Szokásához hűen kemény szavakban bővelkedő interjút adott húsvétkor Kövér László házelnök a vállaltan kormánybarát Magyar Idők napilapnak szombaton. Idézünk pár erős mondatot tőle. Rögtön önkritikát gyakorol az elején:
A keresztyén embereknek ez a legnagyobb ünnep, ami a reményt, a feltámadást jelképezi, azt, hogy nincs az a sötétség, az a mélység, amiből ne lenne kibontakozás, ami után ne lenne újra fény és felemelkedés.
Mi a közös a nyilasokban és Karácsony Gergelyékben? Hát a színvonal!
– Mi az oka annak, hogy ennyire durva a mostani választási kampány?
– Az, hogy az ellenzék a legdurvább és legszínvonaltalanabb a rendszerváltás kezdete óta Magyarországon. Ha a magyar parlamentarizmus történetére visszatekintünk, akkor csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban találunk ilyen intellektuálisan és morálisan semmirekellő társaságot, melléjük sorolva még a két háború közötti korszak nyilas ellenzékét.
Kemény szavak Gyurcsány Ferencről is:
Gyurcsány pártja egy neobolsevista szekta, ő maga pedig közállapotaink kórtünete.
A százmillió nigériai AIDS-es és a lemigránsozott hazai cigányság után Kövér még viccelni is tudott az ellenzékről:
Az igazi ellenfél valóban nem a jelenlegi ellenzék, inkább az a gyűlölködő hangulatkeltés, amit mondanivaló, valódi alternatíva híján művelnek.
Kövér Vona Gáborról is csupa jót gondol:
…egy szánandó figura, komoly lelki segítségre szoruló ember, aki láthatóan keresi azt a valamit, ami belül az igazi Vona Gábor lehet.
Érdemes megemlíteni, milyen kemény kérdéseket kapott Kövér, íme egy olyan, ami kifejezett keresztkérdés, kérdőjel nélkül:
Most a választások tétje a kormánypártok szerint az, hogy megőrizhetjük-e nemzeti önrendelkezésünket, kultúránkat, életformánkat, vagy alárendeljük magunkat a globális erőknek és bevándorlóországgá válunk. Az ellenzék ugyanakkor tagadja, hogy lebontaná a határzárat és beengedné a migránsokat.
Így húsvét táján, az elmélyülés idején a házelnök szavaival zárnánk cikkünket arról, mi a különbség a kormány és az ellenzék nemzetfelfogásában:
Az, hogy nekünk van, nekik meg nincs. Nekünk van Istenünk, van hazánk, van családunk. Ez a különbség. Minden más ebből következik.
(Kiemelt kép: 24.hu / Berecz Valter)