Bár a rendszerváltás óta a második legnagyobb részvétellel megrendezett választás volt a 2018. áprilisi 70,2 százalékos aránnyal, még így is nagyjából 2,4 millió olyan választásra jogosult magyar van, aki nem ment el szavazni. Minden második közülük – 1,2 millió ember tehát – következetesen sohasem szavaz, a többiek úgymond cserélődnek, azaz csak az adott választástól maradtak távol, de korábban már volt, hogy szavaztak.

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung (FES) azt vizsgálta meg, hogy azok, akik soha nem kívánnak élni a választójogukkal, mit gondolnak a demokráciáról és hogyan érzik magukat Magyarországon.

Ha nem dolgozik, nem érdekli a politika

Az, hogy az egyetemisták és a fiatal felnőttek körében fokozatosan nő a politikai passzivitás, nem újdonság, ráadásul ez több országban is megfigyelhető trend. Az Akik mindenkiben csalódtak – Nem-szavazók Magyarországon, 2018 című kutatásból pedig az is kiderül, hogy azok közül, akiket nem érdekel a politika, 12 százaléknak még soha nem volt állása, holott a teljes lakosságban ez az arány csak 6 százalék.

Ami árnyalja a képet, hogy a nemszavazók körében 2-2 százalékponttal magasabb a GYES-en vagy GYED-en lévők, a rokkant és öregségi, valamint az özvegyi nyugdíjasok aránya is. Azaz, állapítja meg a kutatás,

a munkaerőpiacról való kivonulás minden formája együtt jár a szavazási hajlandóság csökkenésével. Más megközelítéssel: ha valaki adót fizet, jobban érdekli, hogy mire költi el az állam a befizetett pénzt.

További adalék, hogy a passzívok körében jelentősen felülreprezentáltak a betanított munkások és a háztartási alkalmazottak, illetve a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szektorban dolgozók. Ezzel ellentétben a kulturális és oktatási szférában foglalkoztatottak között sokkal jellemzőbb, hogy elmennek szavazni.

A nemszavazók jellemzően alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, mint azok, akiket érdekel a politika.

A kutatás rávilágít arra is, hogy az aktív állampolgárokhoz képest a nemszavazók között feltűnően alacsony a házasságban élők aránya: alig minden harmadik nemszavazó él házastársi viszonyban.

A társas kapcsolatok hiánya vagy alacsonyabb szintje összefüggést mutat a politikai inaktivitással:

ha valaki egyedül él, annál nagyobb az esély arra, hogy nem érdekli a közélet.

Az anyagi helyzetet tekintve a nemszavazók 40 százalékának nincs számítógépe (a szavazóknál ez az arány csak 30 százalék), ugyanakkor mivel a politikától elzárkózók között sok a fiatal, a passzívok 71 százaléka naponta internetezik, 15 százalék pedig többször egy héten. Az aktív választóknak csak a 66 százaléka online napi szinten.

A passzívok Közép-Magyarországon jelentősen alulreprezentáltak, a gazdaságilag kevésbé jó helyzetben lévő kisvárosokkal és falvakkal teli Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön jóval kevesebben mennek el szavazni. Ez nem volt mindig így: Baranya megye a szavazás szempontjából negyedik legaktívabb megyéből vált a legpasszívabbá 16 év alatt. Máshol (Bács-Kiskun, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) viszont csökkent a nemszavazók aránya.

Aki nem szavaz, az jobban érzi magát

A kutatás készítői arra is kíváncsiak voltak, hogy mire vágynak és mitől félnek a nemszavazók – ennek alapja két korábbi felmérés, a Magyar Álom és a Magyar Rémálom volt.

Mint kiderült, jelentős különbség van a két csoport érzelmei között:

a nemszavazók jóval derűsebben és pozitívabban élik mindennapjaikat, mint azok, akik el akarnak menni szavazni. Sőt, míg a politika iránt érdeklődők több mint negyede érzett félelmet valami iránt az elmúlt időszakban, a nemszavazók között ez az arány mindössze 6 százalék.

Az adatokból az is látszik, hogy az, aki nem engedi, hogy a magyar politikai élet negatív hangulata rányomja a bélyegét a hétköznapjaira, az sokkal kevésbé fog gyűlöletet érezni valaki vagy valami iránt, és nem is fog annyira félni a mindennapokban.

Ez akkor is igaz, ha a személyes dolgokról van szó, például arról, hogy kórházba kerül-e vagy hogy eladósodik.

Van azonban egy dolog, ami miatt az átlagnál sokkal jobban aggódnak a nemszavazók, ez pedig a felgyorsult világ, illetve a lakhatás és a hajléktalanság kérdése.

