“Azt láttam, hogy a három vezetőnk méteres hóban síel a hegyen”

Széky János: Mi, türkmének

A türkmén elnök február 1-jén bezáratta az ottani tudományos akadémiát – adta hírül a Total.kz kazahsztáni orosz nyelvű portál. Semmi rokokó cifraság, nem úgy, mint Magyarországon.

“De miért van ennyire ijesztő hasonlóság a türkmén és a magyar fejlemények között? A magyar kormány nincs rászorulva a Tudományos Akadémiának és kutatóhálózatának a tönkretételére, és – remélem – a keleti nyitás sincs még ebben a fázisban. Az ok talán a politikai kultúra hasonlóságában keresendő. Hűség, elvárt ajándékokért cserébe. Az ellenzék – többé-kevésbé nyugati fejjel gondolkodva – nem számol ezzel a faktorral. Hogy például a hatalom élvezete önmagában is ajándék. Szegény emberek kézzelfogható, hétköznapi javakért lehetnek hálásak az uralkodónak – tízezer forintos Erzsébet-utalványért, tűzifáért. Nagyon gazdagok tízmilliárdos állami megrendeléseket várnak el és kapnak meg. Nem rakták át a finanszírozást alattomban egyik költségvetési fejezetből a másikba; nem adtak ötvennégy perces határidőt véleményezésre az akadémia világhírű elnökének; nem ígértek átvilágítást – azaz nem fenyegetőztek vele –; és nem használt senki olyan fennkölt kifejezéseket, mint „tématerületi kiválósági program”.

Interjú Esterházy Mártonnal (Simon Andrea)

Nincs realitása az Eb-részvételnek és klubszinten is csak Vidi-szerű sikerekre számíthatunk Esterházy Márton szerint, aki háromszor nyert bajnokságot a Honvéddal, játszott az AEK Athénban és a Panathinaikoszban. Mezeyt tartja a legjobb edzőjének, akitől ’86 óta várja hiába, hogy a mexikói kudarc okait őszintén feltárja.

„Május elsején fölmentünk alapozni egy osztrák síparadicsomba. Sosem felejtem el, kinéztem Pepi Stiegler panziójának az ablakán, és azt láttam, hogy a három vezetőnk méteres hóban síel a hegyen. Fotóm van róla. Aztán az összes edzésünk 1200 méteren volt, mert 1800 méteren nem volt focipálya, csak három teniszpálya, azokon marháskodtunk, edzés gyanánt. Szerpentinen kellett lemenni a faluba, legalább 30 perc, ami kiválóan fölkavarta a gyomrunkat edzés előtt és visszafelé, ebéd előtt is. Ha nem az volt a konkrét céljuk ezzel, hogy elvegyék az étvágyunkat, akkor mi ez, ha nem szakmai baklövés? És amúgy milyen mesteredzői és kandidátusi cím kell ahhoz, hogy valaki rájöjjön, az 1800 méter magas 40 Celsius (Mexikó) nem egyenlő az 1800 méter magas 0 fokkal (Ausztria)? Már a csapat menedzsere, Östereicher Emil is könyörgött, hogy vigyenek innen el bennünket, mert nem lesz jó vége. De nem.”

Ádám Péter: Nemzeti konzultáció – francia módra

Emmanuel Macron a válság megoldásának és a hatalom iránti bizalom visszaállításának reményében január 15-i kezdettel két hónapon át tartó országos konzultációt kezdeményez. De vajon hogyan fest a „Nagy nemzeti vitának” nevezett francia konzultáció, szemben az „Egyetért-e Ön azzal, hogy…”-féle kérdésekkel durván manipuláló és nevetségesen primitív hazaival?

“Macron úgy tervezte, a nemzeti konzultáció során mind a tizenhárom régióban vitanapot tart a helyi képviselők előtt. Az országjárásnak január 15-én a Rouentól harminc percre levő Grand Bourgtheroulde volt az első állomása. Az eseményre meghívott hatszáz polgármester (mellkason jobbról balra átvetett, széles kék-fehér-piros szalag) zsúfolásig megtöltötte a háromezer-hétszáz lelkes normandiai kisközség iskolájának tornatermét. Az államfő nem a hatalmas terem legvégében, hanem a terem közepén foglalt helyet, és a székeket négyzetalakban rendezték el körülötte. „Azért jöttem, hogy meghallgassam Önöket, az idő nem számít, ráérek” – mondta a köztársasági elnök rövid nyitóbeszédében. Az idő csakugyan nem számított. A délután háromkor kezdődött találkozó jóval este kilenc után ért véget.”

