Ahogy az várható volt, komoly vitát váltott ki a tanévkezdésre időzítve megjelenő új Nemzeti alaptanterv tervezete. Kásler Miklós szakminiszter azt mondta, a legkiválóbb szakemberek készítették a NAT-ot, a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely viszont azt hangsúlyozta, hogy ebben a formában biztosan nem lép életbe. Oktatáskutatók vitatkoztak róla a Facebookon, Nahalka István szerint a tervezet nem hoz komolyabb változást, és Radó Péter is ezen a véleményen volt, kiemelve, hogy nem változik az iskolai autonómia foka.
A lapunk által megkérdezett szakértők viszont hisznek az új tervezetben.
Jót akarnak, jól
Lannert Judit oktatáskutató nem ért egyet azokkal, akik a tervezetet a megjelenése után azonnal kritizálni kezdték.
Sokan egy rendszerszabályozó dokumentumot vártak, ez az anyag viszont elsősorban egy szakmailag nagyon korrekt és korszerű pedagógiai alapvetés, ami nagyon kellett már. Az is látszik, hogy nagyon más, mint amit Hoffmann Rózsáék csináltak, az gyerekellenes és szakmaiatlan volt. Ők is jót akartak a maguk módján, de teljesen rosszul. Csépe Valériáék viszont jót akarnak, jól. A megszólaló oktatáskutatók és szakértők az új tervezetet rögtön lesöpörték az asztalról, amit nem tartok szerencsésnek. Akárcsak az iskolában, rögtön a hibákra és problémákra ugrunk és nem látjuk meg a pozitívumokat.
Lannert a finn oktatási rendszert hozta fel példának, amely a tanuló boldogsága köré építette fel az egész tantervet, ráadásul nagyon átgondoltan. Nem foglalkoztatható munkaerőt szeretnének, hanem boldog tanulókat. A mostani tervezetben pedig nagy örömére felfedezte, hogy célként szerepel benne a tanuló boldogsága. De azért mellette vannak olyan kitételek is, amikből az látszik, hogy mi magyarok kevésbé bízunk a gyerekeinkben, mint a finnek.
Fotó: Berecz Valter / 24.hu
A mostani tervezetben azt látja, hogy szakmailag koherens, végiggondolták a tanuló, az iskola és a szülő szerepét, ami alapján felépíthető egy partneri viszony a szülő és a pedagógus között. Azt is értékeli, hogy nincs tele a nemzeti, a keresztény, a hazaszeretet szavakkal, ott szerepelnek, ahol tényleg helyük van. Miközben belekerültek olyan fogalmak, mint a környezettudatosság, a lelki egészség, a tanulókörnyezet fizikai és pszichikai értelemben is, az aktív tanulás, a fenntartható fejlődés. És végre hangsúlyossá vált a kreativitás és innovativitás, ami nem volt jellemző a korábbi NAT-ra.
A szaktudás mellett pedig a pozitív érzelmek, a motiváció is hangsúlyt kapott a tervezetben, ami ebben a férfias és technokrata világban Lannert Judit szerint rendre elsikkad. Holott ezek nélkül nincs eredményes tanulás sem.
Vannak, akik azt róják fel, hogy a tervezetben nem reflektálnak a hátrányos helyzetű tanulók problémáira. Az oktatáskutató nem gondolja, hogy ez feladata lenne a NAT-nak, de ő egyébként is máshonnan közelíti meg ezt a kérdést:
Miért ne várhatnánk el a NAT-ban megfogalmazott kompetenciák fejlődését a hátrányos helyzetűektől? Csak azért, mert a pedagógusok nem képesek átadni nekik a tudást? Mert mit is csinálunk ilyenkor? Az elvárásokban differenciálunk. Mintha egyesek azt várnák, hogy csináljanak egy lebutított NAT-ot a szakiskoláknak. Csépe Valéria tisztában van azzal, hogy a szakiskolásoktól is elvárhatók ezek a kompetenciák, csak nekik másképpen kell tanítani. Hogy hogyan, az más kérdés, de annak nem kell benne lennie a NAT-ban, az már a pedagógusképzés, a segítő szakmai háttér kialakításának kérdése. Sok szakértő, aki elitizmust kiált, nem veszi észre, hogy ezzel ők is elitistaként funkcionálnak. Mások azért kritizálják az új NAT-tervezetet, mert szerintük nem ad kellő autonómiát a pedagógusoknak. Nekik egyszerűen nincs realitásérzékük. Az autonómiát differenciáltan kellene kezelni. Az iskolák többsége a kilencvenes évek második felében sem volt képes önálló helyi tantervet létrehozni. Egy olyan rendszert kellene kialakítani, ahol ha a gyerekek jól fejlődnek, ott jóval nagyobb autonómiát lehetne adni az iskolavezetésnek. Ettől hatalmas lendületet kapna az oktatás, de nem esnénk bele abba a hibába, hogy az autonómiára még nem kész iskolákat magukra hagynánk. Ehhez persze szükséges lenne az iskolák értékelését és fejlesztését biztosító szakmai támogató intézményrendszerre.
