Skócia kilép? Lehetett volna másként a hazai színházi életben

Széky János: Egy régi magyar nyár

„Lengyel Balázs idézi föl Két Róma című esszéjében, hogy amikor 1948 július végén, augusztus elején a római ösztöndíj és egy párizsi kitérő után Nemes Nagy Ágnessel hazatértek volna, a jugoszlávok nem akartak átutazó vízumot adni, „s amikor erősködtünk érte, talányos arccal adták át, olyan kifejezéssel: Maguk akarták!” A jugoszláv szervek természetesen jobban tudták, mint a magyar értelmiségiek, hogy az újholdasok hova mennének haza; hogy év eleji kiutazásuk óta valami megváltozott. Sőt, talán ők tudták a legjobban. A Tájékoztató Iroda június 28-i

határozatával Sztálin és a hozzá hű pártok ellenséggé nyilvánították Tito szintén kommunista – sőt akkor még sztálinista – Jugoszláviáját, és ennek Kelet-Európa-szerte belpolitikai következményei voltak, Magyarországon is.

Megindult az ország militarizálása – Sztálin terveiben mint egy Jugoszlávia elleni háború potenciális felvonulási területe és kulcsfontosságú csatlósa szerepeltünk –, az új honvédelmi miniszter a moszkovita Farkas Mihály lett a politikához és a hadügyhöz egyformán nem értő népi író, Veres Péter helyett.

A jugoszláv összejátszás gyanújába keveredő Rajk László – akkortájt, amikor Lengyel Balázsék hazajöttek – belügyminiszterből külügyminiszterré bukott. Utóda, Kádár János az Államrendőrség Államvédelmi osztályát egy fokkal önállóbbá tette a BM Államvédelmi Hatósága néven, és hatalmát is megnövelte. A Nitrokémia-perben – amit már a háborús paranoia jegyében indítottak meg – halálra ítélték és kivégezték Szabó Kornél vezérigazgatót, ő volt az új koncepciós perhullám első áldozata.”

Kozák Márton – Magyar Bálint: Ha nem tetszik a rendszer…

(A rendszerkritikai alapállás stratégiája)

„Azokhoz szólunk, akiknek nem tetszik, amiben élünk, ez a szabadságokat megfojtó, hatalommal visszaélő, érdemteleneket bűnszervezeti eszközökkel gazdagító, tömegeket szegényítő, jogtipró, úrhatnám világ. Nekik tudniuk kell: nem pusztán egy kormány, hanem egy rendszer az, amitől meg kell szabadulni.

Mindennapi tapasztalataink arra utalnak, hogy a hatalom információs blokádja ellenére az emberek gyakorlatilag mindent tudnak az őket körülvevő világról. Ismerik ezt a rájuk telepedett rendszert, és nincs jó véleményük róla. Innen nézve érthető, hogy 2019 őszére – Haraszti Miklós kifejezésével – megszületett az ellenzéki választó. A szabadság, ezen belül a piaci szabadság híveiként tudjuk, hogy ahol kereslet van, ott előbb-utóbb kínálat is lesz: a rendszerváltást akaró ellenzéki szavazó megszüli a rendszerváltást végigvivő ellenzéki kínálatot.”

Pritz Pál történésszel, az MTA doktorával, az ELTE magántanárával Szále László beszélget

„Nálunk gyakran a nincsenek állnak össze valamikké” – mondja a történész.

Jó ötven éve kutat, ír és tanít, legjobban maga a történettudomány érdekli, annak függetlensége, szakszerűsége, hitelessége – és társadalmi haszna. Témáit illetően leginkább az újkori magyar történelem jelenségei és szereplői izgatják, azon belül is kitüntetetten Trianon előzményei és következményei – nemcsak politikai síkon, hanem gazdasági, szellem- és mentalitástörténeti szempontból is. Közmondásosan tömören – olykor élesen, mégis árnyaltan – fogalmaz, rövid válaszait tovább firtatva nem egyszer csak annyit mondott: aki többet akar tudni, olvassa el a könyveiben.

Verebes István: Összefüggések

„Lehetett volna másképp. Valamivel jobb helyzetben lehetne a magyar színház, ha működtetői és színésztársadalma valaha is az elmúlt 40-70 évben egyszer is előbbre láttak volna az orruknál. Ha megvédték volna -, elsősorban nem is érdekeiket -, hanem rangjukat, fontosságuk tudatosíthatóságát. Ha megóvták volna csak pusztán a piaci értékrendjük támadhatatlanságát. Ha nem igazodtak volna mindenféle alávaló politikai védettségek alá. Ha képesek, hajlandóak lettek volna átlátni, belátni, hogy a közérdek biztosítása bizony az önérdek áldozatvállalásával jár. Kockázattal. Ám a kockázatot a szakmai öntudat képes legyőzni, de a közérdeket csáki szalmájaként hagyni, lám, tessék, lehet, hogy végzetes! Vagyis kicsikével jobb lehetne, ha okosabbak, bátrabbak és alázatosabbak vagyunk. Most viszont csak azt jelenthetem a helyzetről, hogy biztos rosszabb lesz. Már csak az a kérdés: mennyivel!”

Losoncz Miklós: Brexit: a skóciai fejezet újabb fejleményei

„A brexit és a koronavírus-járvány által felerősített skót függetlenségi törekvések mögött nem csekély mértékben húzódik meg az európai unió melletti elkötelezettség, e két tényező nélkül az önálló államiságnak valószínűleg sokkal kevesebb híve lenne. A szavazásra jogosultak többsége szerint Skócia önálló entitásként lehet később újból EU-tag. Egy független Skócia gazdasági szempontból továbbra is életképtelen lenne. Irrealitása ellenére a függetlenség kilátásba helyezésével fokozódhat az EU-ból megállapodás nélküli, rendezetlen kiválás elkerülésére irányuló nyomás. A brexit kimenetelétől függetlenül Boris Johnson miniszterelnök és kormánya aligha kerülheti el az Anglia, Wales, Skócia és Észak-Írország által alkotott unió, az Egyesült Királyság struktúrájának és működésének az újragondolását”.