Emlékeznek Hannibal Lecterre, A bárányok hallgatnak című filmből? Az ő alakját számos amerikai sorozatgyilkos jellemvonásából gyúrták össze. Rá hivatkozott az egykori gyilkossági nyomozó, Doszpot Péter, egy februári beszélgetésen, ahol ilyen ügyek kihallgatási technikájáról adott elő, számolt be róla a Jogifórum szakportál. „Én adok – te adsz” mondja a filmben Lecter. „A kihallgatás egy komoly játszma” – fogalmazott Doszpot. Hihetünk neki, hisz ő hallgatta ki annak idején Balogh Lajost és Erdélyi Nándort is (róluk majd később).
A szakirodalom általában öt kategóriába sorolja a sorozatgyilkosokat azok motivációja szerint. A „látnok”, aki „felsőbb utasítást” teljesít, hangokat hall, látomása van, ezek „kényszerítik”, hogy öljön. Gyakran azonban ez csak a védekezésük része, valójában nem elmebetegek. A „küldetéses” típus úgy véli, hogy jót tesz az emberiséggel, ha bizonyos csoportba tartozó egyéneket – prostituáltakat, cigányokat, melegeket – elpusztít, ezáltal jobbá lesz a világ.
A „hatalomittas” célja, hogy hatalmat gyakoroljon áldozata fölött, mert az élet más területein gyengének, alkalmatlannak, megalázottnak érzi magát. Ha szexuálisan is bántalmazza áldozatát, annak célja nem az élvezet, hanem a hatalom gyakorlása. Végül a „profitorientált”, akit semmiféle „lelki kényszer” nem vezérel, ő kizárólag a pénzért öl.
Ha sorozatgyilkosokról van szó, szinte mindig férfi elkövetőkre gondolunk, holott ők ennek a kategóriának „csak” a nyolcvan százalékát alkotják. A maradék húsz százalékot a „halál angyala” és a „fekete özvegy” típusú nők teszik ki. Az előbbiek általában nővérek, akik a betegeiket „segítik” a túlvilágra, az utóbbiak viszont férjeiket, szeretőiket ölik meg.
Mielőtt még belemerülnénk az egyes horrorisztikus történetekbe, tisztázzuk: a büntetőjog nem használja a „sorozatgyilkos” kifejezést. A Büntető Törvénykönyv ezt az emberölés egyik minősített eseteként fogalmazza meg: „több ember sérelmére elkövetett emberölés”. Emellett a különböző motívumok, illetve az elkövetés módja alapján van a törvényben még számos lehetséges minősítő körülmény, így az előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy célból, és/vagy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés.
Az egyik legismertebb „látnok” típusú sorozatgyilkos a 60-as évek Amerikájában Charles Manson, egy hippi pünkösdista csoport vezetője volt. Manson egy tizenhat éves prostituált gyermekeként jött a világra, és a társadalom legaljáról „küzdötte fel” magát afféle „hippi-gurunak”. Az apokalipszis közeli eljöveteléről prédikált, magát Krisztus és a Sátán megtestesülésének képzelte. Csoportjával gazdag fehéreket gyilkoltak, köztük Roman Polanski fimrendező állapotos feleségét, Sharon Tate színésznőt. A gyanút a feketékre terelték, hogy ezzel is élezzék a fehérek és feketék közötti konfliktust, amiben a feketék majd végső győzelmet aratnak. Mansont harmincöt emberöléssel vádolták meg és életfogytiglanra ítélték.
Fotó:John Malmin/Los Angeles Times/ Getty Images
„Küldetéstudatú” elkövetőként tartják számon az 1888 és 1891 közötti gyilkosságok elkövetőjét, Hasfelmetsző Jacket. London egyik nyomornegyedében főként prostituáltakat gyilkolt iszonyatos kegyetlenséggel. Belső szerveiket sebészi pontossággal kivágta. A gyilkosságok helyszínei a térképen egy keresztet formáltak. A nyomozás során több mint kétezer embert hallgattak ki, háromszáz embert figyeltek meg és nyolcvan embert vettek őrizetbe . Az ügy érdekessége, hogy feltehetően ebben a nyomozásban készült először úgynevezett bűnözői profil. Ám mindennek ellenére mindmáig nem tudni, valójában ki is volt az elkövető.