A veszélyeket persze ő is látja. Szerinte az összevont természettudományos tárgy bevezetéséhez vagy ilyen végzettségű pedagógusokra, vagy az iskolában dolgozó szaktanárok átgondolt együttműködésére van szükség. Ha a természettudományi képzés átalakításából az sül ki, hogy az összevont tantárgyat nem megfelelően képzett tanárok tanítják, vagy ha a sérült gyerekek inkluzív oktatását fejlesztőpedagógusok nélkül próbálják meg elérni, vagy ha a jól működő iskolák nem kapnak több szabadságot, akkor a terv sikertelen lesz. Fontosnak tartja tehát, hogy a NAT megvalósításához egy alaposan kidolgozott implementációs terv készüljön, ehhez pedig szükség van képzésekre, támogató környezetre és persze pénzre és időre.
Lannert Judit a pedagógusok nagy részénél azt látja, hogy nem megfelelő a szakmai tudásuk, és sokukat a kiégés fenyegeti. Ezért helyesnek tartja, hogy az operatív részleteket megelőzi egy korszerű pedagógiai alapvetés, amire alapozva végre kialakítható egy közös, minden pedagógust átitató pedagógiai értékkészlet.
Pont erre volt szükség, mert zűrzavar van a fejekben. Nem az 5 százaléknyi innovatív pedagógust kell nézni, hanem a 95 százalékot, akiket magukra hagytak.
A legnagyobb veszélynek a politikusokat tartja, akik a gyerekekben csak a jövő szavazóit és munkaerejét látják, és az alaptanterv gyors bevezetésének erőltetésével éppen arra nem fognak időt hagyni, hogy a pedagógustársadalom lélegzethez jusson, és „átitassa őket az új NAT szelleme”. Ezzel pedig félő, hogy végleg kiüresítik a már ma is vergődő iskolákat.
Ez a NAT nincs átpolitizálva
Szűcs Tamással, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnökével a tanárok szemszögéből veséztük ki az új NAT-tervezetet.
Az első benyomásom az volt, hogy a tervezet nem lépi meg azt a paradigmaváltást, amit vártam, vagyis a tananyag komolyabb visszametszését, és a pedagógusok oktatási szabadságának növelését. Miközben azt is gondolom, hogy az irány jó, és ez a tervezet nem egy fércmunka, más kérdés, hogy a pedagógiai felfogásában még mindig közelebb áll egy poroszos felépítéshez, mint egy kooperatív, konstruktív pedagógiai szemlélethez. Az oktatási alapelvek szintjén jól fogalmaz, gondolok itt például az aktív tanulásra. Ettől függetlenül viszont maradt az alapvetően a kerettantervhez igazodó centralizált struktúra. A tanári szabadság ma úgy néz ki, hogy 90 százalékban kell végrehajtani a kerettantervet, és 10 százalékban van szabad mozgástere a pedagógusoknak. Ez nonszensz. A tervezet szerint ez most 80-20 százalékra változna, ami viszont kevés a módszertani megújuláshoz.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
A PDSZ elnökénél rákérdeztünk arra, amit Lannert Judit mondott, azaz hogy a pedagógusok nagy részének nem megfelelő a szakmai tudása, ezért nem is lehetnek igazán autonómok:
Én nem vonhatom kétségbe azt, hogy a kollégáim minden reformot képesek végigvinni, főleg ha azt az oktatásirányítás is megérti és hagy időt az előkészítésre. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógusok zöme 50 év fölötti, és ez a generáció már túl van a ’85-ös oktatási reformon, aztán jött a közoktatási törvény, majd a kétszintű érettségi, aztán a 2003-as, 2007-es, végül a 2012-es NAT úgy, hogy közben a technika ellépett e korosztály mellett. Vagyis kétségtelen, hogy az én generációmnak ez is hatalmas kihívás lenne, amihez nem biztos, hogy minden feltétel adott.
Történelemtanárként azt viszont örömmel látta Szűcs, hogy a tervek szerint a történelemórákon már nem kizárólag kronológikusan kell majd haladnia a tanárnak, és nem marad az a jelenlegi gyakorlat sem, hogy amit általános iskolában megtanultunk kis körben, azt a gimnáziumban megtanítják széleskörűbben. Azt is pozitívumként értékeli, hogy a tervezetből az látszik, csökken a tananyag, bár ehhez ismerni kellene a kerettanterveket.
A tervezetet nagyon jó vitaanyagnak tartaná akkor, ha nem egy év alatt akarnák bevezetni. Így azonban szerinte nem alakulhat ki egy valódi alkotó vita, legfeljebb egyirányú reflexiókra lesz lehetőség a következő néhány hétben. Szűcs Tamás szerint 2020. szeptember 1-je előtt felelőtlenség életbe léptetni a tervezetet.