György Péter: Otthon és haza – A Szenes Hanna-paradigma

A magyar miniszterelnököt jeruzsálemi találkozójukon az izraeli főrabbi megkérte, adja támogatását, hogy izraeli szakértők kutassák fel a Horthy-korszakban hozott „törvényekkel” zsidóvá tett, 1944-ben a nyilasok által Dunába lőtt magyar állampolgárok földi maradványait. Az első közlemények szerint a magyar állampolgárok által megölt magyar honfitársaink temetésére Izraelben került volna sor, utóbb mindössze a zsidó szertartásról esett szó. Akármint is: Szenes Hanna története segíthet abban, hogy megértsük, miért a kortárs magyar társadalom egészét érintő emlékezetpolitikai, morális kérdéseket felvető, abszurd ötlet ez.

Benda László: Búcsú a fegyverek ellenőrzésétől?

Beindult a leszerelés leszerelése? A jó harmincéves amerikai-orosz (szovjet) INF-szerződés fölmondása egyre bonyolultabb nemzetközi háttér előtt zajlik. A kiszámíthatatlan Trump-adminisztráció és a restaurációs törekvésű Putyin-rezsim komplex kapcsolatrendszere romokban hever. A kölcsönös vádaskodások mögött nehéz nem észrevenni a változó globális összefüggések hosszú távú „tűzerejét”. Kivált a feltörekvő Kína súlyát, változó nemzetközi szerepét.

Akármennyire feszegeti izmait Moszkva, Washington az észvesztő tempóban nyakára hágó Pekingben látja a vezető szerepre kapaszkodó fő riválist. Okkal. Kína az éppen negyven esztendeje meghirdetett reform és nyitás jegyében gazdasági szuperhatalommá nőtt. És az ehhez méltó politikai befolyásra is bejelentette igényét. A katonai fejlesztések dermesztő ütemben zajlanak. Bár igaz, miközben Kína katonai költségvetése az orosz ötszöröse, még így sem éri el az amerikai hadi kiadások felét.

Kovács Zoltán: Azt hitte, szabadon él

Lehetne épp akár hízelgő is, amit Varga István a kormánypárti médiakolosszus elnöke nyilatkozott, miszerint az ellenzéki lapok sokkal színvonalasabbak, mint a kormányoldaliak, a történet igazi tartalmát azonban mégiscsak az adja, hogy véleménye elhangzása után alig egy nappal később már lemondani kényszerült. A 24.hu információja szerint Vargánál hétfőn Rogán kabinetminiszter személyesen kondoleált, tájékoztatva őt a kegyvesztettségéről szóló politikai döntésről. Ez a lemondás érzékelteti igazán azt a világot, amit a Fidesz vezetői, élén a miniszterelnökkel kívánatosnak tartanának az országban, és ha ők résmentesen, mindent lefedve uralnák, miféle kordában tartanák a népséget, hogyan vetítenék ki saját beteg lelküket az egész térségre.

Mindez pontosan akkor, amikor a kormány megint bedobja a Magyar Nemzet-bombát. Volt hétfőig egy Magyar Idők nevű színvonaltalan agitpropkája, amelyik nem sok vizet zavart, olyan volt, mint a kormány maga: harsány és gagyi. Példányszáma olyan kicsi, hogy némely versenyképesebb iskolaújság szerkesztői vérszemet kaptak volna, ha ismerik a számot. Viszont tele volt hirdetéssel – ami semmi mást nem mutat, mint azt, hogyan képzeli Orbán a piaci versenyt, és mennyire tiszteli azt, aki a versenyben önerőből akar helytállni. Most erre a nemlétező lapra ráteszik a Magyar Nemzet patináját, ami a Nemzet fordulatos, de mindet egybevetve progresszív történetét tekintve durva kegyeletsértés.

Kiemelt kép: Balassa Péter / Fortepan