De ne gondoljuk azt, hogy feltétlenül külföldre kell mennünk a különböző típusú sorozatgyilkosságok példáinak bemutatásához. Van nekünk jó néhány sajátunk is. „Élvhajhász” típusú sorozatgyilkos volt Balogh Lajos, a százhalombattai rém, aki a 90-es években különös kegyetlenséggel ölt meg négy lányt, köztük az akkor 16 éves sógornőjét. Következő áldozata egy 14 éves kislány volt, akit megerőszakolt, többször hasba szúrt, de mert a kislány még mindig élt, beton- és aszfalt darabokkal addig ütötte a fejét, amíg meg nem halt. A tárgyaláson még büszkélkedett is tetteivel, saját magát kéjgyilkosnak tartva. Baloghot négy ember meggyilkolásáért 1995-ben életfogytiglanra ítélték.
A korábban említett motívumok persze nem mindig tisztán jelentkeznek. „Hatalomvágy” és „profitorientáltság” egyarán jellemezte a szentkirályszabadjai rémként elhíresült Ember Zoltánt. Élettársát egy vita hevében megszúrta, ám a nő túlélte a bántalmazást. Nevelőapját, aki korábban őt bántalmazta, egy villáskulccsal agyonverte, majd ki is fosztotta. Saját testvérét puszta kézzel fojtotta meg. 2002-ben egy idős asszonyt támadott meg annak otthonában, akit a maffia módszerével ölt meg: nyakára és lábára hurkot kötött, így a szabadulni akaró áldozat saját magát fojtotta meg. A házból pénzt vitt el. Egy évvel később ugyanígy végzett egy idős férfival. A bíróság 2007-ben életfogytiglanra ítélte. A börtönben többször kísérelt meg öngyilkosságot, 2015-ben sikerrel: cellájában felakasztotta magát és meghalt.
Egyértelműen „profitorientált” elkövető volt Erdélyi Nándor, a bolti sorozatgyilkos, aki pisztollyal végzett három üzlet négy alkalmazottjával. A gyilkosságsorozatból mindössze 50 ezer forint anyagi haszna származott. Hosszadalmas büntetőeljárást követően 2004-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, legkorábban 2029-ben szabadulhat.
Ugyancsak a pénzszerzés motiválta Nemeskéri Gusztávot, a Katóka utcai sorozatgyilkost. Ő négy embert ölt meg azért, hogy adósságait kifizethesse. Egy argentin kutyakereskedőt 6000 dollárjáért lőtt agyon, egy postást 700 ezer forintért, saját féltestvérét egy családi elszámolási vita miatt és egy ELMŰ díjbeszedőt, nehogy feljelentse áramlopás miatt. Nemeskérinek peche volt: az utolsó gyilkosságot az után követte el, hogy a Btk.-ban hatályba lépett a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, így a másodfokú bíróság erre ítélte, tehát sosem szabadulhat.
A sorozatgyilkosok személyisége még ma is sok fejtörést okoz a pszichiátereknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2011-ben terrortámadást elkövető norvég Anders Behring Breivik esete, akinek tárgyalásán a tömeggyilkos beszámítási képességét illetően ellentétes következtetésre jutott a két kirendelt pszichiáter-csoport. Breivik egyébként felháborodottan kérte ki magának, hogy őrültnek nyilvánítsák. Egy dologban azonban minden lélekbúvár egyetért: sorozatgyilkosnak senki sem születik. Minden sorozatgyilkosnak van kórelőzménye. Személyiségük súlyosan károsult, hiányzik belőlük a belátás, a megbánás, de legfőképpen az a szenzitiviás, azaz érzékenység, ami nélkülözhetetlen lenne a sikeres terápiához.
Miközben a sorozatgyilkosok személyisége torz, általában nem elmebetegek. A büntetőjog szerint a szociopátia, a kóros személyiségszerkezet nem tekinthető büntethetőséget kizáró oknak. A sorozatgyilkos tisztában van azzal, hogy mit követett el, mint ahogy azzal is, hogy amit elkövetett, az veszélyes a társadalomra, amiért pedig büntetés jár. Nem is akármilyen.
(A szerző volt bíró.)
Kiemelt kép: Strong Heart/Demme Production/AFP