Ez a NAT a szakmán belül maradt, nincsen átpolitizálva
– mondta ugyanakkor a szakszervezeti vezető, aki politikai arroganciának nevezte Gulyás Gergely kijelentését. Habár elképzelhetőnek tartja, hogy a miniszter végigolvasta a több mint 300 oldalas tervezetet, azt nem tartja jónak, ha egy politikus csípőből ítéletet hirdet egy szakmai szöveggel kapcsolatban, pláne társadalmi vita nélkül.
Néha oké a kettes
Halácsy Pétertől azt kérdeztük, mi volt az első benyomása, amikor beleolvasott a tervezetbe.
Benne vannak azok a szavak, amiket a Budapest Schoolban mi is használunk: egyéni út, portfólió és megjelenik az attitűd, ismeret, kompetencia hármasság. A ’90-es évek alternatív iskoláiban kialakított fontos és hasznos dolgok most bekerültek a NAT-ba
– mondta a Prezi és a Budapest School egyik alapítója. Örömmel látta, hogy megjelenik a fejlesztő értékelés, de aztán hamar rájött, hogy lesz még min dolgozniuk a terv készítőinek: „Az első két évben nem lenne osztályozás, csak fejlesztő értékelés. Sőt, amikor alsóból felsőbe mennek a gyerekek, akkor egy hónapig nem adhatna a tanár jegyeket. Nagyon jó! Viszont utána a NAT azt mondja: a fejlesztő értékelés az iskola döntése alapján maximum egy félévre kiterjeszthető és az érdemjeggyé alakítás módját is meg kell határozni az iskola helyi programjában. Vagyis megtartják az osztályzásos értékelést, sőt kötelezővé is teszik.”
Fotó:Karancsi Rudolf / 24.hu
Lannert Judithoz hasonlóan ő is azt tartja célravezetőnek, ha keretet adnak azoknak a pedagógusoknak, akik anélkül nem tudnak dolgozni, az önálló munkára alkalmasak viszont megkapják a lehetőséget a függetlenségre. A tanári autonómia kérdésén viszont szerinte lassan túl kellene lépni, konkrétumokról kellene beszélni. A túlterheltséget ilyennek tartja:
A Nemzeti Alaptanterv nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindenből ötösnek kell lenni. A szülők és a tanárok azt is eldönthetik, ha a gyereket nem érdekli a földrajz, akkor oké, hogy kettest kap. Tudom, hogy ez komoly stigma, de a kettes mégiscsak azt jelenti, hogy elégséges.
Vagyis a túlterheltségért nem az alaptantervet tartja felelősnek, hanem a szülőket, a tanárokat, az igazgatókat és a politikusokat. Szerinte a NAT annyit tehet, amit ez a tervezet meg is tesz, hogy szól a differenciálásról és a személyre szabott oktatásról. Azzal nem ért egyet, hogy a tervezetben nem jelenik meg a politika. De ezt nem tartja bajnak. Viccesen azt mondja, hogy földrajzlobbit lát megjelenni, mivel ez a tárgy nagyon hangsúlyosan jelenik meg a tervezetben, de azt sem tartja véletlennek, hogy a mindennapos testnevelést és az erkölcstant nem vették ki belőle.
A korábbi NAT-ban a műveltségi területek résznél ajánlott óraszámok szerepeltek, a mostani tervezetben a műveltségi területeket felváltották a tantárgyak és az ajánlott szó már kimaradt. Halácsy ezen meglepődött, ráadásul egy ilyen változtatás a Budapest Schoolt akár érzékenyen is érintheti, mivel mindennapjaikat nem a tantárgyak határozzák meg. Hogyan bizonyítjuk be, hogy nálunk a gyerekek az előírt mennyiségben tanulták a matekot? – kérdezi. Még akkor is, ha jók matekból, félő, hogy majd kormányhivatalnokoknak kell bizonygatnunk, hogy az óra is meg volt tartva. Nem érti, miért nem elég, ha a gyerek tudja a dolgokat.
Ami viszont nagyon hiányzik Halácsy Péternek a NAT-tal kapcsolatos hírekből, az a tervezet célja.
Mit akarunk elérni vele? Mi az a probléma, amit meg akarunk oldani? Mi a szándék? Mi a víziója az országnak azzal kapcsolatban, hogy hova akarunk eljutni az oktatással azon kívül, hogy a PISA tesztben előrébb szeretnénk jutni? Ez miért fontos nekünk? Én ezzel kapcsolatban várok egy diskurzust.
Kiemelt képünk illusztráció: Diákok a Kispesti Pannónia Általános Iskola tantermében a nyári szünet előtti utolsó tanítási napon. Fotó: Kovács Tamás / MTI
