Az nem digitális oktatás, hogy a füzetbe írt házit lefotózva visszaküldjük a tanárnak.
A idézet Erdélyi Mónikától származik, aki Molli nevű kislánya mindennapi tanulásán keresztül tapasztalta meg, hogyan működik a veszélyhelyzetben a magyar oktatási rendszer. Véleményét huszonnégy óra után eltűnő Instagram-sztoriban osztotta meg, így azok a videók már nem elérhetőek, de aki kíváncsi a teljes monológra, ide kattintva elolvashatja. Cikkünk után pár nappal több tanár levelet küldött nekünk, hogy bemutassák a dolgok másik oldalát is.
Váratlan fordulat
Egy belvárosi iskola négy tanára, Armstrong Veronika, Hevérné Kövendi-Veress Erika, Katonáné Koller Erika és Ránki Sára jegyzi azt a levelet, amiben a feladók azt írják, Erdélyi Mónika a jelen helyzetet csak a szülő szemszögéből értékeli, az oktatás problémái iránt érzéketlennek látszik, pedig a helyzet az iskola számára is rendkívüli. Hozzáteszik: ebben a helyzetben leckét feladni legalább olyan nehéz, mint a leckét megcsinálni.
Március tizenharmadikán, pénteken mindenki úgy ment haza az iskolából, gyerek is, tanár is, hogy hétfőn újra találkozunk. Valami jó érzékkel mégis megkértük a gyerekeket, hogy vigyék haza a tankönyveiket, füzeteiket.
Hétfőn tantestületi értekezlet volt az iskolában, ahol megtudták, digitális oktatásra térnek majd át. Viszont, mint írják, nagy feladat várt rájuk, ugyanis azelőtt nem csináltak ilyet, az oktatás minőségén viszont nem látszódhatott meg mindez.
Az értekezleten eldöntöttük, melyik oktatási platformot használjuk feladatküldésre. Azt is megbeszéltük, hogy meg kell tanulnunk használni ezt az új felületet, mert csak egy kolléganő ismerte
– írják és hozzáteszik: az „évek óta hangoztatott és a tanároktól elvárt”, fejlett IKT-kompetencia gördülékenyen és zökkenőmentesen működésbe léphetett volna, ha előzőleg megfelelő továbbképzéseket biztosítottak volna a pedagógusok számára. Gond viszont, hogy a képzések nagy része önköltséges, a tankerületek nem finanszírozzák a részvételt, nem beszélve arról a tényről, hogy a pedagógusok nagy része nem rendelkezik megfelelő informatikai háttérrel, van, akinek még okostelefonja sincs. A tanárok levele szerint az első héten valamennyi oktatási platform iszonyatosan túlterhelt volt.
Az egyik fő kérdésük az volt, hogyan tudják majd változatossá tenni a kiadott feladatokat, ugyanis a kötelezően használt ingyen könyvek nem nagyon nyújtanak alternatív megoldásokat. Jó hír viszont, hogy az egyik tankönyvkiadó (amelynek kiadványai nem szerepelnek a hivatalos tankönyvlistán), minden kiadványához teljes digitális hátteret biztosít, interaktív feladatokkal, 3D animációkkal és a tanárok számára elérhető, szerkeszthető webfelülettel. Jelenleg ez a kiadó minden tanár és gyerek számára elérhetővé tette a kiadványait, ezzel segítve az oktatást.
Technikai akadályok
A legnagyobb nehézséget a tanárok szerint az adja, hogy a háttér nem egységesen megfelelő sem a tanárok, sem a diákok esetében.
Könnyű azt mondani, hogy manapság mindenkinek van legalább egy okos telefonja. Azért a tanár részéről egy minőségi óra megtartásához nem biztos, hogy elegendő egy okostelefon – bár az sincs minden kollégának. Mint ahogy saját számítógéppel sem rendelkezik mindenki. Nem is lehet csodálkozni rajta. A kollégák között sokan vannak, akiknek a fizetése nem éri el a kétszázezer forintot, egy jobb laptop pedig legalább ennyibe kerül.
Felvetik azt a problémát is, ami egyébként minden családos home office-ban dolgozó embernél jelen van: az otthon az intim terünk, tanítás vagy online meeting közben ott vannak a családtagjaink, nem mindenkinek van külön dolgozószobája otthon.
Az elmúlt hetekben változott egyébként a tanárok módszertana is: az iskolából egyre többen tartanak online élő órákat, aminek az eredményei is látszik már – a gyerekeknél oldja a feszültséget, életszerűbb ez a helyzet. Hangsúlyozzák, ez nem elvárás, ugyanis az online órák megtartására senki nem kötelezhető.
A visszajelzéseik alapján a diákoknak bejött a lefotózzuk-visszaküldjük módszer is, aminek fontos hozadéka is, hogy új rendszereket tanulnak meg: azt, hogy hogyan kell dokumentumot csatolni, szöveget szerkeszteni. Ezzel minden egyes házi feladat elküldése egy rögtönzött informatika óra is.
Azt írják, a szülők partnerek mindebben, annak ellenére, hogy még egy gyerekkel is nehéz ezt végigcsinálni, nemhogy többel – pedig a legtöbb embernél nem így nézett ki a korábbi napi rutin.
Ki tanít?
Ezzel a felütéssel írt nekünk levelet szintén Erdélyi Mónika videójára reagálva Endrei Móni is, aki azt írta, tanítja a műsorvezető lányát.
Erdélyi videójában azt mondta, „itt most nem zajlik tanítás, csak feladatkiosztogatás”. Endrei szerint ez húsbavágó kijelentés, ugyanis az elmúlt időszakban kollégáival együtt minden fórumon igyekeztek könnyebbé tenni a gyerekek és szülők életét – például oktatóvideókkal, vagy a megfelelő eszközzel nem rendelkező gyerekek mindegyikének odaadták az iskola saját állományában lévő táblagépeket, laptopokat.
A helyzetet nehezíti az is, hogy nekünk, tanároknak is vannak gyerekeink és el kell fogadnunk, amikor azokat más tanárok más módszerekkel tanítják.
A napközbeni órák után jön az adminisztráció a Krétában, a munkaemailek után pedig válaszolniuk kell a szülők felmerülő kérdéseire is. Mindezekkel együtt Endrei nem tekint áldozatként a tanárokra, szerinte az egyébként megosztott társadalom pillanatok alatt zárt össze a digitális oktatás mentén.
Megkérdeztük Erdélyi Mónikát, ismeri-e a levelet író tanárnőt – azt írta, „nincs vele személyes érintettsége”.
Kiemelt képünk illusztráció, nem a nekünk levelet író tanárok munkahelyei. Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu
