó, manipulálható” hallgatóknak.
A felsőoktatási törvény a fenntartó jogairól is rendelkezik. Egy külön törvény értelmében (amelyre még vetünk egy pillantást) a SZFE fenntartója szeptember 1-jétől a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium által irányított alapítvány. A törvény szerint „a fenntartó megvizsgálja a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát, intézményfejlesztési tervét, költségvetését”.
Hangsúlyozom – mármint nem én, hanem a törvény – megvizsgálja! Nem megírja. Nem átírja. És főként nem dobja a kukába.
A fenntartói irányítás nem sértheti a felsőoktatási intézmény – a képzés és kutatás tudományos tárgyával és tartalmával kapcsolatos kérdések tekintetében biztosított – önállóságát.
Tisztelt kuratórium! El tetszettek ezt valaha olvasni? Értem én, hogy egy színész-rendező, pláne egy olyan sokoldalúan elfoglalt ember, mint a kuratórium elnöke nem olvasgat jogszabályokat, de tényleg nincs egyetlen jogász sem a környéken, aki erről a főkurátor urat felvilágosította volna? No meg arról, hogy ha mégis ezt teszi, akár pert is lehet indítani ellene?
Ígértem, hogy egy kitérő erejéig szót ejtek arról a 2020. július 3-án elfogadott törvényről, amely lehetővé tette a „Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány” létrehozását. Ez a jogszabály leszögezi, hogy „az Alapítvány alapítása során az állam képviseletében az innovációért és technológiáért felelős miniszter jár el. Az Alapítvány alapító okiratában gondoskodni kell arról, hogy az alapítói jogok teljes körének gyakorlására a miniszter kerüljön kijelölésre.” Nem szokásom, de most mégis ide kell írnom, hogy ezt a mondatot az 1.§ (3). bekezdése tartalmazza.
Ez eddig világos. Illetve annak tűnik. Jelenleg tehát Palkovics László gyakorolja az összes alapítói jogot.
Ám néhány szakasszal lejjebb ugyanez a jogszabály a következőt tartalmazza: „az 1. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: a miniszter döntése alapján az Alapítvány alapító okiratában az alapítói jogok teljes körének gyakorlására az Alapítvány kuratóriuma kerülhet kijelölésre.” Ez a rendelkezés 2021. január 1-jén lép hatályba.
Mi következik ebből?
E közben az állam – a kisujját elegánsan eltartva – nem győzi hangoztatni, hogy „nincs beleszólása” az egyetem és a kuratórium vitájába. Már hogyne lenne! Hisz ebben az évben Palkovics László miniszter az, akinek éppen rendet kellene teremtenie ebben a vitában. Szólhatna például Vidnyánszkynak, hogy legalább az ez évből hátralévő néhány hónapban vegyen vissza az arcából, mert még nincs jogi felhatalmazása mindarra, amit már most le akar nyomni az egyetem torkán.
Attól persze nem lesz sokkal jobb a helyzet, ha a kuratórium mindezt januártól próbálná megtenni. Jövőre sem lesz jogszerű, ha meg akarja semmisíteni a SZFE autonómiáját. Igaz, akkor legalább a kuratóriumot létrehozó törvény betűjének eleget tenne, miközben az Alaptörvény és a már idézett felsőoktatási törvény előírásait továbbra is semmibe venné.
A meglepően remek ösztönös jogérzékkel megáldott színészpalánták hetek óta az egyetemük autonómiájáért küzdenek. Sokféle definíciója lehet az autonómia fogalmának,
De hogy ez a fogalom mily kevéssé ismert azok előtt, akik garázdaságot, rombolást vélnek felfedezni a diákok és tanáraik tiltakozása mögött, arra kevés jobb példa akad, mint a Civil Összefogás Fórum közleménye. Szerintük ugyanis a diákok „hiába gondolják az ellenkezőjét, ők most a történelem sötét oldalán állnak, a kommunista szellemiség továbbélését szolgálják”. Vidnyánszky is „néhány tucat harcosról, igazából Lenin-fiúról, vagy Szamuely-katonáról” értekezik, Benkő Péter pedig – némileg eltérve a vita tárgyától – épp azt tarja fontosnak a világ tudomására hozni, hogy ő hisz Istenben, fehér és hetero. (Emlékeim szerint ez utóbbinak az Eötvös gimnázium számos kamaszlánya a hatvanas években még kifejezetten örült.)
A Lenin-fiúk és a Szamuely-katonák apropóján idéznék néhány sort egy, az egyetemi autonómia történetéről szóló tanulmányból (szerzője V. Bárány Fanni), hogy a fent említett urak is értsék, miről is beszélnek.
Az egyetemek belső irányítási önállóságukat is elvesztették, élükre politikai biztost állítottak, szervezetükről és ügyrendjükről is ők rendelkeztek, a rektort, dékánokat, a kari bizottságok tagjait is mind a politikai biztos nevezte ki, ezáltal az egyetemi önállóság teljességgel megszűnt.
Hogy mikor és miként történt mindez? 1919-ben, a Tanácsköztársaság hatalomra jutásakor.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