Ugyanígy a politikailag aktívaknál jobban aggasztja a nemszavazókat az oktatás és az egészségügy helyzete, viszont az ország gazdasági problémái kevésbé, és a bevándorlóktól sem félnek annyira.

Ha az álmokat nézzük, a nemszavazók biztos megélhetésre, biztos munkahelyre és szép, tágas lakásra vágynak leginkább, továbbá 300 ezer forint fölötti fizetésre – ez összefüggésben lehet azzal, hogy a nemszavazók között sok a fiatal.

Egy pofon belefér, de nehogy meleg legyen a gyerek

A Policy Solutions és a FES arra jutott, hogy a közéletet iránt kevésbé érdeklődők körében kétféle tendencia figyelhető meg:

• nagyobb arányban támogatták a többkulcsos adózást és
• a gazdagok és szegények között társadalmi különbségek eltüntetését,
• nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a fizetések közötti nagy különbség nem ösztönzi nagyobb teljesítményre a dolgozókat.

Volt azonban olyan gazdaságpolitikai téma, amelyben a nemszavazók piacpártibb állásponton voltak. Többen gondolják azt, hogy

• a munkaerőpiacon mindenki olyan bért kap, amennyit az általa elvégzett munka értékét tekintve megérdemel,
• hogy a dolgozóknak nincs joga sztrájkolni akkor, ha ezzel a lakosság többségének kényelmetlenséget okoznak,
• illetve hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam.

A női-férfi szerepeket tekintve a nemszavazók liberálisabb elveket vallanak a szavazóknál: az előző csoport 49 százaléka gondolja úgy, hogy nincs szükség arra, hogy a férfi legyen a család feje. A másik csoportnál ez az arány 40 százalék.

A nemszavazók 44 százaléka visszaállítaná a halálbüntetést, ez 11 százalékponttal kevesebb, mint a politikailag aktívak körében. Más kérdésben azonban a közélettől távolságot tartók a konzervatívabbak:

a szavazástól távol maradók 55 százaléka szégyellné, ha valamelyik családtagjuk meleg lenne, a negyedük ellenzi a szabad terhességmegszakítást, a 67 százalékuk szerint pedig egy-egy szülői pofon belefér a nevelésbe.

Úgy nyeri sorra a Fidesz a választásokat, hogy négyből három szavazó baloldali

Valószínűleg szinte mindenkit meglep, ha azt állítjuk, hogy a magyar szavazók elsöprő többsége baloldali. Pedig a Policy Solutions friss kutatása szerint ez a helyzet. És igen, még a fideszesek többsége is az, noha ezt nem tudja magáról.

Éljen soká Kádár János

A Policy Solutions szeptember közepén nyilvánosságra hozott kutatásából nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarok jó része kiábrándult a demokráciából, természetesen ez a nemszavazók körében még egyértelműbb.

A soha nem választók 45 százaléka vagy azt gondolja, hogy teljesen mindegy, hogy demokráciában vagy diktatúrában élünk, vagy azt, hogy adott esetben egy diktatúra még jobb is lenne. Mindössze két százalékponttal voltak többen azok, akik teljes mértékben a demokrácia mellett álltak ki.

Míg a politika iránt érdeklődőknek az 57 százaléka érzi úgy, hogy a kormány csak azokkal törődik, aki rájuk szavaz, a nemszavazók között ez az arány már 73 százalékos. Csak alig egyharmaduk gondolja úgy, hogy a politikusokra ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint az átlagemberekre, és csak 32 százalékuk, hogy Magyarországon van következménye a tetteknek a politikában.

A nemszavazók 21 százaléka egyik, a rendszerváltás óta regnáló kormánnyal sem elégedett, szerintük egyik ciklusban sem volt jó a demokrácia állapota. (Az aktív szavazók között ez az arány 15 százalék.)

A különböző MSZP-kormányokról az egyötödüknek voltak pozitív emlékeik, és csak a 8 százalékuk volt jó véleménnyel a Fidesz-kormányok valamelyikéről. Ebből az következik, hogy

a nemszavazók mintegy 20-30 százaléka feltehetően korábbi baloldali szavazó vagy szimpatizáns.

A demokráciából való kiábrándultságot jelzi az is, hogy amikor a nemszavazókat arról kérdezték, hogy mikor volt a legjobb a magyaroknak, a 38 százalékuk nem akart vagy nem tudott válaszolni, és csak 11 százalékuk választotta a rendszerváltás utáni időszakot. Ezzel szemben 45 százalékuk azt mondta, hogy Kádár János idejében jobb volt. Ez az eredmény a teljes népesség körében is így alakult, azzal a különbséggel, hogy

a Kádár-nosztalgia a nemszavazóknál erősebb, mint a politikailag aktívak esetében.

A teljes kutatás PDF-ben itt olvasható, a kiemelt kép Besenyei Violetta munkája.