Franciaország
Jobb későn, mint soha – értékelte a francia Le Monde szerkesztőségi írása az Európai Parlament Magyarországgal szembeni szavazását. A balközép lap szerint a szavazás bizonyítja az EP erős elkötelezettségét az uniós értékek iránt. Kétségtelen, hogy a döntés inkább politikai, mint jogi, az Orbán Viktor miniszterelnök részvételével lefolytatott vita azonban egyértelműen tisztázta a törésvonalakat: csak a szélsőjobb támogatta a magyar politikust. Az Európai Néppárt (EPP) túl hosszú ideig nem volt hajlandó szembenézni Orbán Viktor antidemokratikus politikájával, hogy megőrizze vezető szerepét az Európai Parlamentben.
Az EPP álláspontjának fordulata valószínűleg kevésbé nemes, mint amennyire annak tűnik. Ennek egyik oka leginkább az, hogy Manfred Weber az Európai Bizottság élére pályázik, amire Orbán Viktorral a nyakában nehezen lenne esélye. Ezenkívül megkezdődtek az átrendeződések a 2019-es EP-választásokra: Orbánnal szétszakadhatna a néppárt, amelynek centrista szárnya a Macron vezette progresszívekhez csatlakozna. Ez még csak a kezdet, a Fidesz még a EPP tagja. A szavazás világos eredménye viszont jó hír az európai demokrácia jövőjének szempontjából – írta a Le Monde.
Az Európai Parlament Magyarországot elítélő határozata alapjaiban fogja meghatározni az EP-választások előtti francia kampányt, fejtörést okozva a jobbközép Köztársaságiaknak, Emmanuel Macron államfő legnagyobb örömére és a radikális jobboldali Marine Le Pen legnagyobb megkönnyebbülésére – írta a Le Figaro francia konzervatív napilap. A pártelnök Laurent Wauquez-nak egyszerre kell majd megakadályoznia, hogy az egyik oldalról Macron, a másikról pedig Le Pen csábítsa el a politikusait és szívja el a választóit. Ezen okból Orbán Viktor szimbólum lesz a francia kampányban: Macron számára az európai értékekre veszélyes és önző nacionalizmusé, Le Pen számára pedig a brüsszeli diktátumokat visszautasító népakarat gyümölcséé – véli a Le Figaro.
Nagy-Britannia
A Financial Times brit üzleti napilap a Sargentini-jelentés elfogadásának hatásaival foglalkozó cikke azt fejtegeti, vajon Orbán Viktornak elég rossz napja volt-e szerdán. A szerző szerint „elképzelhető, hogy a szavazás nagyobb csapás volt a miniszterelnök büszkeségére nézve, mintsem a pozíciójára”. Michael Peel megállapítja, hogy a Fidesz Európai Néppártból (EPP) való esetleges kizárásának folyamata összetett. Véleménye szerint lesznek olyan néppárti képviselők és magas rangú pártvezetők, akik ugyan igennel szavaztak, azonban óvakodnak attól, hogy destabilizálják a néppártot alig nyolc hónappal az európai parlamenti választások előtt. A szerző szerint a magyar miniszterelnök már a kizárása előtt kiugorhat az EPP-ből, amikor már „haszontalannak” fogja érezni pártja tagságát. „Orbán Viktort talán megfenyegették az EP képviselői, de még messze nincs legyőzve”.
A Financial Times egy másik, a nemrég elhunyt John McCain amerikai szenátor geopolitikai nézeteivel foglalkozó írásában a cikkíró Edward Luce úgy véli, „Orbán Viktor »illiberális« Magyarországa arra törekszik, hogy az európai értékeket belülről bontsa le. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament ezen a héten megrótta, Varsóban szilárd szövetségesei vannak, és a migránsellenes nacionalizmusának márkája egyre nagyobb vonzerővel bír Európa-szerte”.
A The Economist című brit politikai-gazdasági folyóirat az EP-szavazásról szóló pénteki cikkében azt írta: nem biztos, hogy Orbán Viktort olyan nagyon érdekli a voksolás kimenetele. Strasbourgi felszólalását nem elsődlegesen az EP-képviselőknek, hanem a hazai választóknak címezte, és a vereséggel csak még tovább fog növekedni népszerűsége, mivel most úgy állíthatja be magát, hogy ő az ostromlott Magyarország hős védelmezője az ellenséges külső erőkkel szemben, akik egyébként „fizetik a számlákat”.
