Megkérdezte a Népszava Jeszenszky Gézát, az Antall-kormány volt külügyminiszterét, mit szól ahhoz, hogy a fia, DJ Jeszy, azaz Jeszenszky Zsolt „a kormánytábort erősíti”.
Az apa válasza:
Elfogadom, hogy a fiam másként gondolkodik a politikáról, mint én. Szerintem ennek elsősorban nem is politikai, inkább pszichológiai okai vannak. Egy volt külügyminiszter apával a háta mögött azt szeretné, ha saját jogon szerezne ismertséget és népszerűséget.
Az interjú egyik apropója az, hogy harminc évvel ezelőtt, 1989. június 16-án tartották Nagy Imre és társai újratemetési szertartását a Hősök terén. Orbán Viktor az ott elmondott, a szovjet csapatok azonnali kivonását szorgalmazó beszédének köszönhetően vált országosan ismert politikussá. Jeszenszky Géza díszőrséget állt a koporsóknál.
Akkor találkoztam először Orbán Viktorral. A beszéde után bemutatkoztunk egymásnak, gratuláltam neki. Aztán hozzátettem, hogy veszélyesnek, korainak tartom, amit mondott… Még atomfegyverek is voltak hazánkban. A teljes kivonásról csak 1990. márciusban írta alá az egyezményt Németh Miklós kormánya. Attól tartottunk, hogy a Szovjetunióban bármikor negatív fordulat történhet, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek, elmarad a remélt rendszerváltozás… A félelmeink azonban egyáltalán nem voltak alaptalanok, ennek bizonyítéka az 1991-es – végül meghiúsított – moszkvai puccskísérlet. A visszarendeződés lehetősége egészen komoly fenyegetés volt. Felhívott Manfred Wörner, a NATO főtitkára, és együttérzését hangsúlyozta. Azt nem mondta, mert nem mondhatta, hogy ha visszajönnek a szovjet csapatok, számíthatunk a NATO fegyvereire.
Jeszenszky Géza az MDF 1994-es bukása után is maradt a politikában, 1996-ban átlépett a Magyar Demokrata Néppártba, majd az addigra liberálisból konzervatívvá alakuló Fidesznél talált otthonra:
- az első Orbán kormány idején, 1998 és 2002 között hazánk washingtoni nagykövete
- a második Orbán-kormány alatt, 2011 és 2014 között norvégiai és izlandi nagykövet volt.
Utóbbi nagyköveti mandátumát maga adta vissza, amikor 2014 őszén a kormány a Norvég Alapot és az általa támogatott civil szervezeteket támadta.
Erről is beszél a népszavás interjúban:
Nagykövetként védtem, amit védeni lehetett. Volt, amit nem lehetett, arról igyekeztem nem beszélni. A Norvég Alap elleni támadások elindítása előtt engem senki nem kérdezett meg. Próbáltam jobb belátásra bírni a kormányt. Először táviratokat, leveleket küldtem, aztán találkozót kértem Lázár János minisztertől. Csak egy helyettes államtitkárig jutottam. Felajánlottam, diplomataként mindent elkövetek, hogy elsimítsam az ügyet Norvégiával, ha van ilyen igény. Ha nincs, akkor lemondok. Államközi szerződést sértő ügyet nem akartam képviselni… nem én változtam meg.
Jeszenszky Géza szót ejt az interjúban az 1956-os Intézetről, melyet a kormány beolvasztott a VERITAS-ba (ami Rainer M. János, az intézetet vezetője szerint egyet jelent a megszűnésükkel).
A volt külügyminiszter reakciója:
Az intézetet kiváló barátom, akit máig gyászolok, Litván György hozta létre. Fájdalmas. Az, amit a kormány emlékezetpolitikának nevez, eufemisztikus kifejezése a történelemhamisításnak. Most éppen Nagy Imrét akarják kiretusálni a forradalomból. Korábban historizálásnak hívták, amikor a történetírás a politika szolgálólányává válik. Az viszont nem történész, aki hajlandó a hatalmat így szolgálni.
A cikkben szóba kerül a legenda, miszerint Antall József miniszterelnök a halálos ágyán Orbán Viktort nevezte meg politikai örökösének.
Jeszenszky erre azt mondja:
Cáfolom az állítást. Antall József nővérének lánya az én feleségem. Életének egy részét Antall ebben a lakásban töltötte, ahol most ülünk, elég jól ismertem a véleményét. Amikor válságosra fordult az állapota, határozott álláspontja volt, hogy nem akarja megkötni az MDF kezét, ezért nem nevez meg senkit utódjának. A tehetségesnek és felkészültnek tartott ellenfeleit viszont mindig is becsülte. Halála előtt nem csak Orbán Viktorral beszélt, hanem az SZDSZ-es Tölgyessy Péterrel is. A legendából csupán annyi igaz: számoltunk a lehetőséggel – mi több, kívánatosnak tartottuk volna –, hogy az 1994-es választás után az MDF koalíciót kössön a Fidesszel. Ebből semmi nem lett, vesztettünk.
Az interjúban elhangzik a kérdés, hogy mekkora az MDF felelőssége az Orbán-rendszer kiépülésében?
Bíztunk Orbán Viktorban, aki 2002-ig más ember volt. Mindenkit személyes felelősség terhel, aki látta, hogy Orbán rossz irányba fordul, de asszisztált ehhez, és máig kitart mellette. Az, amit a mai Fidesz képvisel, teljesen ellentétes a rendszerváltozás szellemiségével, céljaival, módszereivel. Semmiképpen sem tudtam volna elképzelni például, hogy a parlament egy mindenre rábólintó intézménnyé válhat, amilyen Kádár idején volt.
Jeszenszky Géza a minap részt vállalt a magukat konzervatívnak valló közélők szervezte Felelős Értelmiség nevű mozgalomban. A célokról most ezt nyilatkozta:
Próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy az ország érdekében radikális változásra van szükség… Elsődleges célunk az EU-ellenes hangulatkeltés, propaganda leállítása. Hamis állítás, hogy „Brüsszel”, Európa nyugati fele Magyarország rosszakarója, vesztére tör. Magyarország is az Európai Unió része és haszonélvezője. Az EU, annak néppárti vezetése ellen a Fidesz kampányokat szervezett, és olyan nemzeti konzultációkat indított, amelyeknek a bugyuta kérdéseire csak egyféle választ lehetett adni. Szeretnénk világosan megmutatni: nem nyugszunk bele, hogy hülyének nézzék a magyar társadalmat, és a Nyugat helyett ismét a Kelet felé fordítsák.
