Széky János: Angyalok híján
A hazai közönségnek kevés tapasztalata van a hatalommegosztáson alapuló, liberális képviseleti demokráciáról, ami nem azt jelenti, hogy a többségnek van igaza, és azt sem, hogy mindig a jók győznek. Vagy legalábbis efelé halad az emberiség.
Ezzel szemben: „Ha az emberek angyalok volnának, nem lenne szükség kormányzatra” – mondta James Madison 1788-ban, Amerikában, egy évvel a nagy európai forradalom előtt, amikor aztán kiderült, hogy nincs az a szabadság, egyenlőség, testvériség, ami az emberekből egy csapásra, végleg angyalokat csinálna. A kormányzat egymást korlátozó intézményei arra valók, hogy az életet élhetővé és biztonságossá tegyék az egyes politikusok intelligenciájától és jó szándékától függetlenül.
A virginiai Richmondban, a déli Konföderáció egykori fővárosában a rendőrfőnök (fehér; mögötte, ha jól látom, a fekete polgármester áll) könnyeit nyelve mondja, hogy a tüntetők elállták a tűzoltók útját, akik egy égő házhoz siettek egy gyermek kimentésére (végül is sikerült). Úgy fogalmaz: a katasztrófaelhárítás munkáját akadályozók „fogtak egy legitim ügyet, és ismeretlen okból elrabolták”. A manapság főként repülőgép-eltérítésre alkalmazott hijack igét használja.
Simon Attila: „Kérjük a szíves intézkedését a megszállás elmaradása iránt!” – Szempontok Trianon felvidéki történetéhez
A mai magyar olvasó számára Trianon elsősorban a nemzeti tragédia szinonimája, amely során Magyarország területének és lakosságának mintegy kétharmadát, a határon túlra került magyarság pedig évszázados hazáját veszítette el. A korabeli bodrogközi vagy Ipoly-menti ember számára azonban egészen mást jelentett: elsősorban azt, hogy élete gyökeresen megváltozik, és azok a csapások, ösvények, gyalog- és kocsiutak, amelyeken eddig közlekedett (szó szerint és képletesen véve is), tovább már nem járhatók. Az észak-komáromi birtokos nem mehetett át dél-komáromi szőlőjébe, a gömöri fazekas nem vihette termékeit Hevesbe, a kassai családfő nem látogathatta unokáját Miskolcon, a losonci polgár nem utazhatott kedvelt budapesti színházába. Az 1919-ben állandósult új államhatárok konkrét személyek és családok sok-sok apró kis veszteségét és nemegyszer tragédiáját jelentették, és ebből a sok millió apró mozaikdarabból csak lassan és idővel rajzolódott ki a nemzeti tragédiának a fejekben mára rögzült képe.
Darvas Béla: Tücsökzene
A politikai pártok és szakmai kamarák felelősségük tudatában tárgyalják a húspótlás kérdését, sőt gondterhelten kérdezősködnek is a parlamenti folyosón éppen szembejövő szakértőtől. Thaiföldi tücsökliszt már kapható. A felhasználásának kérelme 10 százalékos keverési arányról szól. Szokjuk majd, ha engedélyezik. Sütőipari és félkész élelmiszerekben javasolják dúsításra. Készek leszünk ettől? A kreatívok nyomulnak. Ők szolidárisak a világ túlszaporodó éhezőivel, bár az élelmiszerpiacon ez fogalomhiátus. Együk azt, amire mások rákényszerülnek? A közös sors segít rajtuk? A segély nem más kategória?
A túlnépesült térségek (India, Kína, Afrika) fehérjehiányán elvileg enyhíthetne ez a paleo-megoldás. Bizonyos rovarfajok (házi tücsök, lisztbogárlárva stb.) jól hasznosítják a takarmányukat. Mások szerint viszont súlyos problémát jelentenek az ezekkel együtt érkező esetleges zoonózisok, az állatokról emberre terjedő betegségek. Ilyen például a nagy vihart kiváltó afrikai sertéspestis vírusa, ami eredetileg egy kullancsféle betegsége volt. A COVID-19-pandémiával kapcsolatban denevérek és a tobzoska szerepe is képbe került. Megoldatlan problémaként tekint a mikrobiológia a rovarpépekben előforduló mikrobiális flórára. Itt ugyanis ledarálják a teljes rovart, és a tápcsatorna/bélsár is a rovarpép/-liszt része lesz. Egyesek a garnélára mutogatnak, de ott a megpucolt farokizmot esszük, tápcsatorna nélkül. Mások kagylókkal példálóznak, de a vízi állatok béltartalma nem vethető össze a szárazföldiekével. Nem a bélfalról van szó, hiszen a kolbászt is abba töltjük, és pacalt is eszünk.
Hazánkban Fazekas Sándor idején megfontolták a rovarevést, és őt rendesen ki is akasztotta ez a megoldás, amit a Soros-terv részének tartott. Magyar ember nem eszik rovart – mondta a bográcsot bizgatva.
Hajdu Nóra: Ítélet egy vasútvonalról
A Lisszaboni Szerződés 2007-es elfogadása óta olyan jelentős változások következtek be a világban és Európában, (a 2008-as pénzügyi válság, 2012-es euróválság, klímaválság, a mostani vírusválság, a jogállamisági vita, a globálpolitikai fejlemények nyomán a külpolitikai cselekvőképesség megteremtése), hogy az unió működtetéséhez az eddigi kis kompromisszumok elégtelenek, elkerülhetetlen a szerződés felülvizsgálata.
A szerződésmódosítás azonban más problémákra is megoldást kínálhat majd. Ilyen például az euró „politikai lábának” kialakítása vagy az uniót összetartó elvi alapok tisztázásának kérdése, ami a globális fellépés eredményességének is feltétele. Az uniónak emellett meg kell erősítenie a demokratikus jogállami elvekre építő kohézióját, ezek számon kérhetőségét, ami az uniót összetartó jogelvek egyik legfontosabbika. Ehhez tartozik az Európai Unió Bírósága integritásának és cselekvőképességének védelme is.
A karlsruhei ítélet fordulópontot jelenthet a folyamatban, amely azonban bizonyosan hosszú lesz. De vagy meglépik, amit szükséges, vagy Európa az eurázsiai kontinens egy csökkenő jelentőségű félszigete lesz. Magyarország pedig egy még ennél is jelentéktelenebb átrakóállomás valami eurázsiai vasútvonalon.
Vágvölgyi B. András: A cigánygyilkos hamis kártyája
Papírom van róla, például az ÉS-nek több tízezer példányban kinyomtatott papírja, hogy az utóbbi szűk tíz évben a mindközönségesen „romagyilkosságoknak” nevezett (helyesen és pontosan: 2008–09-ben romák sérelmére terrorista eszközökkel elkövetett rasszista sorozatgyilkosság) bűnperéről szóló tudósításaimban mindvégig hiányoltam a megbízói-felbujtói szál feltáratlanságát. Miért nem ünneplem ugyanakkor, hogy Kiss Árpád elsőrendű elítélt nekiáll felhorgadni ugyanezen 2020 májusában?
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