A The Daily Telegraph című konzervatív brit napilap értesülése szerint a londoni miniszterelnöki hivatal a Sargentini-jelentés megszavazása után nem nyilvános üzenetben arra utasította a kormányzó brit Konzervatív Párt európai parlamenti képviselőit, hogy határolódjanak el Orbán Viktortól. A lap beszámolója szerint – amelynek főcíme szélsőjobboldalinak nevezi a magyar kormányfőt – a Downing Street „nem figyelt” a voksolásra, és csak azután lépett, hogy a tory EP-pártcsoport nem szavazta meg a Sargentini-jelentést, és ezt a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn szóvivője „abszolút megdöbbentőnek” nevezte.
Az ügy dühödt reakciókat váltott ki Nagy-Britanniában – írja a lap, és idézi a Brit Muszlim Tanács nyilatkozatát, amely szerint a tory EP-pártcsoport „a bigottságnak adott szabad utat”.
Marie van der Zyl, a brit zsidóság legnagyobb képviseleti szervezete, a Board of Deputies of British Jews elnöke a lap idézete szerint rendkívül aggasztónak nevezte, hogy a brit konzervatív EP-képviselők „az elborzasztó magyarországi gyakorlatot vették védelmükbe, ahelyett, hogy a jelentés támogatásával a jogállamiságot védelmezték volna”.
Szlovákia
A Sargentini-jelentés ideologizálásával annak készítője elriasztott néhány megszerezhető szlovák igen szavazatot, s lehetővé tette azt is, hogy a néppárt egy része megkegyelmezzen Orbánnak – írta a liberális pozsonyi Sme. „A Sargentini-jelentés nem bünteti meg és nem teszi helyre Orbánt” című cikkében a kommentátor Peter Schutz hozzáteszi: ez ugyan az Európai Parlamentben nem volt elégséges (a jelentés megbuktatásához), de az Európa Tanácsban már elégséges lesz, mert Szlovákiához, Csehországhoz és Lengyelországhoz – akik azt nem fogják támogatni – csatlakozni fog Olaszország, Szlovénia, Románia és vélhetően Ausztria is, ami azt jósolja, hogy a Sargentini-jelentés csak új érzelmi hullámokat kelt majd anélkül, hogy megbüntetné vagy helyretenné Orbánt.
Románia
A liberális Adevarul című román lap véleményrovatában Adrian Nita társadalomkutató úgy vélekedik, hogy a V4-ek már egy ideje az európai értékek határait feszegetik, az Orbán-kormány kilengései pedig szerinte már madártávlatból is látszottak. Így nem csoda, hogy ezt már – a Fidesz mellett korábban mindig kiálló – Európai Néppárt sem tűrte tovább.
Nita úgy véli, hogy a történtek Romániában is meg kell kongassák a vészharangot, hiszen az európai közvélemény előtt sem titok, hogy a PSD-ALDE-RMDSZ koalíció „rendszeresen megsérti az emberi jogokat, és nem tartja tiszteletben a jogállamiságot”. A szerző felidézte, hogy a román delegációból – a két RMDSZ-es képviselőn kívül – a Bukarestben kormányon lévő ALDE két képviselője és egy néppárti képviselő is Magyarország elmarasztalása ellen voksolt, hárman pedig tartózkodtak.
Nita szerint nehezen értelmezhető, miért védik az „illiberalizmust” olyanok, akik az emberi jogok élharcosainak szerepében tetszelegtek, cikke végén pedig leszögezte: a 7-es cikkely aktiválása nemcsak Magyarországról, hanem Romániáról is szól.
Spanyolország
Az El País baloldali napilap internetes oldalán közölte Jorge Galindo cikkét, aki felidézi a Fidesz 30 éves történetének több fontos állomását egészen az Európai Parlament szerdai szavazásáig, és megállapította: ez egy radikális fordulat története, amely erkölcsi tanulságot jelent Spanyolországnak.
Orbán története mutatja, hogy egy gátlásoktól mentes vezetés, amely egy nehéz helyzettel találja szembe magát, egy liberális és pluralista jellegű pártot is elvihet a szélsőséges nemzeti konzervativizmus felé – állapítja meg a szerző.
(MTI)
Kiemelt kép: Europress/FREDERICK FLORIN/AFP
