Egy szülő az ombudsmannak küldött beadványában az óvodás gyermeke iskolaérettségét megállapító vizsgálat elhúzódását nehezményezte. Az óvoda már engedte volna a gyermeket iskolába, de a szülő ezzel nem értett egyet.
A szakértői bizottság a gyermeket öt alkalommal vizsgálta, ezek közül egy alkalommal a szülő gyermekével munkahelyi okok miatt nem tudott megjelenni. Erről e-mailben előre tájékoztatta a bizottságot, amely azonban az üzenetet nem kapta meg, mert időközben megváltoztak az elérhetőségei. A bizottság a kerületi gyámhatósághoz fordult, amely kötelezte a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a vizsgálaton. A panaszos ezt megfellebbezte, a másodfokú gyámhatóság új időpontot jelölt ki, és határozatban állapította meg, hogy a szülő nem volt együttműködő.
A panaszbeadvány nyomán az ombudsman a szakértői vizsgálat elmulasztására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre is kiterjedő vizsgálatot indított. Ez kiderítette, hogy több jogszabály eltérő tartalmú előírásokat tartalmaz a mulasztás következményeiről. A biztos emiatt a jogbiztonság követelményének sérelmét állapította meg. A vizsgálat feltárta, hogy a jogszabály csak az iskolába lépéshez szükséges fejlettség megállapítására irányuló eljárás első vizsgálati időpontja kitűzésének határidejét tartalmazza, arról már nem szól, hogy az egyes vizsgálatoknak mennyi időn belül kell lezárulniuk.
A gyerek érdeke a gyorsaság
Székely László ombudsman szerint a gyermek legjobb érdeke védelmének elvéből következik az az elvárás, hogy e vizsgálatok minél gyorsabban, az iskolai beiratkozást megelőzően, legkésőbb a beiratkozást megelőző tanítási év végéig befejeződjenek, és a jogorvoslati jog biztosítása mellett se húzódjanak el a következő tanítási év megkezdéséig.
A jelentés rögzíti, hogy ha az iskolaérettség vizsgálata során a járási szakértői bizottság megítélése szerint a gyermeknél sajátos nevelési igény valószínűsíthető, akkor speciális eljárási rend lép életbe: a vizsgálat anyagait a járási (kerületi) szakértői bizottság megküldi a megyei (fővárosi) szakértői bizottságnak, ahol kiegészítő vizsgálatot végeznek, amelyben a sajátos nevelési igényt megállapítják vagy kizárják, és kiadják a szakértői véleményt. A biztos visszásságot állapított meg abban, hogy az egyes vizsgálatokat nem nevesítő „szakértői vélemény iránti kérelem” formanyomtatványának kitöltése és benyújtása nem alkalmas az eltérő típusú és eltérő irányú vizsgálatok megindítására és annak megállapítására sem, hogy ki volt a vizsgálat kezdeményezője: az intézmény vagy a szülő.
Éppen ez okozott problémát a panaszügyben is: a Fővárosi Pedagógiai Szolgálat fővárosi feladatkörében eljáró szakértői bizottsága nem vizsgálta azt, hogy ténylegesen ki volt a kezdeményező, hanem az általános formanyomtatványon kérelmezett vizsgálatról azt vélelmezte, hogy azt a szülő egyetértésével az óvoda kérte. Ez oda vezetett, hogy az ismételt időpont elmulasztását követően automatikusan elrendelték a gyámhatósági eljárás megindítását.
A biztos szerint
A biztos a gyámhatósági eljárások kapcsán szintén visszásságot tárt fel, ugyanis az eljáró gyámhatóságok sem vizsgálták a szakértői vizsgálat kezdeményezőjének személyét, hanem egyszerűen elfogadták a szakértői bizottság által (tévesen) írtakat és határozatban kötelezték a szülőt, hogy gyermekével a megadott időpontban jelenjen meg a bizottság előtt.
Székely László alapjogi biztos az emberi erőforrások miniszterénél kezdeményezte a kifogásolt jogszabályok mielőbbi módosítását, pontosítását. A másodfokú gyámhatóságként eljáró fővárosi kormányhivatal vezetőjétől kérte, hogy a törvényi szabályok szerint tisztázzák a vizsgált ügy tényállását, illetve annak ismeretében tegyék meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a szülő kötelezéséről szóló határozat jogszerű legyen. A biztos felhívta az elsőfokú kerületi gyámhatóság vezetőjének figyelmét, hogy a szakértői bizottság által kitűzött időpontban meg nem jelent szülő kötelezésére vonatkozó hatósági eljárásában a jövőben kiemelt figyelmet fordítson a tényállás teljes körű feltárására.
Kiemelt kép: Bielik István/24.hu
